1874–1918 között – amikor a kontinensen fejlődésnek indult a labdarúgás – Lengyelország még csak nem is létezett. A modern lengyel államot 1921-ben alapították, és a nemzeti tizenegy 1921. december 18-án, BudapestenMagyarország ellen játszotta első hivatalos mérkőzését, melyet 1–0-ra elveszített. Az első győzelmükre 1922. május 28-ig kellett várniuk, ekkor Stockholmban győzték le Svédországot 2–1-re.
1937-ben Jugoszláviát 4–0 és 1–0 arányban sikerült kétszer is legyőzniük, így sikeresen vették az 1938-as labdarúgó-világbajnokság számukra előírt két selejtezőmérkőzését. A világbajnokságon Brazíliával találták szembe magukat, és a világbajnokságok történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszották. Bár a harmincas években Brazília nem tartozott a legjobb válogatottak közé, mégis erős ellenfélnek számított. Minden szurkoló meglepődött a lengyelek játékstílusán, ami egyedi volt az egész tornán. A rendes játékidőben nem dőlt el a párharc, ezért hosszabbítás következett. A brazilok 6–5-re nyerték a mérkőzést és továbbjutottak, a lengyelek 5 góljából 4-et a Ruch Chorzów játékosa Ernst Willimowski szerzett. A háború kitörése előtti utolsó mérkőzésüket az 1938-as vb ezüstérmesével, Magyarországgal játszották, és meglepetésre 4–2-re megnyerték az összecsapást.
1946 és 1972 közötti időszak
A II. világháború utáni első hivatalos mérkőzésüket 1946. június 11-én játszották Norvégia ellen, Oslóban. A mérkőzés 3–1-es hazai sikerrel zárult. A legnagyobb sikerük ez idő tájt az volt, hogy sikerült legyőzniük a kor egyik legerősebb válogatottját, Csehszlovákiát (3–1).
Történetük legnagyobb vereségét 1948. április 26-án, Dániától szenvedték el (0–8). Az emlékekből felocsúdva 1963. szeptember 4-én a lengyelek 9–0-s verést mértek a norvégokra. Ezen a mérkőzésen debütált a nemzeti együttesben az a Włodzimierz Lubański, aki pályafutása ideje alatt (1963–1980) 75 találkozón 48 gólt szerzett, ezáltal a válogatott legeredményesebb játékosa volt. A 9–0-s rekordot 2009. április 1-jén döntötték meg, amikor San Marinót fektették két vállra egy 10–0-s győzelemmel.
1970. december 1-jén a lengyel futball történelem mindörökre megváltozott. Mindez egy embernek nevezetesen Kazimierz Górskinak volt köszönhető, aki ekkor lett a válogatott szövetségi kapitánya.
A válogatott kétségkívül a hetvenes években élte az aranykorát. Kezdődött mindez az 1972-es müncheni olimpián szerzett aranyéremmel. A döntőben Magyarországot győzték le 2–1-re.
Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben nem kis meglepetésre Angliát maguk mögé utasították és jutottak ki. A nyitómérkőzésükön Argentínával találkoztak. Nyolc perc elteltével már 2–0-ra vezettek a lengyelek. Grzegorz Lato nyitotta a gólok sorát, majd Andrzej Szarmach duplázta meg az előnyt. A 60. percen az argentinoknak Ramon Heredia révén szépítettek, de rá két percre Lato visszaállította a két gólos különbséget. Carlos Babingtonnak még sikerült betalálni a 66. percen, de mint később kiderült ezzel alakult ki a végeredmény, ami 3–2-es lengyel sikerrel zárult.
A lengyelek ünneplik a brazilok elleni győzelmet 1974-ben.
A következő csoportmérkőzésen nem volt nehéz dolguk, Haiti ellen sima 7–0-s győzelmet arattak. Ezen a mérkőzésen Szarmach 3 alkalommal, míg Lato kétszer volt eredményes. Ezután az olaszokkal találkoztak, akik az előző 1970-es világbajnokság ezüstérmesei voltak. A félidőben Szarmach és Kazimierz Deyna góljaival, 2–0-s lengyel vezetésnél vonultak pihenőre a csapatok és ez egészen így volt a 86. percig, amikor Fabio Capello találatával szépítettek az olaszok. A lengyelek csoportgyőztesként, mindhárom mérkőzésüket megnyerve jutottak tovább a második csoportkörbe, ahol az első találkozójukon Lato góljával a svédeket győzték le 1–0-ra, majd következett Jugoszlávia. A 24. percben büntetőt kaptak és ezt Lato értékesítette. A 43. percben sikerült a jugoszlávoknak kiegyenlíteni, de Lato a 62. percben ismét betalált és eldöntötte a meccset.
