A Szeretet Misszionáriusai, pápai jogú női szerzetes intézmény.
A rendház nővérei
Célja
A közösség hivatása a szegények szolgálata. A fizikai és lelki szegények, éhezők és szomjazók, szenvedélybetegek, elhagyottak, ruhátlanok és hajléktalanok, kitaszítottak, a betegek, leprások és azok akiket az abortusz vagy eutanázia fenyeget, a rend szolgálja, irgalmasságot gyakorolják "hogy Jézus Szeretetszomját - amelyet a lelkek iránt érez - csillapítani tudják Szűz Mária segítségével. A rend mottója: Jézusért tesszük."[1]
Története
Az albán származású Agnes Gouxha Bojaxhiu, Kalkuttai Szent Teréz (vagy közismertebb nevén Teréz anya) engedélyt kér, hogy elhagyja a Loreto rendházat. Kalkuttába utazik, ahol 1950. október 7-i jóváhagyással megalapítja az új szerzetestársulatot.[2]
1963. március 25-én a kalkuttai érsek megáldja egy új ág Szeretet Misszionárius Testvérei keletkezését.
1969. március 26-án a Teréz Anya Munkatársainak Nemzetközi Társulata csatlakozik a Szeretet Misszionáriusaihoz, a társulat szabályzatát bemutatják VI. Pál pápának, aki áldását adja rá.
Rendházak a világban
A központ Kalkuttában van. Huszonhárom évvel az alapítás után, 1973-ban 68 házból 47 Indiában volt, a többi Venezuela, Anglia, Ausztrália, Jemen, Addis Abeba, Amman, Gáza, Lima, Mauritius, New York, Saigon, Róma, Tabora, Yaracuy. A nővérek létszáma ekkor novíciákkal együtt 850 fő, testvérek száma 135 fő volt. Ötven évvel az alapítás után körülbelül 5000 nővér dolgozik körülbelül 650 házban.
Rendházak Magyarországon
1989. június 16-án telepednek le Érden, Parkvárosban. Plébániáktól kapott címekkel kezdik látogatni az elhagyatottakat, rászorulókat. Budapesten ruhaosztást szerveznek a IX. kerületben. A VIII. kerületben 100 férőhelyes ebédlőt építenek 1990-ben. Érden és Miskolcon átmeneti otthont nyitnak anyák részére.
↑A Történet alfejezet részben vagy egészében a M. Moggeridge: Valami nagyon szépet Istenért könyvből való. Prugg Verlag 1974 Eisenstadt. időrendi tábla 97-99 oldal.
Az Annuario Pontificio 1000-nél több pápai jogú női szerzetesrendet és kongregációt tart nyilván. Közülük itt csak a legrégebbiek, legnépesebbek, illetve a Magyarországon működő irányzatok szerepelnek, amelyekhez majdnem minden esetben több, jogilag önálló szerzetesi intézmény is tartozik.
