A világ több mint 2 milliárd keresztényének legnagyobb része nyugati keresztény. [1][2]
Az egyik fő ága, a római egyház, Róma püspöke, a pápa vezetése alatt fejlődött ki. Később a római egyházból független protestáns felekezetek széles skálája jött létre. Így a „nyugati kereszténység” kifejezés nem egyetlen közösséget vagy vallási felekezetet ír le, hanem a keleti kereszténységtől való megkülönböztetésre szolgál.
A keresztény közösségekben már korán kialakultak a különféle rítusok és hagyományok, amelyek később tovább fejlődtek. A konstantinápolyi, alexandriai, antiókhiai, jeruzsálemi és római patriarchátus, az úgynevezett Pentarchia különleges helyet foglalt el a korai egyházban.
A késő ókorban a Római Birodalom a Nyugat-Római Birodalomra (Róma központtal) és a Kelet-római Birodalomra (Konstantinápoly) szakadt, és a Római Birodalom keresztény államvallásából a latin nyugaton és a görög keleten eltérő egyházi hagyományok alakultak ki.
A középkorban Európa nyugati felén és Nyugat-Észak-Afrikában a római egyház emelkedett ki, élén a pápával.
A középkorban teológiai és politikai konfliktus alakult ki a konstantinápolyi pátriárka és a római pápa egyháza között, ami a nyugati és a keleti kereszénység további megosztottságához vezetett.[3]
↑Status of Global Christianity, 2024, in the Context of 1900–2050. Center for the Study of Global Christianity, Gordon-Conwell Theological Seminary. (Hozzáférés: 2024. május 23.) „Protestants: 625,606,000; Independents: 421,689,000; Unaffiliated Christians: 123,508,000”
