A Mátra északi lábánál található a település, közvetlenül a nógrádi vármegyehatár mellett. Szomszédos települései északnyugat és észak felől Nádújfalu, északkelet felől Ivád, kelet felől Pétervására és Kisfüzes, délkelet felől Mátraderecske, dél felől Bodony, nyugat felől pedig Mátramindszent. A falu határában csak alacsonyabb magaslatok találhatók, a környék legmagasabb pontja a 305 méteres Bolya-bérc. Területe a Tarna vízgyűjtőjéhez tartozik, a falun keresztülfolyó patak a kis folyó felső szakaszának egyik mellékága.
Megközelítése
Közúton a Kisterenye (Bátonyterenye) és Tarnalelesz között húzódó 23-as főútról a 2411-es útonRecsk irányába leágazva érhető el a legegyszerűbben Mátraballa, de el lehet jutni a településre a 24-es főút felől is, ehhez Recsknél kell északnyugat felé letérni a főútról ugyancsak a 2411-es úton. A településen áthalad a Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonal is, de ezen a szakaszon 2007. március 5. óta nincs személyforgalom. A település ma már üzemen kívüli megállóhelyét a 2411-es út felől a 24 307-es számú mellékúton lehet megközelíteni.
Mátraballa neve először a XIV. század elejéről, 1311-ből bukkan fel írott forrásokból, Ballya formában. Bő egy évszázaddal később, 1447-ben Barla írásmóddal szerepel a település neve egy okleveles forrásban, később jó ideig ez a névalak volt használatos. A XVI. században egy ideig elnéptelenedett, birtokosa ekkoriban Országh Kristóf volt. Miután Országh 1567-ben utód nélkül hunyt el, majd rövid időn belül sógora, Perényi Gábor is, a falu Ónod városának tartozéka lett, és a koronára szállt. I. Miksa király a halála előtti évben, 1575-ben Ungnád Kristófegri főkapitánynak zálogosította el, majd több kézen keresztüljutva, az 1600-as évek elején a falu nagy része Rákóczi-birtok lett. A Rákócziak birtokrészei a szabadságharc után visszakerültek a korona fennhatósága alá, majd 1730-tól Grassalkovich Antal szerezte meg a község feletti birtokjogot. A XIX. században gróf Károlyi György lett a birtok új tulajdonosa; ekkortájt már a Mátraballa név volt használatos az okiratokban.
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[10]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,7%-a magyarnak, 0,4% németnek mondta magát (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72,4%, református 2,3%, felekezeten kívüli 4,9% (19,4% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 93%-a vallotta magát magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak, szlováknak és románnak, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 58,9% volt római katolikus, 3,6% református, 0,4% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,7% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 8,9% felekezeten kívüli (25,9% nem válaszolt).[12]
Az aktív kikapcsolódásra vágyóknak felüdülést kínál a falu teniszpályája (amely a Mátra kis számú teniszpályáinak egyike), továbbá a helyi szabadidőpark és kondicionáló terem is.
Ismert emberek, akik a településhez kötődnek
Solymár István (1924–1977): művészettörténész, itt töltötte fiatal kora nagy részét, a falu temetőjében nyugszik.
Solymár József (1929–2013): író, Solymár István öccse, ugyancsak itt töltötte fiatal korának jelentős részét, később itt, illetve a Palócföld más közeli településein gyűjtötte néprajzi ihletésű írásainak történetanyagát, 2013. december 14. óta ugyancsak a falu temetőjében nyugszik.