Pályafutását az Atlético Madridnál kezdte, a gárda utánpótlásából került a felnőttek közé. 2001-ben debütált az első csapatban, ahol 174 La Liga-mérkőzésen 75-ször volt eredményes. Az első osztályban történő bemutatkozása előtt két évet játszott a második ligában, itt 40 alkalommal lépett pályára és hét gólt szerzett.
2007-ben klubrekordot jelentő összegért igazolt a Liverpoolhoz. Első szezonjában Robbie Fowler1995–1996-os teljesítményét követően ő volt az első játékos, aki egy idényben több mint 20 találatot jegyzett. Az egyesületben ő lett a legrövidebb idő alatt 50 gólt szerző labdarúgó. 2008-ban és 2009-ben a FIFA World XI-ben is helyet kapott. 2011-ben elhagyta a Vörösöket és 50 millió fontért csatlakozott a Chelsea-hez, ezzel ő lett a történelem legdrágább spanyol játékosa. Első Londonban töltött teljes szezonjában megnyerte az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját. A 2013-as Európa-liga-döntőben gólt szerzett, ezzel klubját története első ilyen trófeájához segítette.
Fuenlabradában, Madrid tartományban született.[4] Már gyerekkorában elkezdett érdeklődni a labdarúgás iránt, ötéves korában csatlakozott első csapatához, a Parque 84-hez.[5] Nagyapja nem volt szenvedélyes futballdrukker, de büszke volt arra, hogy tőle örökölte az Atlético Madrid iránti szeretetét.[5]
Kapusként kezdte pályafutását, ezen a poszton játszott a bátyja is,[6] hétéves korában azonban már rendszeresen csatárként játszott a szomszéd klubban, fedett pályás bajnokikon a Mario's Holanda színeiben.[5] Nagy hatással volt rá a Tsubasa kapitány mangasorozat.[7] Három évvel később, tízévesen bekerült egy 11 fős csapatba, a Rayo 13-ba,[8] itt egy idény alatt 55 gólt szerzett, és egyike volt azon három játékosnak, akiket próbajátékra hívtak az Atlético Madridhoz.[8] Játéka elnyerte a megfigyelők tetszését, így 1995-ben, tizenegy évesen a klub ifjúsági akadémiájára került.[8]
Pályafutása
Atlético Madrid
Torres 2001. május 27-én debütált az Atlético Madrid csapatában
Végigjárva a korosztályos csapatokat, 1998-ban nyerte meg első fontosabb ifjúsági címét.[8] Az Atlético a Nike-kupára az U15-ös csapatát küldte Spanyolországba és Európa-szerte, így lehetősége adódott más utánpótlás csapatokkal megmérkőznie, később pedig győztese lett a tornának.[8][9] Torrest a kontinens legjobb játékosának választották korosztályában.[9] 1999-ben, 15 évesen írta alá első szakmai szerződését a klubbal.[8] Első évét az ifjúsági csapatban töltötte, 16 évesen pedig már a Honor Divisionban játszott.[10] A 2000–2001-es szezon rosszul kezdődött számára, mivel sípcsonttörést szenvedett, emiatt decemberig nem tudott pályára lépni.[10] Az előszezon felkészülése alatt az első csapattal edzett, végül 2001. március 27-én a Vicente Calderón Stadionban a Leganés ellen mutatkozott be.[10] Egy héttel később megszerezte első gólját az Albacete ellen, az Atlético az idény végén pedig éppenhogy lemaradt az első osztálybeli feljutástól.[10]
