Bélapátfalva az Eger-patak folyásának felső részén kialakult medence peremén helyezkedik el, az erdőhatár és a vízjárta patakvölgyek közötti sávban, 311 méter magasságban a tengerszint felett, a 816 méter magas Bél-kő nyugati lábánál. A város határában fut a Recska-patak. A település a 2506-os és 2507-es közutak találkozásánál található, országos közútnak minősül még a központból a vasútállomásig húzódó 25 304-es és a Bükkszentmárton felől nagyjából ugyanoda vezető 25 305-ös út is.
Története
A település egykor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Nevét az oklevelek a 13. századtól említették először Bel, Beel, Beyle formában.
1330-ban „falu a monostor előtt, melyet az Apát falujának neveznek” alakban volt említve, majd 1415-től Apátfalva néven említették.
A Béli apátságot II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek.
A templom és a kolostorrom Bélapátfalván
1241-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől menekülve az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal.
1412-ben Zsigmond király, majd később 1460-ban Mátyás király erősítette meg az apátságot régi jogaiban. Mátyás halála után azonban e birtokokat egyházi és világi személyek foglalták el.
1495-ben Verebélyi apát birtoka volt, aki Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt.
1534-ig a szerzetesek éltek a monostorban, akkor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, és Eger környéke református hitre tért át. Ekkor a szerzetesek a zaklatások miatt elhagyták a monostort. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor lassan omladozni kezdett, a templom is romos állapotba került, Apátfalva pedig 1562-ig a szarvaskői vár tartozéka lett.
2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,1%-a magyarnak, 7,4% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,9%, református 5,4%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 17,3% (23,5% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 92,8%-a vallotta magát magyarnak, 4,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak, 0,1% szlováknak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42,8% volt római katolikus, 5,7% református, 0,9% görög katolikus, 0,1% evangélikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 13,6% felekezeten kívüli (35,2% nem válaszolt).[13]