1974. július 3-án következett a házigazda, korábbi világbajnok NSZK elleni mérkőzés. A találkozó napján egész nap esett az eső és emiatt meglehetősen mély volt a talaj. A lengyelek szerették volna elhalasztani, de az osztrák játékvezető nem ment bele a halasztásba és a mérkőzés lejátszása mellett döntött. Mindenképp győzni kellett volna a döntőbejutáshoz, azonban az NSZK Gerd Müller 76. percben szerzett góljával jutott be a fináléba. A lengyelek csalódottak voltak, de még hátra volt a bronzmérkőzés, ami Brazília ellen kellett lejátszani. A csodálatos menetelésüket pedig sikerült szépen lezárniuk 1–0-s győzelmet aratva a világbajnoki címvédő ellen. A gólt Lato szerezte, akinek ez már a 7. találata volt és ezáltal kiérdemelte a gólkirályi címet, csapata pedig a harmadik helyen végzett.
1978-as világbajnokság
A selejtezőben Portugáliát megelőzve jutottak ki a világbajnokságra. A tornát a címvédő NSZK ellen kezdték és 0–0-s döntetlennel ért véget a párharc. Grzegorz Lato aztán ott folytatta, ahol négy évvel korábban abbahagyta. Az ő találatával győzték le Tunéziát (1–0). Mexikó ellen szerezte első világbajnoki gólját Zbigniew Boniek és a lengyelek 3–1-re nyertek.
A második körben három Dél-amerikai együttessel találkozott Lengyelország. Közülük Argentínával és Brazíliával is megmérkőztek 1974-ben és le is győzték őket, éppen ezért a latin-amerikaiaknak volt miért visszavágniuk. Argentína a későbbi gólkirály Mario Kempes két góljával szerezte meg a két pontot. Peru ellen Szarmach találata döntött (1–0). Brazília ellen játszották utolsó meccsüket a tornán, ahol 3–1 arányban alul maradtak.
1982-es világbajnokság
A legendás Górski-féle válogatott 1982-re jelentősen átalakult, mindössze: Lato, Szarmach, Kusto és Żmuda maradt hírmondónak a 74-es keretből. Ők négyen és a fiatalabb generáció tagjaival kiegészülve vágtak neki a világbajnokságnak. Ez a csapat már az úgynevezett Zibi által fémjelzett alakulat volt.
A sorsoláskor az A csoportba kaptak besorolást Olaszország, Kamerun és Peru társaságában. Az olaszok ellen egy tiszteletreméltó 0–0-s döntetlennel nyitottak, amit egy ugyancsak gól nélküli döntetlen követett Kamerun ellen. A gólínséget egy gólzáporos győzelem törte meg a harmadik csoportmérkőzésükön. Perut 5–1-re győzték le úgy, hogy mind az 5 gólt különböző játékos szerezte. Latoék így megnyerték a csoportot és továbbjutottak a második körbe. Itt Belgium legjobbjait 3–0 arányban múlták fölül Boniek mesterhármasával, ezután pedig a Szovjetunióval játszottak döntetlent (0–0). A második csoportkört is megnyerve az elődöntőben ismét találkoztak az olaszokkal és ezúttal Paolo Rossi góljaival az azúrkékek diadalmaskodtak, bejutva a világbajnokság döntőjébe. A lengyelek így, akárcsak 1974-ben újból a bronzcsatában voltak érdekeltek, ahol Franciaországot verték meg 3–2-re. Ez a mérkőzés emlékezetes maradt nem csak azért, mert sikerült megint a harmadik helyen zárniuk, hanem mert ez volt a lengyel labdarúgás eddigi egyetlen aranykorszakának a vége.
1986-os világbajnokság
Az 1986-os labdarúgó-világbajnokság Lengyelország számára az utolsó volt a 20. században. A tornára Belgiummal egyetemben kvalifikálta magát. Az F csoportba kaptak besorolást, ahol Angliát, Portugáliát és Marokkót kapták ellenfélül. Első találkozójuk Marokkóval történt, azzal a csapattal, amely később megnyerte a csoportot. A végeredmény 0–0 lett. Második mérkőzésükön Włodzimierz Smolarek góljával 1–0 arányban győzték le Portugáliát. Harmadik és a továbbjutás szempontjából fontos meccsükön Anglia ellen, Gary Lineker mesterhármasával 3–0-s vereséget szenvedtek, de szerencséjükre Marokkó 3–1-re verte Portugáliát, így a lengyelek is bejutottak a legjobb 16 közé. Ott Brazília várt rájuk és esélyt sem adva sima 4–0-val küldte haza a lengyeleket.