A 2001–2002-es idényben végül sikerült a feljutás, bár Torres teljesítménye nem volt meggyőző, 36 mérkőzésen a másodosztályban mindössze hatszor volt eredményes.[11] Első szezonja 2002–2003-ban a La Ligában jobb eredményeket hozott egyénileg is, 29 mérkőzésen 13 gólt szerzett, az Atlético pedig a 11. helyen végzett a bajnokságban.[10][11] 2003 júliusában a Chelsea tulajdonosa, Roman Abramovics nem sokkal azután, hogy átvette a klubot, 28 millió fontos ajánlatot tett érte.[12] A 2003–2004-es évadban több összecsapáson kapott lehetőséget, 35 pályára lépése alkalmával 19 bajnoki gólt jegyzett,[11] ezzel a bajnokság harmadik legeredményesebb góllövője lett.[13] 19 éves korában az Atlético csapatkapitányának nevezték ki.[9] A klub lemaradt az UEFA-kupába való bejutásról, de az idényben a hetedik helyen végzett, ezáltal kvalifikálta magát a 2004-es Intertotó-kupa küzdelmeibe, így Torres első ízben mérethette meg magát nemzetközi szinten.[14] Az OFK Beograd ellen a negyedik forduló mindkét meccsén betalált,[14] csapata pedig bejutott a döntőbe, de a Villarreal ellen 2–2-es döntetlen után a tizenegyespárbajban 3–1-re alulmaradt.[14] Az angol bajnok Chelsea 2005-ben újra érdeklődött iránta, de a klubelnök, Enrique Cerezo leszögezte, semmi esélyük leigazolni őt.[15] Később, 2006 januárjában azt mondta, hajlandó meghallgatni a Torresért tett ajánlatokat, maga a játékos pedig azt állította, hogy a Premier League-ben szereplő Newcastle United márciusban érdeklődött felőle.[16][17]
Torres az Atlético Madrid játékosaként 2006-ban
A 2006-os világbajnokság után kijelentette, hogy a 2005–2006-os szezon végén visszautasította a Chelsea ajánlatát.[18] A 2006–2007-es évadban 14-szer volt eredményes.[11] Az angol média arról számolt be, hogy ő volt a Liverpool fő átigazolási célpontja,[19] azonban Cerezo kijelentette, nem kaptak ajánlatot a Liverpooltól, vagy bármely más klubtól egy játékosért sem.[20] Napokkal később sajtóhírek szerint azonban az Atlético megállapodott a Liverpoollal egy 25 millió fontos vételárban Torres átigazolása ügyében, illetve abban, hogy Luis García pedig a madridiakhoz igazol.[21] Június 30-án a klub bejelentette, hogy szerződtette Diego Forlánt a Villarrealból, ezt az üzletet pedig Torres helyettesítésének értelmezte a szaksajtó, mielőtt a csatár távozása hivatalossá vált volna.[22] Július 2-án megerősítést nyert, hogy Torres megszakította vakációját és visszarepült Madridba, hogy véglegesítse a Liverpoolhoz való átigazolását,[23] másnap pedig már orvosi vizsgálatokon esett át a liverpooli Melwood edzőpályán.[24] Július 4-én sajtótájékoztatót tartott, hogy elbúcsúzzon a szurkolóktól, befejezve így hatéves pályafutását nevelőklubjában.[24] Az átigazolási díja a legmagasabb volt a Liverpool történetében.[22] 2008 márciusában Rafael Benítez, klubja vezetőedzője a The Timesnak adott interjújában elmondta, hogy Torrest körülbelül 20 millió fontért szerezték meg, bár García átigazolási díját nem vették figyelembe.[25]
Liverpool
2007–2008-as szezon
2007. augusztus 11-én, az Aston Villa elleni 2–1-es győzelem során debütált a Liverpoolban.[26] Négy nappal később a Bajnokok Ligájában először lépett pályára a Toulouse ellen a 79. perben csereként, csapata pedig 1–0-s győzelmet aratott.[27] Első bajnoki gólját 2007. augusztus 19-én a Chelsea elleni 1–1-es döntetlen alkalmával szerezte a 16. percben az Anfield Stadionban.[28] 2007. szeptember 25-én első mesterhármasát jegyezte a Ligakupában a Reading elleni 4–2-es győztes mérkőzésen, mégpedig úgy, hogy mindegyik találata a második félidőben született.[29] 2007. november 28-án a Bajnokok Ligájában harmadik fellépésén volt eredményes először, a Liverpool pedig 4–1-re győzte le a Porto csapatát. A négyből két gól is Torres nevéhez fűződött az összecsapás során.[30]
