PROFILBARU.COM

	Carlo Ancelotti
	2016-ban a Bayern München vezetőedzőjeként
	Személyes adatok
Teljes név	Carlo Ancelotti
Születési dátum	1959. június 10. (65 éves)
Születési hely	Reggiolo, Olaszország
Állampolgárság	olasz
Magasság	179 cm
Testtömeg	81 kg
Poszt	középpályás
	Junior klubok
Időszak	Klub
	Felnőtt klubok1
	Válogatottság
	Edzőség
Időszak	Klub
1995–1996	Reggiana
1996–1998	Parma
1999–2001	Juventus
2001–2009	AC Milan
2009–2011	Chelsea
2011–2013	Paris Saint-Germain
2013–2015	Real Madrid
2016–2017	Bayern München
2018–2019	Napoli
2019–2021	Everton
2021–	Real Madrid
	1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. ;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Ancelotti témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Carlo Ancelotti (Reggiolo, 1959. június 10. –) olasz válogatott labdarúgó és edző.

Édesapja a mezőgazdaságban dolgozott. A családjával előbb Modenába, majd Parmába költözött.

Parma

18 évesen a Serie C-ben szereplő Parma labdarúgója lett. Két évvel később az együttessel feljutott a Serie B-be.

Róma

Ezután szerződtette a Róma. Együtt játszott Paulóval, Roberto Falcaóval, Brown Accountsszal, Di Bartolomeijel és Roberto Pruzzóval. A kispadon a legendás Nils Liedholm dirigált. Ezekben az években a csapat sikereiről volt híres. 1983-ban – 40 év után – bajnok lett, és négyszer, 1980-ban, 1981-ben, 1984-ben és 1986-ban az olasz kupát is sikerült elhódítania. A fővárosiakkal viszont lemaradt a BEK serlegről, mivel 1984-ben alulmaradtak a Liverpoollal szemben. Karrierje egyik legrosszabb időszaka 1981 és 1983 között volt, egy makacs sérülés miatt csak keveset játszhatott. 1986–87-ben, az utolsó fővárosi szezonjában csapatkapitány volt.

AC Milan

Az AC Milanban ismét sztárcsapatba került. Franco Baresivel, Paolo Maldinivel, Marco van Bastennel, Frank Rijkaarddal, Ruud Gullittel játszott egy csapatban, Arrigo Sacchi irányításával. Az olasz kupa kivételével mindent megnyertek, amit megnyerhettek. 1992-ben fizikai problémák miatt abbahagyta a labdarúgást.

Az olasz válogatottban

1981. január 6-án Hollandia ellen (1-1) az olasz válogatottban is bemutatkozott. Játszott az 1986-os mexikói, valamint az 1990-es, hazájában rendezett világbajnokságon.

Edzői karrier

1992-ben milánói mesterének segédje lett a válogatottnál. 1995-ben a Serie B-ben játszó Reggiana edzője lett. Ezután a Parmához szerződött. A csapatnak előbb a 2. majd a 6. helyet sikerült megszereznie. Az 1998–1999-es szezontól a Juventus trénere lett.

Juventus (1999-2001)

Ancelottit 1999 februárjában nevezték ki a Juventus edzőjének. Itt játszott akkoriban Alessandro Del Piero, Zinédine Zidane, Igor Tudor és Filippo Inzaghi. A tréner által korábban olyannyira favorizált 4-4-2 itt háttérbe szorult annak érdekében, hogy Zidane a lehető legjobban tudja kamatoztatni képességeit a csatárok mögötti szabad szerepkörben. Ancelotti első teljes szezonja jól indult, hiszen megnyerte az Intertotó Kupát a csapattal, azonban az UEFA Kupában már a legjobb 16 között kiestek. A bajnokságban egy ötpontos előnyt tékozolt el a gárda az utolsó fordulókra, így a Lazio mögött, a második helyen végzett a Juventus, egy ponttal kevesebbet gyűjtve. Az ezt követő szezon trófea nélküliséget hozott a zebráknak – a csapat ezúttal a Rómával szemben maradt alul a bajnoki versenyfutásban. Ancelotti menesztését a 38. forduló félidejében jelentette be a klub.^[2]

