Roger Bacon (1214 – 1292 vagy 1294 júniusa) középkori angol gondolkodó, Robert Grosseteste tanítványa volt, az Oxfordi Egyetemen tanított ferences rendi szerzetesként. Főként természetkutatással foglalkozott, és Grosseteste fényről szóló tanítását fejlesztette tovább.
Élete
Ilchester közelében Somersetben született. Születésének pontos dátuma nem ismert. Az egyedüli erre vonatkozó közvetett utalás az Opus Tertium-ban olvasható, amit 1267-ben írt: „Negyven éve már annak, hogy megtanultam az ábécét”.
Bacon családja viszonylag jómódúnak számított egészen III. Henrik uralomra kerüléséig, mikor is a birtokukat elkobozták, és a család több tagja is száműzetésbe került.
Roger Bacon Oxfordban tanult, és főleg Arisztotelészt tanulmányozta. Nincs bizonyíték arról, hogy doktori címet szerzett volna, a Doctor Mirabilis címet ugyanis halála után kapta.
1241-ben Franciaországba utazott, és a párizsi egyetemen tanított, de mivel Arisztotelész művei akkoriban csak arabul voltak olvashatók - amit a hallgatók nem értettek, Bacon pedig nem lehetett egy közkedvelt előadó -, hamarosan felmondtak neki.
1247-ben visszatért Oxfordba, és további tanulmányokat folytatott. Később ferences rendi szerzetes lett.
Munkássága
Roger Bacon a titkos laboratóriumában
A városok fejlődésével és az arab tudományok megismerésével a figyelem a spekulatív teológia helyett a természettudományok felé fordult, és a tekintélyelvű érvelést a tapasztalati tudás váltotta fel. Bacon pedig épp e kísérleti tudományosság egyik képviselője volt. Igazi polihisztor volt: a nyelvészettől az etikáig mindennel foglalkozott, elsősorban mégis a természettudományok (optika, csillagászat, orvostudomány, alkímia) érdekelték.
Foglalkozott a salétrom tisztításával is, melynek során több különböző összetételű fekete lőport készített. Titkosírással írt tudományos értekezéseit összegezte, melyet a pápának ajánlott. Kísérleteiről az utókor csak leírásai alapján értesült, mert szándékosan kerülte a fekete lőporral kapcsolatos ismereteinek terjesztését.[1]
IV. Kelemen pápa pártfogolta, az ő halála után azonban a rendház főnöke rossz szemmel kezdte nézni Bacon eretnekségbe hajló nézeteit, gyanús kísérleteit, ezért öregsége éveit házifogságban kellett eltöltenie.
Az egyház és a társadalom reformjával akarta megjavítani az emberek életkörülményeit, egyúttal pedig a kereszténységet szilárdabbá tenni.
Szerinte a kereszténység megerősítése érdekében egy biztos alapokon nyugvó, megingathatatlan tudásra van szükség.
Fő művében az Opus Majus-ban (A nagy mű) a tévedések forrását keresi. Bacon négy, a tévedésekhez vezető forrást nevez meg:
A hamis tekintélybe vetett vak hit.
A szokás, ami a hamisat konzerválja.
A tapasztalatlan tömeg előítéletei.
A látszattudás, ami mögött a tudatlanság bújik meg.
Bacon szerint a korabeli teológiának az a nagy tévedése, hogy tudománytalan módszerekkel és látszatproblémákkal foglalkozik. Megoldásként négy tudásterületet javasol:
A Biblia exegézisének és filozófiai szövegének interpretációjának az eredeti nyelvre kell támaszkodni.
A matematika kell legyen minden tudománynak az alapja.
Az optika is alaptudomány kell, hogy legyen (a fény tanulmányozása miatt).
Minden tudásnak a tapasztalatból kell erednie. Ezért Bacon hangsúlyozza a kísérletek fontosságát. Azonban megkülönböztet egy belső tapasztalatot is, ami olyan, mint a megvilágosodás, így ismerhetjük meg az Istent.
A tudomány és a teológia között elvei szerint nem lehet konfliktus, mert a tudomány és a kinyilatkoztatás igazsága is egyaránt Istentől származik.
Megjegyzendő, hogy Bacon kísérletei ellenére a végsőkig kitartott azon nézete mellett, miszerint a valóság bizonyításának ne kizárólag a kísérlet képezze alapját. Elképzelése szerint nem szabad, hogy a kísérletek megismételhetősége szükséges feltétele legyen egy megállapítás bizonyításának. Szerinte ugyanis a legtöbb "dolog" nem ismétlődő, legfeljebb spirálisan ciklikus, visszatérő az időben.
