1790-ben a Sixtinában nagy tapintattal halotti beszédet mondott II. József császár fölött. 1793-ban tiruszi érsek, 1794-ben kölninuncius, 1816-ban bíboros és 1823-ban pápa lett. 1824. május 3-án kiadott enciklikájában föllépett az indifferentizmus és a bibliai társulatok ellen. 1825-ben adakozásra szólította föl a híveket a Szent Pál-bazilika restaurációjára, határozottan kikelt a titkos társulatok, szabadkőművesek és carbonarik ellen, Ázsia néhány szakadár egyházát egyesítette Rómával. Államában lényeges javításokat tett, csökkentette az adókat, kórházakat alapított, a jezsuitáknak visszaadta a Collegium Romanumot. 1829. január 10.-én XII. Leó pápa elítélte a himlőoltást. „Bárki is hajtja végre ezt az oltást, megszűnik Isten gyermeke lenni. A himlő Isten ítélete… Az oltás az Istennek címzett kihívás”, hangzott a pápai állásfoglalás.[1] Sírját Thorwaldsen által készített emlék díszíti.
Művei
Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). Cooperatorum Veritatis Societas. (Hozzáférés: 2011. december 6.)