AC Milan (2001-2009)

2001-2002

2001-től az AC Milan kispadjára került a török Fatih Terim helyét átvéve. Első idényében a 4. helyet szerezték meg a Serie A-ban, így következhetett a Bajnokok Ligája. Emellett a csapat mind az UEFA Kupában, mind a hazai kupasorozatban az elődöntőig jutott.

2002-2004

Miután a klub elnöke, Silvio Berlusconi nyíltan megfogalmazta nemtetszését a csapat defenzív játékával kapcsolatban, Ancelotti elkezdte alkalmazni a 4-1-2-1-2-es, illetve a 4-3-1-2-es formációkat. Pirlo visszavonása regista pozícióba telitalálatnak bizonyult, miközben az ellenfelek védelmi vonalát olyan játékosok rémítgették, mint Inzaghi vagy Shevcsenko.

A Milan 2003-ban megnyerte a Bajnokok Ligáját, büntetőkkel diadalmaskodva a Juventus felett az Old Traffordon. Édes volt tehát a bosszú a zebrákon. Mindemellett az Olasz Kupában is összejött a végső siker. A következő idényre aztán mégjobban megerősödött a Rossoneri; a fiatal trequartista, Kaká érkezése mellett összeállt a Cafu, Costacurta, Nesta, Maldini védőnégyes. Az Európai Szuperkupa megnyerése nem csak kifutott eredmény volt, a Milan 2004-ben bajnok lett Olaszországban.

2004-2006

Az új idény első tétmérkőzésén a Milan megnyerte az Olasz Szuperkupát, ezzel Ancelotti minden lehetséges hazai trófeát begyűjtött. Mind 04-05, mind a 05-06-os szezonban második lett a csapat a Juventus mögött a hazai pontversenyben. 2005-ben a piros feketék bejutottak a BL döntőbe, ahol már három gólos előnyben is voltak, ám végül a Liverpool megfordította a meccset.

2006-2009

A bundabotránynak köszönhetően az Olasz Labdarúgó szövetség jelentős pontlevonással sújtotta a Milant, amely így már a szezon kezdete előtt kiszállt a bajnoki aranyéremért folytatott harcból. Ebből adódóan Ancelotti a BL-re fektette a hangsúlyt. A csapat szerkezete megváltozott a korábbiakhoz képest; Shevcsenko távozását követően a gárda átállt a legendás karácsonyfa formációra, azaz a 4-3-2-1-re. A BL-ben ez meg is hozta a sikert, a döntőben sikerült bosszút állni a Liverpoolon. A következő szezon aztán hozott egy Európai Szuperkupa, illetve egy Klub világbajnoki címet Ancelotti legénységének. A 2008-09-es szezon volt az utolsó, melyet a tréner a piros feketék kispadján töltött. A bajnokságban elért harmadik hely bebiztosította a csapat számára a következő évi BL részvételt. 2001-09 között Ancelotti 2 BL-t, 2 Európai Szuperkupát, 1 Klub Világbajnokságot, 1 Scudettót, 1 Olasz Kupát és 1 Olasz Szuperkupát nyert az AC Milannal.^[2]

Chelsea (2009-2011)

2009-2010

Ancelotti röviddel az ACF Fiorentina felett aratott 2–0-s győzelem után jelentette be lemondását a Milan-nál. A következő napon már elvállalta a Chelsea-nél a vezetőedzői állást, miután az ideiglenes edző, Guus Hiddink távozott az angol csapattól. Ancelotti 2009. június 1-jén hároméves, 9 millió fontos szerződést írt alá.^[3]^[4] Ezzel ő lett a klub ötödik menedzsere 21 hónapon belül, José Mourinho, Avram Grant, Luiz Felipe Scolari és Hiddink után. Valamint ő a harmadik olasz edző a Chelsea-nél, Gianluca Vialli és Claudio Ranieri után. A 2009/2010-es szezonban ő lett az első olasz edző Angliában, akinek sikerült az angol bajnoki címet megnyerni, ráadásul az FA-kupát is sikerült megvédenie, így a Chelsea lett a 7. angol klub, amely duplázni tudott.

