Nagy hatással volt az európai késő középkor szellemére, sok teológus és filozófus került ki a rendből és gyorsan elterjedt Európában. A domonkosok mellett ők is részt vettek az inkvizícióban, az eretnekek kinyomozásában és elítélésében, különösen Itáliában, Franciaországban és a Német-római Birodalomban.
Történelem
Középkor
Kezdetek
Ferenc 1209-ben elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá. Első 12 követőjével járták Itáliát és prédikáltak.
A rend 1209-ben szóban III. Ince pápától, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Honoriusz pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.
A ferencesekhez 1217-ben már mintegy ötezer "testvér" tartozott,[2] s Ferenc hozzáfogott egy regula megírásához (→ ferences regula). Ezt az 1221-ben mutatta be (Regula non bullata).
A rend női ágát, a szigorúan zárt életű második rendet, a klarisszákat, Szt. Klára, egy Assisi-beli nemes lány alapította Szt. Ferenc segítségével.[3]
Ferenc 1226-os halálakor már mintegy tízezer ferences élt Európa országaiban.[2]
Későbbiek, szakadások
Cortonai Illés (1180–1253) – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megszervezte a rendszeres szerzetesi és teológiai képzést.[2] Rendházakat, templomokat is építtetett.
A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Éles viták folytak az alapító által megkívánt és végrendeletében megerősített abszolút szegénység eszményéről.[2]
Már az alapító életében Cortonai Illés megkísérelt a szabályok szigorán enyhíteni, de a rend tagjainál ellenkezésre talált vele.
Cortonai Illés kemény vezetése miatt, az 1239-es káptalan összehívása után maga IX. Gergely tette le tisztségéről.[2]
Egyes templomok mellett rendházak épültek, benne több ferences testvérrel. E házak tagjait a konventuális jelzővel különböztették meg.[2] Azok a ferencesek, akik Ferenc eszményéhez ragaszkodtak, remeteségekben, szétszórva (zelanti) éltek, és nem akartak alkalmazkodni az újfajta életmódhoz.[2] 1250 után az álláspontok megmerevedtek. A belső feszültségeket a skolasztikus filozófus, Bonaventura is igyekezett feloldani. Elgondolásait pápai rendelkezések szentesítették.[2]
A renden belül három különféle felfogás érvényesült :[6]
A spirituális irányzat, amely az eredeti formákhoz ragaszkodott
Cortonai Illés mérsékelt irányzata
Közvetítő irányzat
A II. lyoni zsinat (1272-74) után indult el a spirituális testvérek mozgalma.[2]
Ők az apostoli szegénységhez ragaszkodva külön társaságot alapítottak, akiket később a nép fraticellik néven nevezett. Azt hirdették, hogy a pápák nem lehetnek az egyház igazi vezetői, mert ellenségei az egyik legnagyobb keresztény erénynek, az anyagi lemondásnak.
XXII. János pápa 1323-ban kiadott iratában eretnektannak nevezte azt az állítást, mely szerint sem Krisztusnak, sem az apostoloknak nem lehetett és nem is volt magántulajdona.[7]
Az egyház a fraticellik ellen az inkvizíció eszközeit vetette be.[8]
V. Kelemen jóváhagyta a konventuális életformát, ugyanakkor engedelmességre és egységre intette a rend minden tagját. XXII. János újra az egységre szólította fel a rend tagjait.[2]
A pápai rendelkezések, a pusztító pestisjárvány (fekete halál), a százéves háború, a rendi fegyelem hanyatlása, mind hozzájárultak a konventuális irányzat megerősödéséhez.[6]
1335-ben a rendtagok száma elérte a 35 ezret.[2] Mutatkoztak azonban a lazulás, hanyatlás jelei is. A belső megújulás Itáliában született irányzata a regulák pontos megtartását (observantia) sürgette. A francia obszervánsok mozgalmát, ami 1388-ban Mirebeauból indult ki, később Regularis Observantia néven hagyták jóvá. A következő évtizedekben az obszerváns irány gyors terjedése volt tapasztalható.[2]
A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) többségben voltak, és a végleges kiegyezés alkalmával 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait. Ekkor (1517) becslések szerint az obszervánsok száma körülbelül 30 ezer fő, a konvetuálisoké kb. 25 ezer fő volt.[11]
Matteo Serafini (Matteo da Bascio) obszerváns szerzetes vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez és megalakította a kapucinusok rendjét.
1937-ben 25,5 ezer tagjuk volt; a jezsuiták után ekkor a katolikus egyház legerősebb rendje volt.[15]
2000 körül a ferences rend létszáma 17 000 fő volt, akik a világ 49 országában, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban éltek. A legtöbben Olaszországban (3046 fő), az Amerikai Egyesült Államokban (1816 fő), Lengyelországban (1119 fő) és Brazíliában (1111 fő) voltak. A rend által ellátott plébániák száma 2190.
