AS Roma

AS Roma
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Associazione Sportiva Roma SpA
Becenév	Giallorossi (Sárga-vörösök) La Magica (A Varázslatos) Lupi (Farkasok)
Székhely	Róma, Olaszország
Alapítva	1927. június 7.
Stadion	Stadio Olimpico
Vezetőedző	Claudio Ranieri
Elnök	Dan Friedkin
Bajnokság	Serie A
Nemzeti sikerek
Bajnok	3 alkalommal
Kupagyőztes	9 alkalommal
Szuperkupa-győztes	2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
VVK	1 alkalommal
Konferencia Liga	1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Francesco Totti (614)
Legtöbb gól	Francesco Totti (250)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Jelenlegi szezon
2024–2025 szezon
Hivatalos honlap
AS Roma honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz AS Roma témájú médiaállományokat.

Az AS Roma olasz labdarúgócsapat a hazai mérkőzéseit (akárcsak az SS Lazio) a Stadio Olimpicóban, a római olimpiai stadionban rendezi.

Klubtörténelem

A kezdetek

1893-ban ért el a futball Olaszországba, azon belül először Genovába, ahol pár angol fiatal megalapította a Genoa Cricket and Athletic Club-ot, amit később, (1896-ban) Genoa Cricket and Football Club-bá kereszteltek.

Habár a következő 40 évben Olaszország szerte új klubok, egyesületek százai alakultak, az első össznemzeti bajnokságot mégis csak 1939–1940-ben rendezték meg először. Addig a klubok csupán különböző regionális bajnokságokban versenyeztek, majd a „scudetto”-t az ún. nemzeti döntőben nyerték el a csapatok.

A genovai klubalapítás és az első nemzeti bajnokság elindulása között természetesen a futball megjelent Rómában is, ami itt is azt jelentette, hogy számos új klub alakult egymás után. Az első ilyen a Football Club Roma (1901) volt, melyet később a Roman, a Lazio (1900), az Alba (1907), a Fortitudo (1908) és még később az Audace, az Esperia és a Juventus Roma követett.

Az 1920-as években a római csapatok csatlakoztak a bajnoksághoz (amit még mindig régiókra osztva bonyolítottak). Először a Fortitudo-nak sikerült bejutnia a döntőbe, 1922-ben, azonban kettős győzelemmel a Pro Vercelli nyerte a bajnokságot. Három év múlva, 1925-ben, az Alba hasonlóan járt, ők a Bologna csapatával szemben maradtak alul 4:0, 2:0 arányban. A következő években az Alba még egyszer eljutott a döntőig, akkor azonban a torinói Juventus állta útjukat a kupa megszerzésében.

Ezekben az időkben vált világossá, hogy a római futballrégió túlságosan is megosztott és gyenge ahhoz, hogy felvegye a versenyt az északi csapatokkal, így szükségessé vált egy radikális átszervezés. 1927-re a Pro Roma és a Romana egyesültek, hozzájuk csatlakozott később a Fortitudo, míg a Juventus Roma feloszlott, valamint az Audace beleolvadt az Albába. Négy új klub született: Alba-Audace, Fortitudo, Roman és a Lazio.

Az Alba játékosai zöld (vízszintesen) csíkos felsőt, fehér nadrágot és zöld-fehér csíkos fekete lábszárvédőt viseltek, a Fortitudo a „katolikusok” csapata volt, rendszerint piros felsőben (alján egy kék csíkkal), fehér nadrágban és piros zokniban (szintén kék csíkkal) léptek pályára. A Roman (a későbbi AS Róma) a tehetősebb (Flaminio és Parioli) kerületek csapata volt, akik az örök város császári hagyományait követve giallorosso-ban, azaz a sárga-bordóban szerepeltek.

A csapat születése

A négy csapat közül a Lazio volt a legszervezettebb egyesület, ahol a labdarúgáson kívül biciklizéssel és gimnasztikával is foglalkoztak, a klub egyfajta sportcentrumként üzemelt. Ezen okok miatt a Lazio vezetői elutasították a másik három csapat azon felvetését, hogy egyetlen nagy, közös egyesületbe kéne tömörülniük. 1927. június 6-án a Lazio elnöke olyan elfogadhatatlan pénzügyi körülményeket mutatott be a jelen lévő másik három csapat vezetőinek, amely meghiúsította a csapatok egyesítését.