2010-2011

Második éve Londonban már közel sem sikerült ilyen jól. Az év elején még bombaformában játszott a csapat, de novemberben távozott Ray Wilkins, Ancelotti segítője^[5] és egy hosszú lejtőn indult el a csapat. Sokak szerint azért történhetett ez, mert Wilkins volt a kapocs Ancelotti és a játékosok között, mivel a tréner még a második szezonban sem beszélt jól angolul. Télen a csapat romokban hevert, úgy tűnt, Ancelotti már nem tudja motiválni őket. A szezon eleji első helyről pár forduló alatt az 5. helyre zuhantak. A januári átigazolási időszakban úgy tűnt, megoldódhatnak a csapat gólszerzési problémai, hiszen Roman Abramovics megvásárolta Fernando Torres-t, rajta kívül érkezett még David Luiz is.^[6]^[7] A brazil hátvédnek sikerült hamar beilleszkednie, Torres viszont csak kereste liverpooli formáját. Ancelotti azonban valószínűleg Abramovics nyomására kénytelen volt játszatni őt. Szinte egész tavasszal új játékrendszereket próbált ki, Torres köré építve, de végül többször is csak a kispadon jutott hely neki. A BL-kiesés után Ancelotti is elismerte, hiba volt Torres-t favorizálni Drogba helyett.^[8] A BL-búcsút követő gyengébb mérkőzések után egyre többször nyilatkozta, hogy szeretné folytatni a munkát a Chelsea kispadján, de a sorsa Abramovics-tól és a vezetőktől függ. Április végén viszont úgy tűnt nem lesz majd szüksége magyarázkodásra a szezon végén, mert a Tottenham legyőzősével 3 pontra közelítették meg az éllovas Manchester United-et. Ráadásul a következő fordulóban a MU vendégeként a tét a versenyben maradás volt a bajnoki címért. Végül azonban ötlettelen játékkal sorozatban harmadik találkozójukon is vereséget szenvedtek a Unitedtől.^[9] A győzelemmel pedig bebiztosították bajnoki győzelmüket a hazaiak. Az ezüstérem viszont így is biztos volt, ezért az utolsó 2 fordulóban belefért egy hazai döntetlen és egy vereség az Everton vendégeként. A klub mégis még az utolsó mérkőzés napján bejelentette Ancelotti menesztését, várakozáson aluli teljesítményre hivatkozva.^[10]^[11]

Paris Saint-Germain (2011-2013)

A gyengélkedő csapat élére 2011. december 30-án Ancelottit nevezték ki.^[12] Hiába az arabok által oly sok befektetett pénz, a PSG trófea nélkül zárta a 11-12-es szezont. A következő idényre azonban összeállt a gépezet; a gárda megnyerte a bajnokságot, a BL-ben pedig csak idegenben kevesebb lőtt góljuk miatt estek ki a Barcelonával szemben a legjobb nyolc között. A szezon végén Ancelotti lemondott, hogy a Real Madrid edzője lehessen.^[2]

Real Madrid (2013-2015)

Ancelotti érkezését követően a királyiak megvették Iscot, majd a Higuain és az Özil üzletekből befolyt pénzt Bale megszerzésére fordították. A tréner megváltoztatta a Mourinho által használt 4-2-3-1-es formációt 4-3-3-ra, melyben Di Mariának a középpálya bal oldalán jutott szerep. Ez a változtatás kulcsfontosságúnak bizonyult a későbbiekben. Ancelotti első trófeája a Copa del Rey volt, melyet a Barcelona ellen sikerült elhódítani. Nem sokkal ezt követően aztán összejött a csapat 10. BL címe, melyre már 2002 óta áhítoztak a szurkolók.

