A mexikóvárosiolimpialabdarúgótornáján tizenhat csapat vett részt. Erre a tornára a címvédő magyarokon és a rendező mexikóiakon kívül minden jelentkező országnak selejtezőtornán kellett megszereznie az indulási jogot. Az első mérkőzéseket október 13-án, a döntőt pedig október 26-án rendezték. A tizenhatos mezőnyt négy darab négyes csoportba sorsolták, ahonnan az első két helyezett jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba. A csoportok a következők voltak:
Ezen a tornán készült el a magyar olimpiai labdarúgás aranytörténetének harmadik, és ezidáig utolsó fejezete, azaz Magyarországnak sikerült megvédenie címét, és olimpiai bajnokságot nyert.
Éremtáblázat
(Magyarország eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.)
* - olimpiai csapatnak tagja volt, de nem lépett pályára
Elnöki értékelés
Sír Stanley Rousmak, a FIFA elnökének véleménye az olimpiai labdarúgó tornáról.
A labdarúgó-torna szervezése magas szinten biztosította a lebonyolítást. Kiváló volt a szolgáltatás, ami megnyugtató, mert 1970-ben a labdarúgó-világbajnokságot Mexikóban bonyolítják le, így a rendezők már most megszerezhették a kellő tapasztalatokat.
Dicséretes, hogy a mérkőzéseken kevesebb szabálysértés fordult elő, mint az eddigi olimpiai tornákon.
Játékvezetés
A fegyelmezések büntetése érdekében a FIFA éles helyzetben itt, az olimpiai labdarúgó tornán próbálta ki a sárga és a piros lapok alkalmazhatóságát.
Az olimpiai labdarúgó tornán működő játékvezetőket úgy válogatták össze, hogy ne csak a résztvevők, hanem a többi ország játékvezetői is képviselve legyenek.
A FIFA Játékvezető Bizottsága a nemzeti szövetségek javaslatára 25 játékvezetőt: Dél-Amerikából 11 főt - közülük 6 főt Mexikóból -, Európából 6 főt, Afrikából 6 főt és Ázsiából 2 főt hívott meg a labdarúgó játékok irányítására. Érdekes, hogy nem a döntő mérkőzést vezető Diego de Leo vezette a legtöbb mérkőzést, hanem Seyoum Tarekegn bíró, összesen hármat. Ramón Mármol (El Salvador)-ból egy mérkőzést vezetett, egy esetben sem volt partbíró. Kettő játékvezető, a mexikói Gonzales Archundia és Javier Galindo csak partbíróként tevékenykedett. Többen működtek hat mérkőzésen, de a legtöbb partbírói feladatot, ötöt George Lamptey (Ghána) látott el.
A labdarúgó torna legsúlyosabb sportszerűtlensége volt, amikor a Ghána – Izrael mérkőzésen két ghánai játékos - Alhassan és Attiquayefio - egy általuk vélelmezett ítélet miatt megtámadták a játékvezetőt. A játékvezető a tettlegesség miatt idő előtt beszüntette a játékot. A FIFA jelen lévő Fegyelmi Bizottsága egy-egy évre eltiltotta őket a nemzetközi mérkőzésektől.
Mivel tizenhat csapatnál jóval több nemzet szeretett volna indulni az olimpián, ezért selejtezőmérkőzésekre volt szükség. A selejtezőket kontinensenként külön szervezték. A különböző kontinensekről különböző számú nemzet vehetett részt az olimpián. A rendező Mexikónak illetve a címvédő Magyarországnak nem kellett selejtezőmérkőzéseket játszania, alanyi jogon jutottak ki az olimpiára. A selejtezőkörből továbbjutó nemzetek listáját az alábbi táblázat tartalmazza:
Összesen harminckét meccset rendeztek az olimpiai labdarúgótornán. Ezeket a szokásoknak megfelelően nem csak Mexikóvárosban rendezték. Mexikó négy városának összesen négy stadionjában játszottak mérkőzéseket. A helyosztókat a híres Azteca stadionban rendezték.
