Regula

Benedek átadja a reguláját az olivetánusoknak

A regula a vallásokban azoknak az alapelveknek és szabályzatoknak a meghatározott gyűjteménye, amelynek célja, hogy az adott szerzetesrend tagjait segítse életeszményük egyéni és közösségi megvalósításában.

A regulát meg kell különböztetni a másodlagos, kiegészítő szabályoktól, a konstitúcióktól, statútumoktól, amelyek részletkérdésekre alkalmazzák a regula nagy irányelveit.^[1] A modern nyelvhasználat viszont nem tesz különbséget a regula és konstitúció között. Az Egyházi Törvénykönyv – a klasszikus regulák kivételével – sem kívánja meg ezek történetileg pontos megkülönböztetését. ^[1]

Etimológia

A szó eredete a latin rego szóból származik, aminek a jelentése: szabályoz, irányít.

Kereszténység

A szerzetesi regula a kereszténységben az egyház által jóváhagyott, a szerzetesrendek által használt szabályok összessége. Általában minden rendnek van saját regulája,^[2] de előfordul, hogy több rend használja ugyanazt.

A regula meghatározza, hogy az adott szerzetesrendbe tartozó szerzetesek miként kötelesek élni, leírja a szokásokat, a jelmondatot, és kitér a rend foglalkozására is. ^[3]

A legrégebbi ismert keresztény regula Pakhomiosz nevéhez fűződik.

A 12. századi II. Ince pápaságától három regula határozta meg az akkori nyugati keresztény szerzetesség életformáját :^[1]

• Ágoston-reguláját követte az ordo canonicus,
• Baszileiosz reguláját a dél-itáliai monostorok,
• Benedekét pedig a többi ordo monasticus. (Ez nem azt jelenti, hogy ezek a bencés regula szerint éltek, csak ez határozta meg a monasztikus életformájukat.)^[1]

Az 1215-ös IV. lateráni zsinat a sokasodó regulák és visszaélések ellensúlyozására arra kötelezte az újonnan megjelenő rendeket, hogy a nagy regulák valamelyikét fogadják el.^[1] A domonkosok, pálosok pl. Ágoston-regulája szerint rendezték be az életüket.^[1]

Remete-regulák

A római katolikus kereszténységben a remete-reguláknak négy nagy korszaka különböztethető meg :^[1]

1. a 10. századig: Regula Grimlaici ^[1]
2. a 10. századtól a reneszánsz korig: félremete csoportok a Benedek-, Ágoston- és Ferenc-regulát fogadták el és alkalmazták saját életükre
3. az újkor kezdetétől a francia forradalomig az újonnan keletkezett remete-rendek vagy kongregációk függetlenedtek az ősi szerzetesrendek szellemétől ^[1]
4. napjainkig: új remetecsoportok élnek saját részletes vagy inkább csak vázlatos konstitúcióik szerint ^[1]

Ismertebb regulák

Keresztény

• Benedek-regula vagy bencés-regula
• Ágoston-regula
• Baszileiosz-regula, amelyet 360 táján állított elő Nagy Szt. Vazul. Tulajdonképpeni címe Aszketion.
• Szent Ferenc regulája, amelyet főleg a ferencesek követnek
• Regula Magistri (wd) – korábbi forrásokból merítő, ismeretlen szerzőjű regula
• Pakhomiosz-regula. A tabennesi kolostor számára alkotta meg Pakhomiosz 325 táján.

Egyéb vallás

• Vinaja-pitaka buddhista szabályzat.

Jegyzetek

1. Puskely Mária: Keresztény szerzetesség II.
2. benedeki regula – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
3. regula – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2018. november 17.)

További információk

• Az ókori egyházfegyelem emlékei. I-IV. század; összeáll., ford., bev., jegyz. Erdő Péter; 2. jav., bőv. kiad.; Szt. István Társulat, Budapest, 2018 (Ókori keresztény írók)
• Nyulas Jozefa-Terézia: A sivatagi atyák öröksége a Kármel Regulájának tükrében; Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2019 (A Kármel látóhatára)
• Baán Izsák: Az atyák életszabályai. Korai latin szerzetesi regulák; Kairosz, Budapest, 2020 (Catena. Monográfiák)