A következő idényben összejött az Európai Szuperkupa, illetve a Klub világbajnoki győzelem, ugyanakkor a szezon végén Ancelottinak mennie kellett. Ezt követően az olasz tréner egy ideig nem vállalt munkát. ^[2]

Bayern München (2016-2017)

Ancelotti Münchenben eltöltött ideje edzőként jóval rövidebb volt, mint amire sokan számítottak. Első szezonjában bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal, a BL-ben viszont kiesett korábbi csapata, a Real ellen a negyeddöntőben. A következő szezonban sikerült begyűjteni a Német Szuperkupát, ugyanakkor a BL csoportkörében a PSG-vel szemben 3-0-ra elvesztett találkozót követően az olaszt már szeptemberben menesztették. Az edző állítólag elvesztette az öltözőt, jó néhány kulcsjátékosa kritizálta edzés módszereit.^[2]

Napoli (2018-2019)

2018 nyarán Ancelotti váltotta a közönség kedvenc Maurizio Sarrit a nápolyi csapat kispadján.^[13] A 2018-2019-es szezonban második helyen végzett a csapattal az olasz bajnokságban. A 2019-2020-as szezonban a Bajnokok Ligájában továbbjutott a Napoli csoportjából a legjobb 16 közé, azonban a bajnokságban egy hétmérkőzéses nyeretlenségi szériát követően csak a tabella hetedik helyén állt a csapat 2019 decemberében, így Ancelottit menesztették posztjáról.^[14]

Everton (2019-2021)

2019. december 21-én az angol élvonalban szereplő Everton vezetőedzőjévé nevezték ki.^[15]

Real Madrid (2021-)

2021. június 1. napján – immáron másodjára – a Real Madrid vezetőedzőjévé nevezték ki.^[16]

Sikerei, díjai

Játékosként

Roma

Coppa Italia: 1979–80, 1980–81, 1983–84, 1985–86
Serie A: 1982–83

Milan

Edzőként

Juventus

Intertotó-kupa: 1999

AC Milan

Chelsea FC

Egyéni

Az Év Edzője a Serie A-ban: 2001, 2004
Panchina d’Oro: 2002–03, 2003–04
Az év edzője a Ligue 1-ban: 2012–13 (holtversenyben Christophe Galtierrel)
Az IFFHS év klubedzője: 2007, 2014
Az év európai edzője – Alf Ramsey-díj: 2003
World Soccer Magazine – Az év edzője: 2003
Globe Soccer Awards – az év legjobb edzője: 2014
A hónap Premier League menedzsere: 2009 november, 2010. augusztus, 2011. március, 2011. április, 2020. szeptember
Globe Soccer Awards – a legjobb média attrakció a futballban: 2014
Enzo Bearzot-díj: 2014
A FIFA év edzője – második helyezettje: 2014
Miguel Muñoz-díj : 2014–2015
France Football – minden idők 8. legjobb menedzsere: 2019
FourFourTwo – minden idők 18. legjobb menedzsere: 2020:
AS Roma – Hírességek csarnok (Hall of Fame): 2014
Olasz labdarúgó-hírességek csarnoka: 2015
AC Milan – Hírességek csarnoka (Hall of Fame)

Egyéb

: 5. osztály / Lovag: Cavaliere Ordine al Merito della Repubblica Italiana : 1991