2008 februárjában a hónap játékosának választották a Premier League-ben,[31] miután négy mérkőzésen négy gólt szerzett, köztük 2008. február 23-án egy mesterhármast a Middlesbrough ellen.[32] Ez a mesterhármas, és 2008. március 5-én a West Ham United elleni 4–0-s győztes összecsapáson jegyzett három gólja azt jelentette, hogy ő lett az első játékos a Liverpoolban 1946 novemberét követően, Jack Balmer után, akinek három gól fűződött a nevéhez egymást követő hazai mérkőzéseken.[33] Márciusban, miután fejjel volt eredményes a Reading ellen az Anfielden, az 1995–1996-os idényt megelőzően, Robbie Fowler teljesítményét követően ő lett az első labdarúgó, aki 20 bajnoki gólt szerzett egy idényben.[34] Áprilisban újra eredményes volt a Bajnokok Ligájában az Arsenal elleni negyeddöntős párharc visszavágóján, mely által csapata továbbjutott az elődöntőbe.[35] A 2007–2008-as évadban minden sorozatot figyelembe véve 29-szer vette be az ellenfelek kapuját,[36] ezzel egyidejűleg Michael Owen klubrekordját döntötte meg.[37] 2008. április 11-én bejelentették, hogy jelölték az év angol labdarúgója díjra,[38] melyet végül Cristiano Ronaldo, a Manchester United játékosa nyert meg.[39] Jelölték még az év fiatal angol labdarúgója díjra is, ezt az elismerést Cesc Fàbregas, az Arsenal labdarúgója kapta meg, ő pedig a szezon végén végül bekerült a Premier League év csapatába.[39] Májusban az Angol Sportújságírók Szövetsége által odaítélt év labdarúgója szavazásán Ronaldo mögött a második helyen végzett.[40]
2008. május 4-én a Manchester City ellen az 57. percben győztes gólt szerzett, ezzel hazai pályán zsinórban nyolc bajnokin volt eredményes, mellyel beérte Roger Hunt rekordját.[41][42] Miután a szezon utolsó bajnokiján, a Tottenham Hotspur ellen megnyert 2–0-s találkozón a 24. bajnoki gólját lőtte, újabb csúcsot állított fel azzal, hogy a legeredményesebb külföldi góllövővé vált debütáló idényében az angol első osztályban, egyúttal Ruud van Nistelrooy 23 találatát döntötte meg.[43][44] Az idényt a második helyen zárta Emmanuel Adebayorral együtt az Aranycipőért folytatott versenyben.[45] A médiában pletykák keringtek arról, hogy a Chelsea 50 millió fontot fog fizetni a játékjogáért cserébe, válaszul azonban azt mondta, sok év fog eltelni, mire elhagyja a liverpooli Vörösöket.[46][47] A Liverpool társtulajdonosa, Tom Hicks szintén cáfolta az átigazolási történetet, mondván nem engedi, hogy Torres elhagyja a klubot.[48]
2008–2009-es szezon
Torres egyik gólját ünnepli a Liverpool játékosaként 2008-ban
A 2008–2009-es idényt góllal kezdte, 2008. augusztus 16-án a Sunderland elleni idegenbeli 1–0-ra megnyert találkozón egy 25 méteres lövésből talált be a jobb alsó sarokba.[49] Az Aston Villa elleni 0–0-s döntetlennel véget érő mérkőzésen combizomszakadást szenvedett, emiatt két-három hetet hagyott ki.[50] Végül a Bajnokok Ligájában a Marseille ellen tért vissza, mely mérkőzést 2–1-re nyerték meg.[51] 2008. szeptember 27-én a Mersey-parti rangadón az Everton ellen két gólt szerzett, így 2–0-ra győzött a Liverpool.[52] A következő hétvégén újra kétszer volt eredményes a Manchester City elleni 3–2-es győztes meccsen a City of Manchester Stadionban, ekkor klubja kétgólos hátrányból fordította meg az összecsapást.