Amikor 1143-ban Ince örök nyugalomra tért, a pápaválasztó kollégium szeptember 26-án[2] egyhangúlag Guidót tette meg az egyház fejévé. Guido felvette a II. Celesztin uralkodói nevet. Feloldotta a Franciaországot sújtó interdiktumot, ugyanis a Pápai Állam déli határainál II. Roger szicíliai király támadásra készült, és a pápának szüksége volt VII. Lajos támogatására. Mivel Roger Szicilía uralkodójaként a római egyház hűbérese volt, Celesztin felülvizsgálta Roger legitimitását, de II. Ince után kénytelen volt ő is elismerni. Rövid hivatalviselés után 1144. március 8-án hunyt el, testét a lateráni bazilikában helyezték örök nyugalomra.