1987 és 2002 közötti időszak
A hetvenes és nyolcvanas évek sikerkorszakai után történt egy kisebb visszaesés. A kilencvenes években nem sikerült egyetlen nagyobb tornára sem kijutni. Legnagyobb eredményük az 1992. évi barcelonai olimpián elért ezüstérem. A döntőben a házigazda spanyoloktól szenvedtek 3–2-es vereséget. Holott nagy reményeket táplált a közvélemény ebbe a csapatba. Wojciech Kowalczyk és Andrzej Juskowiak volt a két legígéretesebb játékos, de különös eredményt nem értek el nemzetközi szinten.
2002-es világbajnokság
A nagy visszatérése a 2002-es világbajnokság alkalmával, Jerzy Engel kapitánysága idején került sor. A Koreai-japán közös rendezésű vb-re csoportját megnyerve elsőként jutottak ki Európából a lengyelek. A világbajnoki csoportok sorsolásakor a D jelzésű négyesbe kerültek a házigazda Dél-Korea, Portugália és az Egyesült Államok mellé. Első mérkőzésükön Dél-Koreával kellett összemérniük az erejüket és 2–0 arányban alulmaradtak.[3] A gyenge kezdést követően a folytatás sem sikerült jobban. Portugáliától 4–0-ra kaptak ki egy meglehetősen sima mérkőzésen, ami azt jelentette, hogy matematikailag is búcsúzni kényszerültek a további küzdelmektől.[4][5] Utolsó mérkőzésükön sikerült legyőzniük 3–1-re az USA-t.[6]
A 2006-os németországi világbajnokságra is sikeresen kijutottak. A sorsolást követően az A csoportba kerültek és már rögtön a világbajnokság nyitónapján bemutatkoztak. Az ellenfél Ecuador volt és kisebb meglepetésre a lengyelek 2–0-s vereséget szenvedtek.[7] Németország ellen a 91 percben veszítették el a találkozót, az egyetlen gólt Oliver Neuville szerezte.[8] Akárcsak négy évvel ezelőtt, már két mérkőzés után eldőlt, hogy nem juthatnak tovább. Az ekkor már ugyancsak kiesőnek számító Costa Rica ellen (2–1) becsületből még begyűjtötték a 3 pontot. A lengyelek mindkét gólját Bartosz Bosacki lőtte, melyre Ronald Gomez válaszolt.[9]
Lengyelország története során először jutott ki Európa-bajnokságra, ahol egy csoportba sorsolták a házigazda Ausztriával, Németországgal és Horvátországgal. A németekkel a 2006-os világbajnokságon is egy csoportba voltak és ismét vereséget szenvedtek ellenük. A lengyel születésű Lukas Podolski két góljával nyertek a németek.[11] Ezután Ausztria következett, Bécsben. A 30. percben Roger Guerreiro révén szereztek vezetést. Az osztrákok részéről Ivica Vastić a 93. percben tizenegyesből egalizált és kialakította az 1–1-es végeredményt.[12] A továbbjutáshoz Horvátország ellen egy nagyarányú győzelemre lett volna szüksége a lengyeleknek, azonban ez elmaradt és 1–0-s vereséget szenvedtek. Ráadásul, mivel a csoport másik találkozóján Németország 1–0-ra verte Ausztriát a nagyarányú győzelem is kevés lett volna.[13]
A 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben a 3. csoportba kerültek Csehország, Észak-Írország, Szlovákia, Szlovénia és San Marino társaságában. Szlovénia ellen 1–1-es döntetlennel nyitottak, majd San Marinót 2–0-ra, míg Csehországot 2–1-re verték. Három mérkőzés után tehát 7 ponttal álltak, ami nem volt rossz kezdés. A visszaesés a Szlovákia elleni idegenbeli selejtezőn kezdődött. A lengyelek Euzebiusz Smolarek révén a 70. perceben szereztek vezetést, ami egészen a 85. percig tartott. Ekkor Stanislav Šesták egyenlített és rá egy percre a vezetést is megszerezte csapatának. A következő mérkőzésükre Észak-Írországban, Belfastban, a Windsor Parkban került sor. A pálya talaja nem volt a legjobb állapotban, amit bizonyított Michał Żewłakow 61. percben történt hazaadása, amit Artur Boruc szeretett volna visszarúgni a mezőnybe, de az egy göröngyön megpattan a rúgás pillanatában. A kapus így lyukat rúgott a labda pedig a hálóban kötött ki. A végeredmény 3–2 lett az északírek javára. A következő mérkőzésükön San Marino ellen rekordot jelentő 10–0-s sikert könyvelhettek el. Az utolsó négy találkozójukon csak egy döntetlenre futotta Észak-Írország ellen. Vereséget szenvedtek Csehországban, Szlovéniában és hazai pályán Szlovákiától is. A sorozat végén csak San Marinót sikerült megelőzniük. 3 győzelemmel, 2 döntetlennel és 5 vereséggel a lebőgését jelentő 5. helyen végeztek.