Válaszul 1927. július 22-én az Olasz labdarúgó-szövetség épületében az Alba, a Fortitudo és a Roman csapatának képviselői elfogadták az egyesülés ötletét, a jó és sikeres római sportért, továbbá megegyeztek abban is, hogy megszakítják a Lazio-val a tárgyalásokat. A döntés jónak bizonyult, hiszen az Albának nagy szurkolói tábora volt, a Furtitudo a játékosokat adta, a Roman pedig pénzt hozott a fúzióba. Ezen a napon született meg az AS (Associazione Sportiva) Roma.

Az elnök Italo Foschi lett, az edzői teendőket ideiglenesen Pietro Piselli (az Alba volt edzője) és Jozsef King (Ging) (a Fortitudo volt edzője) látták el.

1927. június 17-én lépett először pályára a csapat, már mint AS Roma a Velodromo Appio-ban, ami akkor az Alba stadionja volt, itt játszották a mérkőzéseiket egészen 1929-ig, amíg az új stadion, a Testaccio befejezésére vártak. A történelmi, első meccsüket az Újpesti TE-vel játszották, a következő felállásban: Rapetti a kapuban, Mattei, Corbyons, Ferraris IV, Degni, Caimmi, Heger, Boros, Rovida, Cappa és Ziroli. A Roma nyerte 2:1-re a találkozót Cappa és Heger góljaival, akik így a giallorossa-k történetének első hivatalos góljait szerezték. A mez, amit viseltek, a hagyományos bordó poló („sangue di bue” – ökör vére) sárga nyakkal („becco d'oca” – kacsa csőre) és a fehér nadrág és vörös zokni sárga hajtókával. A csapat története első bajnoki címét az 1941-1942-es szezonban érte el, a győzelmet a háború miatt azonban csak szerény keretek között lehetett megünnepelni. A harcok ezután elérték Olaszországot is, véget vetve a Roma felívelő pályájának is.

Az első sikerkorszak

Az 1960-as években két Olasz Kupát ('64 és '69) is megnyertek, amellett, hogy olyan értékes játékosok öltötték magukra a Roma mezét, mint Lojacono, Schiaffino, Angelillo, Losi vagy „Picchio” De Sisti. Főleg az 1969-es Olasz Kupa győzelme emlékezetes, melyet Alvaro Marchini elnöksége és a „mágus” Helenio Herrera technikai vezető idején szereztek. Ennek az időszaknak a góllövői közül „Ciccio” Cordova és Fabio Capello sok évvel később, mint edzők tértek vissza a Romába. A sikerek időszakát csak egy, igen szomorú eset árnyékolta be, Giuliano Taccola egy tragikus márciusi vasárnapon a Cagliari elleni meccs után, máig tisztázatlan körülmények között az öltözőben hunyt el. (Feltehetően a dopping áldozata lett).

Az 1970-es éveket Gaetano Anzalone elnöksége jellemezte, kinek igen jó megérzése volt Nils Liedholm Rómába hozatala. A „báró” érdeme volt fiatal játékosok értékesítése, mint Rocca és Di Bartolomei. Nem hiányzott a kiváló helyezés sem, 1974–1975-ben bronzérmet nyertek. '79 nyarán a Roma története fordulóponthoz ért, elnöke Dino Viola lett, aki az azóte eligazolt Liedholmot újból visszahozta, továbbá olyan fiatal reménységeknek adott lehetőséget, mint Bruno Conti és Carlo Ancelotti, míg Roberto Pruzzo folyamatosan bizonyította milyen kiváló bomba formában van. Természetesen a siker sem maradt el, az 1979-es Olasz Kupát már ők emelhették a magasba a Torino ellenében.

Az 1980–1981-es szezonban a klub történelme egyik legjobb vételét ütötte nyélbe Paulo Roberto Falcão leigazolásával. Szintén ebben a szezonban a Juventus megerősödésével elkezdődött a rivalizálás a két klub között. 1982–1983-ban végre sikerült, amire már régóta vártak, Pruzzo döntetlent érő Genova ellen lőtt góljával az AS Roma történetében másodszor Olasz Bajnok lett. Róma önkívületbe került ezzel a fantasztikus győzelemmel, még dal is született a csapatról, mely később az AS Roma himnuszává vált.

Lassú hanyatlás

A következő időszak a nagy vereségek kora. Első veresége az Olimpicó-ban érte a csapatot, ahová egy egész város ment ki szurkolni nekik a Bajnokok Kupájának döntőjére, de a Liverpool FC legyőzte őket. Az ott érzett keserűséget az Olasz Kupa újbóli elhódítása sem tudta enyhíteni.