A csoportkörben minden nemzet az összes csoportellenfelével egyszer játszott és az ezeken a mérkőzéseken elért eredménye rangsorolta azt. A csoportok első két helyezettjei jutottak tovább a negyeddöntőkbe. A győzelemért kettő, a döntetlenért egy, míg a vereségért nulla pont járt. A sorrendet elsősorban a szerzett pontok száma határozta meg, azonban pontegyenlőség esetén a jobb gólkülönbség[1] rangsorolt. A csoportmérkőzéseket október 13. és október 18. között rendezték.
Színmagyarázat
A csoportok első két helyezettje bejutott a negyeddöntőbe.
A csoportok harmadik és negyedik helyezettjei kiestek.
A csoportkörből továbbjutó nyolc csapat innentől kezdve egyenes kieséses rendszerben játszott tovább a győzelemért. A továbbjutásról egy mérkőzés döntött, aki nyert, továbbjutott. Ha a rendes játékidőben döntetlen eredmény született, kétszer tizenöt perces hosszabbítás következett. Ha ez idő alatt sem sikerült egyik csapatnak sem nyernie, pénzfeldobással döntötték el a továbbjutást.
(*) Miután a hosszabbításban sem sikerült egyik csapatnak sem győznie, ezért pénzfeldobással döntötték el a továbbjutás sorsát. A szerencse Bulgáriának kedvezett.
Elődöntők
Mindkét elődöntőt október 22-én rendeztek. A győztes csapatok bejutottak a torna döntőjébe, a vesztesek pedig megmérkőztek a bronzéremért.
A mérkőzésen éles, kemény, sokszor durvaságig fajuló szabálysértések történtek. A játékvezető igyekezett figyelmeztetni azokat a játékosokat, akik összekeverték a más sportágaknál alkalmazható megmozdulásokat a labdarúgásban használhatókkal. Figyelmeztetés után - még nem voltak a fegyelmezést segítő lapok - kénytelen volt az ismétlődő durvaság miatt a kiállításhoz folyamodni. A bolgár csapat a győzelmi kényszer miatt nem tért át a sportszerű játékra, folytatta a durvaságokat, ezért újabb kiállítás következett, és ide kapcsolódik egy súlyosan sportszerűtlen magatartásból eredő - a játékvezetőhöz vágott labda okán történt - újabb bolgár kiállítás. A magyar csapat sem úszta meg, egy törlesztésnél náluk is történt egy kiállítás. A játékvezető következetesen alkalmazta a szabályokat, de a játékosok a cél elérése érdekében meg nem engedett eszközöket igyekeztek alkalmazni.
A tornán összesen száztizenhat gól született, ami a harminckét mérkőzésre leosztva 3,63-as átlagot jelent.
A legtöbb gólt Magyarország nemzeti válogatottja lőtte, szám szerint tizennyolcat. Ezeken összesen hét játékos osztozott.
A tizenhat résztvevő közül minden csapatnak sikerült legalább egy gólt szereznie.
A góllövőlista élén a japán Kunishige Kamamoto végzett hét góllal. Őt hat góllal követte a magyar Dunai Antal. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán négyes holtversenyben végzett a szintén magyar Szűcs Lajos, a bolgár Petar Zsekov, a csehszlovák Ladislav Petras és az izraeli Jehoshua Faygenbaum.
Kizárólag az első négy helyezett sorrendje számít hivatalosnak, ugyanis csak ezekért a pozíciókért játszottak helyosztókat. A további sorrend meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve:
hanyadik körig jutott az adott csapat (negyeddöntő, selejtezőcsoportok)
az adott körben a vele együtt kieső csapatokkal összevetve sorrendben a több pont, majd a jobb gólátlag rangsorolt (a pont és a gólátlag számítását lásd a táblázat alatt)
.svg){kind=small}
