A település neve a világ néprajzában jól ismert, köszönhetően a Fél Edit által kezdeményezett, és világszerte ismertté vált kutatási programnak, amelynek keretében Hofer Tamással közösen az 1970-es évek végéig módszeresen kutatták a falu társadalmi viszonyait, az ott élők életmódját, szokásait a napirendtől az öltözködésen, a munkán és a jeles ünnepeken át egészen a temetkezési szokásokig. A kutatás eredményeit több, idegen nyelveken is megjelent közös művük is ismerteti, és 2009 őszén a Néprajzi Múzeum is bemutatta „Egy falu az országban – Átány” című kiállításán.[3]
A szomszédos települések: észak felől Tenk, északkelet felől Besenyőtelek és Mezőtárkány, kelet felől Kömlő, dél felől Tarnaszentmiklós és Hevesvezekény, délnyugat felől pedig Heves. Közúton mért távolság alapján a két legközelebbi település Tenk és Kömlő, mindkettő nagyjából 7-8 kilométerre található; a legközelebbi várostól, Hevestől ugyancsak mintegy 8 kilométeres távolság választja el.
Legfontosabb megközelítési útvonala a 31-es főút, ezen érhető el Budapest és Füzesabony felől is. A belterületét azonban elkerüli a főút, csak az északnyugati határszélén halad végig; főutcája a 32 113-as számú mellékút, ez köti össze Kömlővel is. Határszélét északkeleten érinti még a 3212-es út is.
1635-ben, mint új telepítésű falu, csupán 1 forint illetéket fizetett. Az 1647. évi összeírásban is nemes községként szerepelt, ekkor már több armalista család (címerleveles nemes, aki csak címert és nemesi rangot kapott, birtokot nem) is lakott a településen. 1684-ben a Fáy György, a Lósy és a Haller családok birtoka volt.
1693-ban Glöcksberg ezredesé volt a helység 1/3 része, 2/3-a pedig Fáy György özvegyéé.
A 19. század elején báró Orczy László és György, Döbrentey Gábor, a gróf Esterházy család valamint a Németh, a Radics, a Dobóczky, a gróf Szapáry és a Freizeizen családok birtokolták, az 1900-as évek elején pedig Szathmáry-Király Pál és Bárczay Elemér volt a nagyobb birtokos.
1913-ban megindult és 1927-re be is fejeződött a faluban a tagosítás.[7]
A település lakossága az 1900-as évek elején még főleg háziszövéssel foglalkozott.
A település harmadik, és eddig leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármestere, a négy ciklusban is megválasztott Gönczi Mihály az utolsó ciklusát már nem tudta kitölteni, mert néhány héttel a 68. születésnapja előtt, 2019. május 27-én elhunyt.[16] A 2019. őszi rendes önkormányzati választás dátumának időbeli közelsége miatt azonban időközi választást már nem lehetett tartani, ezért októberig ügyvezető polgármester irányította a községet.
2001-ben a település lakosságának 67%-a magyar, 33%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[17]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,7%-a magyarnak, 19% cigánynak mondta magát (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 11,6%, református 44,2%, felekezeten kívüli 30% (11,7% nem nyilatkozott).[18]
2022-ben a lakosság 93,1%-a vallotta magát magyarnak, 29,4% cigánynak, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak, szlováknak és románnak, 0,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 27% volt református, 6,4% római katolikus, 0,1% görög katolikus, 0,1% evangélikus, 0,1% ortodox, 1,4% egyéb keresztény, 2,1% egyéb katolikus, 25,4% felekezeten kívüli (37,3% nem válaszolt).[19]