A következő évek hiábavaló kísérleteket jelentettek a korábbi tündökléshez való visszatéréshez, Viola még egyszer visszahívta Liedholmot, de ezúttal a csoda elmaradt. A „sárga-pirosak” iskolájának egyik legjobb talentuma ekkoriban Giuseppe Giannini volt. Liedholm hőseinek árnyékában nőtt fel, egy a Roma számára kevéssé boldog időszakban érte el az érettségét és a nemzeti válogatottban is kénytelen volt elszenvedni Olaszország 1990-es csúfos világbajnoki vereségét.

Viola lemondása után, 1991-ben úgy tűnt a csapat újra magához tér. Bejutott az UEFA-kupa döntőjébe az Interrel együtt, de ismét csalódniuk kellett, a milánói 0–2-es vereségre csak Rizzitelli egyetlen góljával tudtak válaszolni az Olimpicóban. A Szuperkupában sem ment jobban: a Sampdoriától kaptak ki 1–0-ra, így idén sem enyhítette keserűségüket a hetedik alkalommal is elnyert Olasz Kupa.

Dino Viola-t Ciarrapico követte, aki azonban csak egy évig maradt, helyét Franco Sensi vette át. Carlo Mazzone, egy igazi tősgyökeres római jött a csapathoz, azonban a győzelmek csak nem jöttek, a technikai vezetés egyetlen igazi sikere Francesco Totti volt. Egy szezonon át tartó megbeszélés után, Carlos Bianchi kísérletét jelezve, az elnök Sensi egy technikai újításba fogott, mely Zdenek Zeman nevéhez fűződött.

Második sikerkorszak

A cseh szakember alkalmazása fontos játékosok, mint Cafu és Candela érkezését, valamint Damiano Tommasi, Marco Delvecchio megerősítését és Francesco Totti felemelkedését hozta magával, de az igaz eredmények valahogy továbbra is elkerülték a csapatot.

Az 1999–2000-es szezonban végre bekövetkezett az oly rég óta várt fordulat. A Roma szurkolói egy hosszú, sikertelen időszak után győzelmet követeltek. Sensi elnök Fabio Capello-nak szavazott bizalmat az edzői poszton. A körülményekkel tökéletesen tisztában lévő szakember leigazoltatta a klubbal többek között Montellát és Nakatát. A szezon túlnyomó részében kiválóan teljesítettek, azonban a véghajrára lendületük elfogyott és végül a hatodik helyre zuhantak. A Lazio győzelme csak fokozta a keserűséget a szurkolókban.

A következő szezon már Capello szakértelmét dicséri: 2000–2001-ben a Roma átütő sikerrel, 75 pontos rekorddal győzött az akkor még 18 csapatos Serie A-ban. A résztvevők közül elsősorban Gabriel Batistuta 20 góljával, Montella fontos döntő helyzetekben lőtt góljaival és Totti vezetői képességével és tehetségével járult hozzá döntő mértékben a sikerhez. A harmadik diadal volt és a „sárga-pirosak” tengere a Circus Maximusban gyűlt össze a hetekig tartó ünnepre. A bajnokságban aratott győzelem hozzájárult ahhoz, hogy az AS Roma biztosítsa helyét az olasz foci elitjében. A következő szezonban a Roma csupán egy ponttal lemaradva második lett a bajnokságban a Juventus mögött. Ezután a 2003-2004-es szezonban erősödött meg a csapat, amikor 2. lett a Milan mögött. Utána egy 8. hely következett, majd az ezt követő három szezonban: 2005-2006-ban, 2006-2007-ben és 2007-2008-ban a csapat rendre 2. lett, mindhárom alkalommal az Inter mögött. A 2009-2010-es idény kiélezett bajnokságában megint az Inter mögött lett második két ponttal lemaradva. A 2019–2020-as szezonban a ötödik helyen végzett és ezzel Európa-liga indulási jogot szerzett. A 2021-2022-es szezonban a klub megnyerte az UEFA Konferencia Liga első kiírását, miután a döntőben 1-0 arányban legyőzték a holland Feyenoord Rotterdam együttesét.