: 4. osztály / Hivatalos: Cavaliere dell'Ordine della Stella d'Italia : 2014

Statisztika

Játékosként

Klub	Szezon	Liga			Coppa Italia		Európai^{[a 1]}		Egyéb^{[a 2]}		Összesen
Klub	Szezon	Bajnokság	Pályára lépések	Gólok	Pályára lépések	Gólok	Pályára lépések	Gólok	Pályára lépések	Gólok	Pályára lépések	Gólok
Parma	1976–77	Serie C	1	0	—		—		—		1	0
	1977–78	Serie C	21	8	—		—		—		21	8
	1978–79	Serie C1	33	5	—		—		—		33	5
	Összesen		55	13	—		—		—		55	13
Roma	1979–80	Serie A	27	3	9	0	—		—		36	3
	1980–81		29	2	6	2	2	1	—		37	5
	1981–82		5	0	0	0	3	1	—		8	1
	1982–83		23	2	3	0	6	0	—		32	2
	1983–84		9	0	5	0	4	0	—		18	0
	1984–85		22	3	2	0	3	0	—		27	3
	1985–86		29	0	4	0	—		—		33	0
	1986–87		27	2	7	1	2	0	—		36	3
	Összesen		171	12	36	3	20	2	—		227	17
Milan	1987–88	Serie A	27	2	7	0	4	0	—		38	2
	1988–89		28	2	2	0	7	1	1	0	38	3
	1989–90		24	3	4	0	6	0	1	0	35	3
	1990–91		21	1	4	0	4	0	2	0	31	1
	1991–92		12	2	6	0	—		—		18	2
	Összesen		112	10	23	0	21	1	4	0	160	11
Teljes karrier			338	35	59	3	41	3	4	0	442	41

↑ Magában foglalja a KEK (1980–81, 1981–82, 1984–85 és az 1986–87), UEFA-kupa (1982–83 and 1987–88) and BEK (1983–84, 1988–89, 1989–90 and 1990–91) való pályára lépéseit is.
↑ Magában foglalja a Supercoppa Italiana (1988), Interkontinentális kupa (1989) és az 1990-es UEFA-szuperkupán (2 mérkőzés.) való pályára lépéseit is.

A Válogatottban

^[17]

Olaszország
Évek	Pályára lépések	Gólok
1981	4	1
1982	0	0
1983	4	0
1984	0	0
1985	0	0
1986	5	0
1987	3	0
1988	5	0
1989	0	0
1990	4	0
1991	1	0
Összesen	26	1

Góljai a válogatottban

^[18]

#	Datum	Helyszín	Ellenfél	Gól	Végeredmény	Verseny
1.	1981. január 6.	Estadio Centenario, Montevideo, Uruguay	Hollandia	1–0	1–1	1980-as Mundialito

Edzőként

2024. május 04-én lett frissítve^[19]^[20]

Csapat	Nemzet	–tól	–ig	Statisztika
Csapat	Nemzet	–tól	–ig	M	GY	V	D	GY	RG	KG	+/-
Reggiana		1995	1996	38	16	13	9	42.11	45	36	+9
Parma		1996	1999	102	48	31	23	47.06	124	85	+39
Juventus		1999	2001	114	63	33	18	55.26	185	101	+84
Milan		2001. november 6.	2009. május 31.	413	234	79	100	56.66	690	357	+333
Chelsea		2009. június 1.	2011. május 22.	109	67	20	22	61.47	241	94	+147
Paris Saint-Germain		2011. december 30.	2013. június 25.	77	49	19	9	64.47	153	64	+89
Real Madrid		2013. június 25.	2015. május 25.	119	89	14	16	74.79	323	103	+220
Bayern München		2016. július 1.	2017. szeptember 28.	60	42	9	9	70	156	50	+106
Napoli		2018. május 23.	2019. december 10.	73	38	19	16	52.05	127	73	+54
Everton		2019. december 21.	2021. június 1.	67	31	14	22	46.27	93	88	+5
Real Madrid		2021. június 1.	jelenlegi	166	117	26	23	70.48	358	157	+201
összesen				1337	791	300	246	59.16	2515	1233	+1282