[53] Az első a Liverpool ezredik találata volt a Premier League-ben.[54] A 2010-es világbajnokság selejtezője során a combizma sérült meg, ezáltal három mérkőzésről maradt távol.[55] 2008. október 22-én korábbi klubja, az Atlético Madrid ellen játszottak a Bajnokok Ligájában a Vicente Calderón Stadionban, de ő sérülése miatt kihagyta a találkozót.[56] Enrique Cerezo klubelnökkel együtt meghívót kapott a VIP-páholyba, Torres azonban elutasította azt, mivel a Mersey-parton folytatta rehabilitációját.[57] 2008. október 27-én beválasztották a 2007–2008-as évad FIFpro által összeállított World XI csapatába.[58]
2008. november 8-án tért vissza a csapatba, a West Bromwich Albion elleni 3–0-s győzelem alkalmával a 72. percben csereként állt be.[59] Kijelentette, érdekli, hogy egyszer visszatérjen korábbi klubjához, az Atléticóhoz, ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Nem tudom, hogy onnan fogok-e visszavonulni, de szeretnék visszamenni, és befejezni néhány dolgot ott, ami még hátramaradt."[60] Két-három hétre kikerült az első csapat keretéből, mert novemberben a Bajnokok Ligájában a Marseille elleni 1–0-ra megnyert mérkőzésen újra megsérült a combizma,[61] később azonban a szakemberek négy hetes kihagyást állapítottak meg számára.[62] Decemberben jelölték a FIFA év labdarúgója-díjra,[63] végül a harmadik helyen végzett Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött.[64] 2009. január 3-án csereként tért vissza csapatába, az FA-kupában a Preston North End elleni 2–0-s győzelem során, és a mérkőzésen az első gólt ő szerezte.[65] 2009. február 1-jén a Chelsea ellen a mérkőzés utolsó szakaszában jegyzett két gólt, így bebiztosította a 2–0-s győzelmet klubjának.[66]
2009. március 10-én korábbi riválisával, a Real Madriddal találkozott a Liverpool a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőjében. A mérkőzés első gólját Torres szerezte, végül 4–0-ra diadalmaskodott csapata, összesítésben pedig 5–0-val jutottak tovább a negyeddöntőbe.[67] Négy nappal később újra pályára lépett az Old Traffordon a Manchester United ellen, az egyenlítő gól az ő nevéhez fűződött a 4–1-re megnyert mérkőzésen.[68] Gólöröme elnyerte a Liverpool szurkolók tetszését, miután karját kinyújtva az ötös számot mutatta, ezzel a klub öt Bajnokok Ligája-győzelmére utalva a United három sikerével szemben.[69] 2009 áprilisában, második ott töltött szezonjában beválasztották az év csapatába.[70] 2009. május 24-én az 50. gólját lőtte csapatában a Tottenham ellen az utolsó fordulóban, ezt a mérföldkövet 84 pályára lépés alatt érte el.[71]
2009–2010-es szezon
Torres egy mérkőzés előtt a Liverpoolban 2010-ben
Augusztus 14-én meghosszabbította szerződését a klubjával,[72][73] mely által lehetősége volt még egy évet maradnia 2013 után is.[74] 2009. szeptember 19-én a West Ham United elleni 3–2-re megnyert mérkőzésen két gól fűződött a nevéhez, ezáltal a Pool a harmadik helyen állt a bajnokságban.[75] Egy héttel később a 2009–2010-es bajnokságban megszerezte első mesterhármasát az Anfielden a Hull City elleni 6–1-es győzelem során.[76] Szeptemberben a hónap játékosának választották, miután öt gólt jegyzett ez idő alatt és vezette a góllövőlistát.[77] 2009. október 15-én ő szerezte az első gólt a Manchester United ellen, az összecsapás 2–0-s sikerrel zárult számukra.