A budapesti Patrona Hungariae Leánygimnáziumban érettségizett. 1952-től a moszkvai Lenin Intézet hallgatója, itt 1956-ban szerzett orosz nyelv és irodalom szakos oklevelet. 1955-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, 1959-ben magyar-orosz-latin szakos tanári képesítést szerzett. 1957-től a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek, mai nevén Boldogasszony Iskolanővérekkongregációjának tagja. A debreceni Svetits Katolikus Gimnáziumban már novíciaként kezdett tanítani, ahol nyolc évet töltött (1959–1969).[3]
1969-ben hosszabb időre külföldre távozott. 1969-ben egy évig Franciaországban élt, majd a Távol-Keleten folytatott missziós tanfolyamokat (Tajvanon és Makaón). 1970-től Rómában élt. 1971–1982 között a Vatikáni Rádió Magyar Osztályának szerkesztő munkatársa volt. 1975-től a Teresianum Pápai Teológiai Egyetem hallgatója. Itt, Rómában jelent meg első könyve. 1973. december 8-án tett örökfogadalmat Rómában. Ugyanitt filmesztétikát is tanult.
A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja volt, illetve alapító tagja a Magyar Patrisztika Társaságnak. Tiszteletbeli elnöke a Batthyány Társaságnak. A Batthyány-Strattmann László életére vonatkozó történeti dokumentumok, emlékek kutatója. A félig magyar származású Stephan László kismartoni püspök bízta meg, hogy a boldoggá avatási eljárás részeként készítse el az úgynevezett dokumentált életrajzot, vagyis gyűjtse össze a levéltárakból és a családtagok, élő tanúk visszaemlékezéseiből azokat az adatokat, melyek az életszentséggel kapcsolatosak. Nyisd fel szemedet és láss című, 48 oldalas népszerűsítő életrajzi művét a Szent István Társulat adta ki. A 2003-ban megjelent Boldog Batthyány-Strattmann László című műve bővebb életrajz, melyben a szerző – a 2003. március 23-án II. János Pál pápa által Rómában boldoggá avatott – „szegények orvosát” emberi gyarlóságaival és emberi nagyságával együtt mutatja be.[4]
