Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Kolkata (bengáliul: কলকাতা, IPA:kɒlˈkɑːtə, magyaros átírásban Kalkáta[2] ) vagy régi nevén: Kalkutta (angol: Calcutta) az északkelet-indiaiNyugat-Bengál állam fővárosa, amely a Húgli (Hooghly) folyó, a Gangesz-delta legnyugatibb ága partján helyezkedik el. Nevét a hindu mitológia egyik közismert alakjáról, a bosszúálló Káli istennőről kapta, akinek szentélye a Kálighát nevű negyedben található.[3]
Kolkata hanyatlása 1869-ben, a Szuezi-csatorna megnyitásával kezdődött, majd 1911-ben, amikor a brit gyarmati kormányzat Új-Delhibe költözött, tovább folytatódott. A megfogyatkozott költségvetéssel a városépítés képtelen volt követni a hihetetlen népszaporulatot. 1947-ben a felszabaduláskor Brit Indiát három részre osztották. Kelet-Pakisztánból (a mai Bangladesből) hindu menekültek tömege lepte el a várost. Korábban az oktatás, a tudomány, a kultúra és a politika központja volt, az ország 1947-es függetlenné válása után azonban gazdasága stagnálni kezdett, de az ezredforduló óta ismét nagy fejlődés tapasztalható. A többi nagyvároshoz hasonlóan Kolkata is urbanizációs problémákkal küszködik, úgy mint a szegénység, a légszennyezés és a forgalmi dugók.
Kolkata forradalmakkal teli történetéről is nevezetes, a nemzeti függetlenségi mozgalomtól a baloldali szakszervezeti mozgalmakig.
Történet
A város közelében található chandraketugarhi leletek bizonysága szerint a környék már több mint két évezrede lakott. A város írott története azonban 1690-ben kezdődik, amikor a Brit Kelet-indiai Társaság elkezdte konszolidálni a kereskedelmi tevékenységét Nyugat-Bengálban. A város alapítójának hagyományosan Job Charnockot, a Társaság adminisztrátorát tartják,[6] ezt azonban a legújabb kutatások nem erősítették meg. 1702-ben a britek befejezték Fort William építését, amely a csapatok helyi bázisául szolgált. Kalkuttát elnökségi várossá (Presidency City) nevezték ki, később a bengáli elnökség (Bengal Presidency) székhelye lett.
Mivel gyakran összeütközésbe kerültek a franciákkal, a britek 1756-ban fejleszteni kezdték az erődjeiket. Amikor Siraj-Ud-Daulah bengáli náváb militarizációellenes tiltakozását figyelmen kívül hagyták, megtámadta és elfoglalta Fort Williamet, a gyarmati arisztokrácia tagjainak tucatjait Fort William szűk börtönébe záratta, ahol másnapra kb. negyvenen megfulladtak. Ez volt a hírhedt „fekete lyuk incidens” (Black Hole incident). A Társaság szipojaiból és brit katonákból álló katonai alakulat, melyet Robert Clive vezetett, a következő évben visszafoglalta a várost. 1772-ben Kolkatát a Brit India fővárosának nevezték ki, bár 1864-től kezdődően minden nyáron áthelyezték azt Simlába, a hűvös hegyi városkába. Ebben az időben kezdték meg a környező mocsarak lecsapolását és a kormányzati negyed kiépítését a Hugli folyó partján.
Nagy részben Richard Wellesley főkormányzó (1797–1805) érdeme a város növekedése és a középületek fejlesztése, ami miatt a város a Paloták Városa nevet kapta. A város volt a központja a Brit Kelet-indiai Társaságópiumkereskedelmének is a 18–19. században. A helyben termelt ópiumot elárverezték, majd Kínába szállították. A 19. század elejére Kolkata két elkülönült területre oszlott, az egyikben (White Town – Fehér Város) a britek, a másikban (Black Town – Fekete Város) a helyiek éltek. A fekete város nyomora már akkoriban is elképesztő méreteket öltött. Az 1850-es években a város ipara gyors fejlődésnek indult, különösen a juta- és a textilipar. Ennek hatására a britek jelentősen fejleszteni kezdték az infrastruktúrát: vasutakat és távírókat létesítettek. A brit és az indiai kultúra összefonódása a városi indiaiak új bábu megtisztelő címmel szólított osztályának kialakulásához vezetett, melynek tagjai gyakran hivatalnokok vagy szakemberek voltak, többnyire angolbarátok, akik újságot olvastak, és általában magasabb kasztokba tartozó hindu közösségekhez tartoztak.