Források

↑ National Football Teams Player Profile - Carlo Ancelotti a www.national-football-teams.com-on
↑ ^a ^b ^c ^d ^e (2018. október 3.) „Carlo Ancelotti” (angol nyelven). Wikipedia.
↑ „Ancelotti appointed Chelsea boss”, BBC Sport, 2009. június 1. (Hozzáférés: 2009. június 1.)
↑ „ANCELOTTI IS NEW CHELSEA MANAGER”, Chelsea FC, 2009. június 1.. [2009. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. június 1.)
↑ http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/chelsea-tavozott-carlo-ancelotti-segitoje-ray-wilkins-2052367?nocache
↑ Archivált másolat. [2011. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
↑ Archivált másolat. [2011. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
↑ Archivált másolat. [2011. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 1.)
↑ http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/csata-angliaert-manchester-united-chelsea-elo-2076524?nocache
↑ Archivált másolat. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
↑ Chelsea Statement (angolul), 2011. május 23. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
↑ Paris St Germain appoint former Chelsea manager Carlo Ancelotti. The Telegraph, 2011. december 30. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
↑ Napoli: máris bejelentették, Ancelotti érkezik – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
↑ Napoli: a BL-továbbjutás után menesztették Carlo Ancelottit – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2019. december 10.)
↑ Everton: Carlo Ancelotti az új menedzser – hivatalos, Nemzeti Sport Online, 2019. december 21.
↑ Official Announcement: Ancelotti. realmadrid.com, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2021. június 1.)
↑ Di Maggio, Roberto: Carlo Ancelotti – Appearances in International matches. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2002. november 28. (Hozzáférés: 2015. december 21.)
↑ Carlo Ancelotti. EU-Football.info. (Hozzáférés: 2013. május 7.)
↑ Carlo Ancelotti vezetőedzői pályafutásának statisztikái Archiválva 2010. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben a Soccerbase-en
↑ (olaszul)Carlo Ancelotti Juventus Statistics. (Hozzáférés: 2008. november 7.)

További információk

Carlo Ancelotti: Az én focim. A vezetőedző jegyzetfüzetéből; szerk. Giorgio Ciaschini, ford. Sarkadi Zoltán; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2015
Carlo Ancelotti: Csendes vezetés. Hogyan nyerjünk meg szíveket, fejeket és meccseket; közrem. Chris Brady, Mike Forde, ford. Bán Tibor; Gabo, Bp., 2016

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Ancelotti témájú médiaállományokat.

Carlo Ancelotti vezetőedzői pályafutásának statisztikái a Soccerbase-en
Carlo Ancelotti statisztikái a National-football-teams.com-on
Immár hivatalos: Carlo Ancelotti távozik a piros-feketék kispadjáról nemzetisport.hu, 2009. május 31. (magyarul)
Az új menedzser, Ancelotti szeretne BL-t nyerni a Chelsea-vel nemzetisport.hu, 2009. június 1. (magyarul)

Előző Agostino Di Bartolomei	az AS Roma csapatkapitánya 1984-1987	Következő Giuseppe Giannini
Előző Pietro Carmignani	Coppa Italia-győztes edző 2002-03	Következő Roberto Mancini
Előző Marcello Lippi	Supercoppa Italiana-győztes edző 2004	Következő Roberto Mancini
Előző Vicente Del Bosque	UEFA-bajnokok ligája-győztes edző 2002-03	Következő José Mourinho
Előző Frank Rijkaard	UEFA-bajnokok ligája-győztes edző 2006-07	Következő Sir Alex Ferguson
Előző Vicente Del Bosque	UEFA-szuperkupa-győztes edző 2003	Következő Claudio Ranieri
Előző Juande Ramos	UEFA-szuperkupa-győztes edző 2007	Következő Dick Advocaat
Előző Abel Braga	FIFA-klubvilágbajnokság-győztes edző 2007	Következő Sir Alex Ferguson