Az Ágoston-(szerzetes)rend (latinul: Ordo Fratrum S. Augustin, rövidítésük: OSA) egy római katolikus szerzetesrend, mely alapítójának Hippói Szent Ágostont tekinti.
Két fő águk van:
Ágoston rendi remeték (Ordo eremitarum S. Augustin) – Két ága van: sarutlanok (disealceat) és sarusok (calcenti).
Ágostonrendi kanonokok (Canonici regulares s. Augustini)
Vannak még a 19. században létrehozott anglikán ágostonos rendek, amelyeknek csak női tagjai vannak.
Az Ágoston-rendről
Előzmények
A nyugati szerzetesség egy jelentős ága, amely Szent Ágostonnak, az algériai Hippó püspökének – az egyháziak erkölcseiről tartott beszédeivel és a hippói apácákhoz írt 109-ik levelével – írt szabályzatát követték. Ágoston megtérését és pappá szentelését követően Hippóban olyan papi közösséget állított föl, amelynek tagjai lemondtak saját tulajdonukról és életüket közösen élték. Ennek a közösségi életnek a középpontjába az evangéliumi eszme megvalósítása és terjesztése állt. Vagyis a közösségi életet összekapcsolták a lelkipásztori tevékenységgel.
Szent Ágoston kezdeményezése követőkre talált, de a bencés szerzetesség egyeduralkodóvá válása miatt háttérbe szorult. Az első püspök, aki Szent Ágoston szellemében szabályozta papjai életét a 8. században élt Szent Chrodegangmetzi püspök volt. De az ő papjai nem szerzetesek, hanem világi papok voltak és működésük a kanonoki intézmény meghonosodásához vezettek. Megteremtette papjai számára az ima-, asztal- és házközösséget. E világi káptalanok egy része a 11. században szerzetességbe hajlott át. A már korábban említett női rend számára készült ágostoni szabályzat szerint szervezték életüket, szerzetesi fogadalmat is tettek. Így jött létre az Ágoston-rendű vagy karinges kanonokok, a szabályozott kánoni életet élő papok rendje.
Rendalapítás
Itáliában és Európa-szerte számos remete- és szerzetes csoport élt Ágoston regulája szerint.
Az Ágoston-rend 1244-ben született meg, amikor IV. Ince pápa a különféle remeteközösségeket és csoportokat egyetlen rendbe egyesítette.[1]
Jogi formájában azonban csak 1256-ban jött létre.[1]IV. Sándor pápa kívánságára az ágostonos szellemű szerzetesek egy Firenzében megrendezett káptalanon elhatározták, hogy közös szabályzattal egyetlen rendben egyesülnek, s alapítójuknak Szent Ágostont ismerik el. A pápa, Licet Ecclesiae kezdetű bullájával erősítette meg az új rendet.[1]
Az ágostonosok magyarországi rendtartományát, röviddel a létrejöttük után, 1262-ben alapították. A tartományok élén a provinciális perjel állt, akit három évenként választottak meg. 1278-ban említik először a magyar tartomány perjelét, akiknek központi kolostora az esztergomi Szent Anna-rendház volt.
Vidéken kizárólag a fejlett, több központi funkcióval rendelkező, fontos utak, átkelők mellett fekvő településeket választották ki rendházaik székhelyéül. Kolostoraik létrejötte elsősorban a gazdag donátoroknak volt köszönhető. Sokan tanultak és tanítottak egyetemeken. 1338-tól a tartományoknak főiskolát kellett felállítaniuk. A török hódoltság előtti időkben kolostoraik száma már elérte a 25-30-at. A Vízivárosban állt budai konventjükről 1309-ből származik az első adat, Buda török kézre kerüléséig működött.
Magyarországi tevékenységüket «Memoria Provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae» című, s 1778-ban Rosnák Márton OSA által kiadott munka tanúsítja.
Kolostoraikat II. József oszlatta fel, s visszaállításuk nem, vagy pedig csak rövid időre, és sikertelenül történt meg.
Ma az Ágoston-rendnek magyarországi tagja nincsen.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustinians című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Az Annuario Pontificio 1000-nél több pápai jogú női szerzetesrendet és kongregációt tart nyilván. Közülük itt csak a legrégebbiek, legnépesebbek, illetve a Magyarországon működő irányzatok szerepelnek, amelyekhez majdnem minden esetben több, jogilag önálló szerzetesi intézmény is tartozik.