Magyarországon a rend talán már 1224-ben megjelent. Piancarpinoi János provinciálissága idején telepedtek be az első német testvérek.[18]Első kolostorukEsztergomban volt; kolostorait nemsokára külön rendi tartománnyá szervezték. Buda első kolostorát körülbelül 1244-ben IV. Béla alatt építették.[19]
A rend következő kolostorai ismeretesek a 13. századból :[20] a budavári, az esztergomi, a győri, a nagyszombati, a nyitrai, a nyúl- (Margit-) szigeti, a (sáros)pataki, pozsonyi, a (székes)fehérvári, a szemennyei, a verőcei, a 14. század elejéről a máriaradnai.
A terjeszkedésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült. IV. Béla a rendből választotta gyóntatóját, a rend esztergomi kolostorába temettette el magát nejével és ifjabb fiával együtt.
A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak.
Mátyás király felkérte a ferenceseket, hogy segítsenek keresztény hitre téríteni az országban két évszázada élő, pogány szokásaikhoz azóta is ragaszkodó jászokat. Így Jászberényben 1472-re építettek fel egy nagy méretű gótikus templomot, illetve kolostort.[21]
A rend terméke a legrégibb magyar kódex, a Szt. Ferenc legendáját tartalmazó Jókai-kódex.[22]
Újkor
A reformáció idején küzdöttek a protestánsok ellen, és számos hívet térítettek vissza a katolikus egyházba.[18]
A török hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területén csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát. A hódoltsági viszonyok közepette létszámbeli föllendülés indult meg.
Modern kor
A trianoni békediktátum nyomán a határon kívülre került több kolostoruk. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak.
1950-ben 26 rendházban 350 rendtagjuk volt. Akkor Magyarországon a rend kolostorait elvették, a szerzeteseket elűzték. 1989-ben a rend több kolostorát visszakapta.
A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.
1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam" kezdettel.
A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogják érinteni őket, de a XIII. Leó pápa által kinevezett új generális P. Lauer Alajos 1897. október 15-én életbe léptette az bullát követő konstitúciót.
A provinciák megkísérelték, hogy a római vezetéstől mentességet, enyhítést kapjanak a reformok alól, de ez nem sikerült. A rend vezetősége 1899. június 3. területi és nyelvi egyezőség következtében a következő rendtartományokat hozta létre:
a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány (a Duna-Tisza köze a Délvidék és a Felvidék keleti része)
a Szent István Királyról nevezett rendtartomány (Erdély)
horvát nyelvű rendtartomány:
a Szent Cirill és Metódról nevezett rendtartomány (Horvát-Szlavónország)
Néhány rendház átkerült az osztrák rendtartományba: Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St. Pölten és a szalvatoriánus provinciát teljesen felszámolták. (A rendházait a többi rendtartományhoz sorolták.)
A Kapisztrán rendtartomány 2006-ban egyesült a Szűz Máriáról nevezett rendtartománnyal Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) néven. Azóta a szűken vett Magyarország területén egyetlen ferences provincia van.
A rend belső szervezete
A ferences rend szervezete az alapítás óta nem sokat változott. Ennek oka, hogy a rend a Szentszék közvetlen rendelkezése alatt áll. Így a regula betartásának felügyelete megoldott.
A rend élén az általános rendfőnök (miniszter generális), a rendtartomány (provinciák) élén a rendtartományfőnök (miniszter provinciális) áll. A rendtartomány őrségekre (kusztódia) oszlik, melynek élén az őr (kusztos) áll. Az őrt mindig másik kusztiódából választják.
A kolostor élén áll a guardián (gvárdián, gárgyán, papgazda).
Az általános rendfőnököt az általános káptalan (rendtartományfőnökök összessége), a rendtartományfőnököt a káptalan (rendi gyűlés) választja.
A rendi szervezetben fontos szerepük van a definítor generálisoknak akik az általános rendfőnököt segítik munkájában.
A tisztségek betöltőit bizonyos időre választják (általában 3 évre).[24]
A Ferences Család közösségei Magyarországon, Szent Ferenc útja I. kötet, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2009 ISBN 978-963-06-6244-4
P. Eloi Leclerc OFM: Assisi Szent Ferenc. Visszatérés az Evangéliumhoz. Agapé kiadó, Szeged, 1993
P. Eloi Leclerc OFM: Egy szegény ember bölcsessége, Agapé kiadó, Szeged, 1992
Anton Rotzetter, Willibrord-Christian van Dijk, Thaddée Matura: Assisi Szent Ferenc. A kezdet, és ami abból megmaradt, Vigilia, Budapest, 1993
Karácsonyi János, Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig, I-II., Bp., 1922-1924
Kahler Frigyes: A nagy "tűzvörös sárkány" torkában. Koncepciós eljárások ferences szerzetesek ellen, 1945–1956; Kairosz, Bp., 2009
A Ferences Világi Rend számára írt legfontosabb pápai dokumentumok; Ferences Világi Rend Országos Tanácsa, Budapest, 2010
A Kisebb Testvérek Rendjének megerősített regulája, általános konstitúciói, általános statútumai; Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 20
Az Annuario Pontificio 1000-nél több pápai jogú női szerzetesrendet és kongregációt tart nyilván. Közülük itt csak a legrégebbiek, legnépesebbek, illetve a Magyarországon működő irányzatok szerepelnek, amelyekhez majdnem minden esetben több, jogilag önálló szerzetesi intézmény is tartozik.