A 19. század folyamán véghezvitt társadalmi-kulturális reformok, az úgynevezett bengáli reneszánsz, a köznép általános felemelkedéséhez vezetett. 1883-ban Surendranath Banerjea nemzeti konferenciát szervezett, amely első volt a maga nemében a 19. századi Indiában. Kolkata fokozatosan az indiai függetlenségi mozgalom központjává vált, különösen a forradalmi szervezetek tekintetében. Bengália 1905-ös közösségi alapokon történt kettéosztása széles körű tiltakozásokhoz, valamint a brit áruk bojkottjához vezetett (Swadeshi mozgalom). Ezek az események, valamint a város adminisztráció szempontjából kedvezőtlen elhelyezkedése India keleti szélén arra ösztönözte a briteket, hogy 1911-ben a fővárost Delhibe helyezzék át.
A II. világháborúban a város kikötőjét kétszer is bombázta a japán császári hadsereg. Amikor 1943-ban az élelmiszer-tartalékokat a szövetséges csapatoknak juttatták, éhínség tört ki, melynek következtében több millió bengáli meghalt. 1946-ban a muzulmán állam létrehozását követelő csoportok erőszakhullámot okoztak, melyben 2000 ember halt meg. India felosztása 1947-ben szintén véres erőszakhoz vezetett, melynek során jelentős demográfiai változások történtek. Pandzsáb és Nyugat-Pakisztán között nagyjából azonos létszámú lakosság cserélődött ki, Bengálba viszont mintegy 4 millió hindu érkezett Kelet-Bengálból. Az úgyis túlzsúfolt kolkatai nyomornegyedekben éhínség uralkodott, aminek számtalan áldozata volt.
Az 1960-as és 1970-es években – áramszünetek, sztrájkok és az erőszakos naxalita marxista mozgalom hatására – nagyban romlott a város infrastruktúrája, amely a gazdaság stagnálásához vezetett. 1971-ben az India-Pakisztáni háború során több ezer menekült érkezett Kalkuttába, amely szintén jelentősen megterhelte a város infrastruktúráját. Az 1980-as évek közepén Mumbai (régebben Bombay) megelőzte Kalkuttát lakosságszám tekintetében. Kolkata az indiai kommunizmus erős bázisa, mivel Nyugat-Bengált három évtizede a világ leghosszabb ideje működő demokratikusan választott kommunista kormánya, a CPI(M) párt dominálta Baloldali Front (Left Front) uralja.
Az 1990-es évek közepén központilag bevezetett indiai gazdasági reformok hatására a város gazdasága fejlődésnek indult. 2000 óta az információtechnológiai (IT) szolgáltatások új életet leheltek a város stagnáló gazdaságába. A gyáripar szintén fejlődésnek indult.
Éghajlata
Az éves átlaghőmérséklet 26,9 °C, az éves csapadék 1614 mm. A legmelegebb hónap május, átlagosan 30,8 °C, a leghidegebb a január, 20,1 °C átlaghőmérséklettel. A csapadék zöme a monszun időszakban hullik le, akkor is a legtöbb július-augusztusban, míg a legkevesebb télen, decemberben és januárban esik.
1911-ig Brit India fővárosa volt. Ázsia egyik legfontosabb kikötője és kereskedelmi központja volt itt.
Ma a város Kelet-India elsődleges üzleti, kereskedelmi és pénzügyi központja. Ez a város ad otthont India legrégebbi, és India második legfontosabb tőzsdéjének (CSE).[9] Egy forgalmas kikötőnek, egy nemzetközi repülőtérnek és számos nemzeti és nemzetközi hírű főiskolának és intézménynek ad otthont, amelyek magasan képzett munkaerő kiképzését célozzák.[10]
A város környéki területeken ipari növényeket termesztenek, ilyen például a juta. Ennek köszönhetően vált Kolkata textilipari központtá.
