Fiatalon ismerkedett meg a labdarúgással, futballpályafutását a helyi TuS Helenében kezdte, majd a város patinásabb gárdájában, a Rot-Weissben is megfordult. A Bundesligában összesen 201 bajnokin lépett pályára, ebből 53-at a Hertha BSC színeiben játszott, a többit pedig az 1. FC Kaiserslauternben teljesítette. Utóbbi csapatánál a magyar Lóránt Gyula is mestere volt. Játékosként kőkemény védőként tartották számon.
Edzőként
A labdarúgást befejezve az edzői pályára lépett, edzőként jellemző rá a követelmény támasztó
diktatórikus stílus, az ellentmondást nem tűrő szigorúság. Tréneri pályafutása elején sehol sem töltött el hosszú időt.
SV Werder Bremen. Összesen 14 éven keresztül irányította a brémai együttest.
1981 áprilisától ismét a brémaiak szakvezetője lett, és ezzel egy hosszú sikersorozat vette kezdetét. Előbb kiharcolta a feljutást az együttessel, majd két évvel később már ezüstérmet szerzett a csapattal. És ez még csak a kezdet volt: 1988-ban duplázott a Werderrel, vagyis a bajnoki címet és a kupát is begyűjtötte, utóbbiból még 1991-ben és 1994-ben is szerzett egyet, az aranyérem pedig 1993-ban lett ismét a brémaiaké. Menet közben, 1992-ben a KEK-trófea is Brémába került.
Az élvonalból frissen kiesett alakulat mestere lett, és előbb feljutott az együttessel, majd a német labdarúgásban egyedülálló tettként, újoncként bajnokságot nyert.