2007. április 18-án Wales fővárosában Cardiffban eldőlt, hogy Lengyelország Ukrajnával közösen fogja rendezni a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságot.[14] Ez volt a 14. kontinenstorna a kupa történetében. A lengyel-ukrán pályázat az olaszt és a magyar-horvát közös pályázatot előzte meg a versenyben. Az Eb csoportjainak sorsolását Kijevben, Ukrajnában tartották 2012. december 2-án. Lengyelország automatikusan az A csoportba került és hozzásorsolták Csehországot, Görögországot illetve Oroszországot. A nyitómérkőzésen Görögország ellen 1–1-es döntetlent játszottak.[15] A vezetést Robert Lewandowski szerezte meg, amit Dimítrisz Szalpingídisz egyenlített ki. A következő találkozón Oroszország ellen léptek pályára. A végeredmény ismét 1–1 lett, de ezúttal a lengyelek kerültek hátrányba.[16]Alan Dzagojev találatára Jakub Błaszczykowski válaszolt. Csehországtól 1–0-s vereséget szenvedtek, ami jelentette, hogy a csoportban a negyedik helyen végeztek és kiestek.[17] Ezt követően a szövetségi kapitány Franciszek Smuda lemondott.[18][19]
A 2015. december 12-i sorsoláson a 3. kalapból húzták ki a csapatot. A válogatott a C csoportba került, ahol Németországgal, Ukrajnával és Észak-Írországgal kellett megküzdenie.Ukrajnát és Észak-Írországot egyaránt 1-0-ra győzték le, míg Németországgal gól nélküli döntetlent játszottak, így rosszabb gólkülönbségük miatt csoport másodikként jutottak a nyolcaddöntőbe, ahol a svájci válogatottal találkoztak. Jakub Błaszczykowski révén megszerezték az első félidőben a vezetést, a svájciak azonban egyenlítettek Xherdan Shaqiri látványos ollózós góljával. Végül büntetőpárbajban jutottak a legjobb nyolc közé.[21] A negyeddöntőben a Cristiano Ronaldo vezette Portugália következett. Robert Lewandowski már a 2. percben vezetést szerzett, de a portugálok még a szünet előtt egyenlíteni tudtak. Végül újabb büntető párbaj következett, ahol csak Błaszczykowski hibázott, így Portugália jutott a négy közé.[22]
2018-as világbajnokság és 2020-as Európa-bajnokság
A 2018-as világbajnokságon a H csoportban szerepeltek Szenegál, Japán és Kolumbia társaságában. Első mérkőzésükön 2–1-ra kikaptak Szenegáltól, a lengyelek gólját Grzegorz Krychowiak szerezte. Kolumbia ellen 3–0-ás vereséget szenvedtek és már két forduló után eldőlt, hogy nem juthatnak tovább a csoportkörből. A harmadik találkozón Jan Bednarek góljával 1–0-ra legyőzték Japánt.
A 2020-as Európa-bajnokságon Szlovákia ellen kezdtek és kikaptak 2–1-re. Ezt követően 1–1-es döntetlent játszottak Spanyolországgal. A találkozón Álvaro Morata góljával a spanyolok szereztek vezetést, de Robert Lewandowskinak sikerült egyenlíteni. A harmadik csoportmérkőzésen 3–2 arányban alulmaradtak Svédországgal szemben. A svédek 2–0-ra vezettek, majd Lewandowski két góljának köszönhetően visszajöttek a lengyelek, de a 93. percben elveszítették a mérkőzést.
A lengyel labdarúgó-válogatott tradicionális szerelése a zászló színeinek megfelelően a fehér mez, piros nadrág és fehér sportszár. A váltómez leggyakrabban piros mezből, piros nadrágból és piros sportszárból áll. A mezen a labdarúgó-szövetség címere mellett az állami címer is jelen van.
A Chorzówban található Sziléziai stadion volt a lengyel válogatott otthona hosszú időn keresztül. 1956-ban épült és 47 246 ülőhellyel rendelkezik. 1956. október 20-án a Szovjetunió elleni mérkőzést 100 000 néző tekintette meg a helyszínen, ami a mai napig nézőcsúcsnak számít.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