Közlekedés
A városi tömegközlekedés jelentős részét a kolkatai külvárosi vasutak, a metró, valamint a villamos- és buszhálózat biztosítja. A buszok elterjedtek, egyes járatok állami, mások magánvállalatok irányítása alatt működnek. Kolkata az egyetlen indiai város, amelyben villamoshálózat üzemel.
A bérelhető járművek a sárga színű taxik (többnyire Hindustan Ambassador márkájú autók) és a háromkerekű autóriksák. Egyes városrészekben kerékpár-riksákkal és kézzel húzott riksákkal is utazhatunk.
A kolkatai metró a legrégibb földalatti közlekedési rendszer Indiában; a Húgli folyóval párhuzamosan halad a város északi és déli területeit összekötve 16,45 km szakaszon.
A kolkatai metró magyar vonatkozásai
A HCC-vel (Hindustan Construction Company) kötött szerződéseknek megfelelően előbb tanácsadóként, később építésvezetőként az első indiai metró építését Klados Gusztáv, Szőllőssy Gábor, Molnár György vezették. A kolkatai metró 1A, 3B, és 4B szakaszának alagútfúrásos technológiával készült részének kivitelezését magyar szakemberek irányították.[4]
Vasút
A külvárosi vasúthálózat kiterjedt és nagy területet fed le.
Kolkatában két fő vasúti pályaudvar található: a Howrah és a Sealdah. A harmadik pályaudvart Kolkata névvel 2006-ban avatták fel. A városban található az Indiai Vasutak két nagy részlegének – az Eastern Railway és a South Eastern Railway – központja is.
Légi
A város egyetlen repülőtere a Kalkuttai nemzetközi repülőtér, ami Dum Dum nevű külvárosban épült fel a városközponttól északkeletre. Nemzetközi és belföldi járatokat is működtet.
Vízi
Kolkata jelentős kikötőváros. A Kolkata Haldia dokkokat a Kalkutta Port Trust üzemelteti.
2001-ben a város lakossága közel 4,5 millió fő volt, de agglomerációval együtt több mint 13 millió. A nemek szerinti megoszlás alacsonyabb a nemzeti átlagnál: 828 nő jut 1000 férfira, mivel egyrészt sok vidéki férfi költözött be a városba, a családot hátrahagyva, másrészt India szerte jóval alacsonyabb a nők aránya.
Kolkatában az írni-olvasni tudók aránya 80,86%, amely magasabb a nemzeti átlagnál (64,8%). Az ENSZ 2016-os becslése alapján a város lakossága 2030-ban mintegy 20 millió fő lehet.[12]
Etnikumok
Kolkata lakosságának zöme bengáli, a kisebbségek nagyobb része marvali és bihári. Jelentős számban élnek a városban kínaiak, tamilok, asszámiak, gudzsarátiak, örmények, angolok, tibetiek, mahárástráiak, pandzsábik, malajálik.
Kolkata nevezetes az irodalmi, művészeti és forradalmi múltjáról. India korábbi fővárosaként Kolkata volt a modern indiai irodalom és művészet szülőhelye. A kolkatai lakosok általában különleges lelkesedéssel beszélnek az irodalomról és a művészetekről. A város a mai napig India kulturális fővárosa. 29 színház, 33 múzeum, 42 mozi, és 114 média található benne.
Az 1814-ben épült Indiai Múzeum (Indian Museum) a legrégibb ázsiai múzeum, melyben India természetföldrajzának és művészetének kiterjedt gyűjteményét őrzik.
Építészet
Kalkuttában számos gótikus, barokk, román, keleti és indo-iszlám (mogul) stílusjegyekkel díszített épület található. Az úgynevezett Paloták városa koloniális épületekben bővelkedik. A korszakból származó épületek egy részét jól karbantartják – számos védett közülük –, mások azonban leromlott állapotban vannak.
Látványosságok
A város egyik fő látványosságában, a Victoria emlékműben található múzeum a város történetét mutatja be. Az Indiai Nemzeti Könyvtár (National Library of India) India legnagyobb nyilvános könyvtára. A Szépművészeti Akadémia (Academy of Fine Arts) és más galériák rendszeresen szerveznek kiállításokat.