Sikerlista

• Olasz bajnokság – Serie A

Bajnok (3): 1941-42, 1982-83, 2000-01

• Olasz kupa – Coppa Italia

Győztes (9): 1963–64, 1979-80, 1980-81, 1983-84, 1985-86, 1990-91, 2006-07, 2007-08

• Olasz szuperkupa – Supercoppa Italiana

Győztes (2): 2001, 2007

• Olasz bajnokság – Serie B

Bajnok (1): 1951-52

• Vásárvárosok kupája

Győztes (1): 1960-61

• UEFA Konferencia Liga

Győztes (1): 2021-22

Egyéb címek

• Angol-Olasz Kupa

Győztes (1): 1972

• Teresa Herrera-kupa

Győztes (1): 1984

• MLS All-Star Game

Győztes (1): 2013

Játékoskeret

Utolsó módosítás: 2024. szeptember 24.^[1]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
89	Renato Marin		São Paulo	2006. július 10. (18 éves)	Utánpótlásból került fel	500 000	2025.06.30.
98	Mathew Ryan		Plumpton	1992. április 8. (32 éves)	AZ	3 500 000	2025.06.30.
99	Mile Svilar		Antwerpen	1999. augusztus 27. (25 éves)	SL Benfica	14 000 000	2027.06.30.
Védők
3	Angeliño		Coristanco	1997. január 4. (27 éves)	Galatasaray SK	8 000 000	2028.06.30.
5	Evan Ndicka		Párizs	1999. augusztus 20. (25 éves)	Eintracht Frankfurt	25 000 000	2028.06.30.
12	Száud Abdulhamíd		Desidda	1999. július 18. (25 éves)	El-Hilál FC	4 000 000	2028.06.30.
15	Mats Hummels		Bergisch Gladbach	1988. december 16. (36 éves)	Borussia Dortmund FC	5 000 000	2025.06.30.
19	Zeki Çelik		Bursa	1997. február 17. (27 éves)	Lille OSC	6 000 000	2026.06.30.
22	Mario Hermoso		Madrid	1995. június 18. (29 éves)	Atlético de Madrid	18 000 000	2027.06.30.
23	Gianluca Mancini		Pontedera	1996. április 17. (28 éves)	Atalanta BC	25 000 000	2027.06.30.
26	Samuel Dahl		Västerås	2003. március 4. (21 éves)	Djurgårdens IF	4 000 000	2029.06.30.
66	Buba Sangaré		Elche	2007. augusztus 6. (17 éves)	Levante UD	1 000 000	2027.06.30.
Középpályások
4	Bryan Cristante		San Vito al Tagliamento	1995. március 3. (29 éves)	Atalanta BC	20 000 000	2027.06.30.
7	Lorenzo Pellegrini		Róma	1996. június 19. (28 éves)	US Sassuolo Calcio	22 000 000	2026.06.30.
16	Leandro Paredes		San Justo	1994. június 29. (30 éves)	Paris Saint Germain FC	8 000 000	2025.06.30.
17	Manu Koné		Colombes	2001. május 17. (23 éves)	Borussia Mönchengladbach	20 000 000	2025.06.30
28	Enzo Le Fée		Lorient	2000. február 3. (24 éves)	Stade Rennais FC	20 000 000	2029.06.30.
56	Alexis Saelemaekers		Berchem-Saint-Agathe	1993. november 15. (31 éves)	AC Milan	12 000 000	2025.06.30.
59	Nicola Zalewski		Tivoli	2002. január 23. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	12 000 000	2025.06.30.
61	Niccolò Pisilli		Róma	2004. szeptember 23. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	7 500 000	2026.06.30.
Támadók
11	Artem Dovbik		Cserkaszi	1997. június 21. (27 éves)	Girona FC	35 000 000	2029.06.30.
14	Eldor Shomurodov		Jarkurgan	1995. június 29. (29 éves)	Cagliari Calcio	5 000 000	2026.06.30.
18	Matías Soulé		Mar de Plata	2003. április 15. (21 éves)	Frosinone Calcio	25 000 000	2029.06.30.
21	Paulo Dybala		Laguna Larga	1993. november 15. (31 éves)	Juventus FC	30 000 000	2025.06.30.
35	Tomasso Baldanzi		Poggibonsi	2003. március 23. (21 éves)	Empoli FC	15 000 000	2028.06.30.
92	Stephan El Shaarawy		Savona	1992. október 27. (32 éves)	Sanghaj Greenland	5 000 000	2025.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Davide Mastrantonio	kapus		Róma	2004. január 16. (20 éves)	AC Milan U23	159 000	2025.06.30.
Marash Kumbulla	védő		Peschiera del Garda	2000. február 8. (24 éves)	RCD Espanyol	4 500 000	2025.06.30.
William Feola	védő		Róma	2006. január 4. (18 éves)	Como Primavera	?	2025.06.30.
Jan Oliveras	védő		Manresa	2004. július 7. (20 éves)	GNK Dinamo Zagreb	150 000	2025.06.30.
Matteo Plaia	védő		Brüsszel	2006. március 29. (18 éves)	AC Perugia Calcio	10 000	2025.06.30.
Edoardo Bove	középpályás		Róma	2002. május 26. (22 éves)	ACF Fiorentina	14 000 000	2025.06.30.
Ebrima Darboe	középpályás		Bakoteh	2001. június 6. (23 éves)	Frosinone	1 800 000	2025.06.30.
Riccardo Pagano	középpályás		Tivoli	2004. november 28. (20 éves)	US Catanzaro 1929	2 500 000	2025.06.30.
Tammy Abraham	támadó		London	1997. október 2. (27 éves)	AC Milan	35 000 000	2025.06.30.
Luigi Cherubini	támadó		Tivoli	2004. január 15. (20 éves)	Carrarese Calcio FC	1 500 000	2025.06.30
Manuel Nardozi	támadó		Róma	2006. május 5. (18 éves)	Parma Primavera	?	2025.06.30
Ricardo Pagano	támadó		Tivoli	2004. november 28. (20 éves)	US Catanzaro 1929	2 500 000	2025.06.30
Ola Solbakken	támadó		Melhus	1998. szeptember 7. (26 éves)	Empoli FC	2 500 000	2025.06.30.

