Szent [1] I. Geláz[2][3][4][megj 1] (kb. 410 – 496. november 21.) néven ült a pápai trónra, a történelem 49. egyházfője. 492. március 1-jétől 4 és fél éven át töltötte be hivatalát. Az utókor III. Félix pápa méltó utódaként emlegeti, aki követte elődei magatartását és nem egyezett ki a keleti egyházakkal. Ezen felül gyakran emlegetik íródeák pápaként is, hiszen sok műve maradt fenn mind a mai napig.
Élete
Származása alapján a harmadik afrikai pápa, akinek bőrszínét még mindig kételyek övezik. A Liber Pontificalis szerint Geláz fekete bőrű volt, hiszen natione Afernak nevezi, amely afrikai születésűt jelent. Ez akkoriban egyben arra is utalt, hogy fekete bőrű; más források azonban ezt cáfolják.
A keresztényegyház szolgálatában több pápa uralkodása alatt mint fogalmazó töltött be egyre magasabb pozíciókat. III. Félix pápa idején már befolyásos archidiakónus volt, aki folyamatos feljegyzéseket készített Félix pontifikátusáról. Végül 492. március 1-jén a római zsinat Gelázt választotta meg az egyház első emberének. Ezzel a gesztussal a nyugati egyház továbbra is fenntartotta elveit a Keletrómai Birodalom császárával és a konstantinápolyipátriárkával szemben. Geláz szándéka nem az volt, hogy fenntartsa az egyházszakadást, hanem hogy azt megpróbálja a római apostoli szent szék akarata szerint helyreállítani. Ekkor írta De duabus in Christo naturis (Krisztus kettős természetéről) című művét, amelyben a monofizita keleti hit legfőbb pillérét támadja meg. A monofizita álláspont ugyanis Jézus kizárólag isteni lényét ismerte el. Geláz ebben az írásában világossá tette Róma álláspontját, és eretneknek nevezte a keleti egyházak tanait.
I. Anasztasziosz bizánci császár is kapott levelet a pápától, amelyben Geláz kifejtette az Istentől való két világot kormányzó két hatalom elméletét. Ez a teória azt mondta ki, hogy a vallási dolgokban a császárnak el kell fogadni a pápa primátusát, míg világi ügyekben az egyház van alárendelve a császári hatalomnak.
Uralkodásának nagy részét az egyházszakadás felszámolásával töltötte, de Róma városában is sok dolga akadt. Így az ő idejében sikerült végre felszámolni az egyik legnagyobb hagyományos római fesztivált, a Lupercaliát. Ez az ünnep még a város pogány éveiből maradt fenn, amelyet a termékenység és lelki megtisztulás jegyében tartottak. Végül Geláznak sikerült elérnie, hogy Andromachus szenátor eltörölje a fesztivált, és helyette Szűz Mária ünnepét vezesse be.
Pontifikátusa alatt Rómában ismét elterjedt a manicheuseretnekség. Amikor a titkos szekta létezésére fény derült, Geláz azonnal ellenük fordult. A keresztény szokások szerint borral és kenyérrel áldoztatta meg a város minden hívét. A manicheusok azonban csak borral áldozhattak. Így hamar kiderült, hogy ki hova tartozik.
495-ben Rómában zsinatot hívott össze. Ezen a zsinaton üdvözölték először a pápát mint Krisztus földi helytartóját. Itt vezette be és egészítette ki a Biblia kánoni írásait.
Rövid pontifikátusának fantasztikusan sok írásos emléke maradt fenn. Ezek egyikében teljessé teszi a római pápák primátusának elvét. A Vatikán archívuma ma is 42 levelét őrzi, és további 49 levelének töredékét. Ezen levelek főként a keleti egyházakhoz szólnak, és a pápai elsőbbséget hirdetik. De vannak amelyek a kánonokról szólnak.