A vármegye délkeleti részén fekszik, az Eger-patak partján, Füzesabonytól 12, a megyeszékhely Egertől pedig 23 kilométer távolságra.
A közvetlen szomszédos települések: észak felől Mezőszemere és Mezőkövesd, kelet felől Egerlövő, délkelet felől Poroszló, nyugat felől pedig Mezőtárkány. Dél felől a település határszéle Besenyőtelekhez tartozó külterületekkel érintkezik, de ezen községgel épp csak ennyire határos.
Megközelítése
Közúton két útvonalon érhető el: a 3-as főútbólSzihalomnál kiágazó 33 102-es számú mellékúton, illetve Mezőtárkány központja felől, egy számozatlan önkormányzati úton.
EgerfarmosÁrpád-kori település, nevét a tatárjárás után, 1261-ben említette először oklevél Fornos néven. Az 1261-es oklevélben IV. Béla király az Egri Püspökség birtokának határait írta le akképpen, hogy az a béli nemesek földjétől a szemerei és a farnosi nemesek területéig terjed.
1405-ben a falu egy része királyi birtok lett, e részt borosjenői Bor Pál fia, László kapta meg Zsigmond királytól adomány címén, majd Rozgonyi Simon és öccse László nyerte el.
Később Báthory András, a Barius család, Bosnyák Tamás, a Kandó család, majd a 18. századtól az Atkári-Szalay, a Polgár és Kovács, Pocska, Forgách, Szegő Brezovay, majd Vitéz, Prónay, Oláh család lett birtokosa.
1550-ben a töröknek fizettek adót, 1675-ben pedig egytelkes kisnemesek lakták a falut jobbágyaikkal.
1680-ban a falu pusztává vált, lakói még Egertörökök által való megszállása előtt elszéledtek. 1696-ban Pocska Levin egri hadi élelmezési biztos kapta meg a lakatlan pusztát 1450 forint váltságdíjért.
1701-ben már 6 felnőtt jobbágy férfi lakott a faluban.
1786-ban a falu 10 közbirtokosé; többek között a gróf Károlyi, báró Orczy, Subicz, Brezovay és más családok birtoka volt.
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,5%-a magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak mondta magát (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,2%, református 6%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 18,5% (26,6% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 92,4%-a vallotta magát magyarnak, 3,3% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,5% volt római katolikus, 4,6% református, 0,2% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 1,7% egyéb katolikus, 11,7% felekezeten kívüli (49,2% nem válaszolt).[13]
Egerfarmosi és sztregovai doktor Kandó Kálmán (Pest, 1869. július 8. – Budapest, 1931. január 13.) magyar mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú váltakozóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója, a vasút-villamosítás úttörője.
Talán még a műszaki tudományokban járatosak közül is kevesen tudják, hogy a vasút-villamosítás úttörője, a villanymozdony feltalálója egerfarmosi származású. Pedig Kandó Kálmán szívesen viselte az egerfarmosi előnevet, mivel családja Egerfarmoson élt, s a feltaláló is mindig büszke volt kötődésére, ezért a településen élők is őrzik emlékét. Nevét ma egy alapítvány, alakját egy köztéri alkotás őrzi.