Egykori híres játékosai

Aldair (1990–2003) Amadeo Amadei (1936–1948) Carlo Ancelotti (1979-1987) Antonio Valentin Angelillo Francesco Antonioli (1999–2003) Marcos Assunção (1999–2002) Abel Balbo (1993–1998, 2000–2002) Gabriel Batistuta (2000–2003) Zbigniew Boniek (1985-1988) Cafu (1997–2003) Vincent Candela (1996–2005) Claudio Caniggia (1992–1994) Fabio Capello (1967-1970) Amedeo Carboni (1990-1997) John Carew (2003–2004) Antonio Cassano (2001–2006) Toninho Cerezo (1983–1986) Cristian Chivu (2003-2007) Bruno Conti (1973–1990) Fabio Cudicini (1958–66) Dino Da Costa (1955–1962) Danielle De Rossi (2001-2019)

Olivier Dacourt (2003-2006) Martin Dahlin (1996–1997) Traianos Dellas (2002–2005) Marco Delvecchio (1995–2005) Agostino Di Bartolomei (1972–1984) Luigi Di Biagio (1995–1999) Emerson (2000–2004) Paulo Roberto Falcão (1980–1985) Alcide Ghiggia Giuseppe Giannini (1981–1996) Enrique Guaita Josep Guardiola (2002–2003) Gianni Guigou (2000–2003) Thomas Häßler (1991–1994) Iván Helguera (1997–1998) Francisco Lima (2001–2004) Francisco Lojacono (1960-1963) Giacomo Losi (1954–1969) Mancini Pedro Manfredini (1959-1965) Guido Masetti (1930–1943)

Philippe Mexes Vincenzo Montella (1999-2007) Hidetoshi Nakata (2000–2001) Sebastiano Nela (1981–1992) Christian Panucci Ivan Pelizzoli (2001–2005) Simone Perrotta Roberto Pruzzo (1978–1988) Francesco Rocca (1973–1981) Walter Samuel (2000–2004) Alessandro Scopelli Angelo Sormani Luciano Spinosi Franco Tancredi (1977-1990) Damiano Tommasi (1996-2006) Francesco Totti (1989-2017) Rudi Völler (1987–1992) Rodolfo Volk (1928-1933) Antonio Carlos Zago (1998-2002) Cristiano Zanetti (1999–2001) Jonathan Zebina (2000–2004)

Jegyzetek

1. AS Roma - Detailed squad 24/25 (Detailed view) (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2024. november 1.)

Források

• https://web.archive.org/web/20060207202027/http://asroma.hu/index2.html
• https://web.archive.org/web/20070103084227/http://www.fanatical.hu/category/as-roma/

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz AS Roma témájú médiaállományokat.

• A klub hivatalos honlapja Archiválva 2011. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (olaszul)
• Lőrincsik László: A farkasok aranyai; szerzői, Litke, 2001
• Vági Kornél: Második aranykor. Az A. S. Roma története a 2000-es években. 1. rész; Beato Frater Angelico Kft., Győr, 2021