[78] A vezetőedző, Rafael Benítez a következőképpen értékelte teljesítményét: „Az utolsó passzra vártunk. Amikor megkapta a labdát, tudtuk, hogy gólt szerez."[79] 2009 decemberében második egymást követő szezonjában választották be a FIFPro World XI-be.[80] 2009. december 29-én az Aston Villa elleni találatával ő lett a Liverpool történetében az a játékos, aki a legrövidebb idő alatt szerzett 50 bajnoki gólt.[81] 2010. április 4-én a Birmingham City elleni 1–1-gyel végződő meccsen a 65. percben lecserélték, melyet Benítez azzal indokolt, hogy a csatár kimerült állapotban van.[82] 2010. április 8-án a szezonban utolsó alkalommal lépett pályára az Európa-ligában a Benfica elleni 4–1-es győzelemmel véget érő mérkőzésen,[83] majd április 18-án bejelentették, hogy az évad hátralévő részét térdműtétje miatt kihagyja.[84] Összesen 32 találkozón játszott, melyeken 22 alkalommal volt eredményes, valamint másodszor lett a csapat házi gólkirálya.[85]
2010–2011-es szezon
Roy Hodgson, a Liverpool új vezetőedzője kijelentette, hogy Torrest nem fogják eladni, mondván: „Nem eladó, és nem fogadunk el semmilyen ajánlatot érte. Meg akarjuk őt tartani."[86] A menedzser elutasította a távozásáról szóló híreket, erről így nyilatkozott: „Elmondta nekünk, hogy nagyon várja a hétfőt, miszerint újra edzésbe álljon és azt is, hogy a következő idényben is a Liverpoolban játsszon. Én ezt tudom, és azt gondolom, hogy az ennek ellenkezőjét állító híresztelések hamisak."[87] Torres augusztus 3-án elköteleződéséről tett tanúbizonyságot, és így nyilatkozott: „Az elköteleződésem, valamint a hűségem a klubhoz és a szurkolókhoz ugyanolyan, mint az első nap, amikor aláírtam a szerződésemet."[88]
2010-ben a Liverpool színeiben
Az új szezonban első alkalommal 2010. augusztus 14-én, az első fordulóbeli Arsenal elleni bajnoki 74. percében lépett pályára csereként, a mérkőzés végeredménye pedig 1–1-es döntetlen lett.[89] Első gólját 2010. augusztus 29-én a West Brom elleni 1–0-s győztes kimenetelű találkozón szerezte meg,[90] minden versenykiírást tekintve pedig az Anfielden az 50. találatát is jegyezte egyben.[91] 2010. október 24-én a Blackburn Rovers ellen hazai környezetben a győztes gól az ő nevéhez fűződött, a 2–1-es siker mellett augusztus után először talált be az ellenfelek kapujába.[92] 2011. január 22-én szerezte utolsó gólját a klubban a Wolverhampton Wanderers ellen idegenben, mely során a Liverpool 3–0-ra diadalmaskodott.[93]
Chelsea
2011. január 27-én a Chelsea 40 millió fontos ajánlatot tett érte, melyet a Liverpool elutasított.[94] Ezt követően másnap átigazolási kérelmet nyújtott be a Poolnak, melyet a csapat nem fogadott el.[95] 2011. január 31-én öt és fél év után 50 millió fontért igazolt a Chelsea-hez, ami új rekordot jelentett a brit átigazolások tekintetében, ezzel ugyanis a hatodik legdrágább labdarúgóvá vált a labdarúgás történetében.[96] 2011. február 6-án debütált új egyesületében korábbi csapata, a Liverpool elleni hazai 1–0-s vereség során.[97] 2011. április 23-án megszerezte első gólját a West Ham United ellen, a találkozó 3–0-s Chelsea-sikerrel zárult, Torres pedig 903 perces góltalansági széria után volt újra eredményes.[98] A 2010–2011-es bajnokságban ez volt az egyetlen találata a lejátszott 18 mérkőzése alatt.[99]
Az új idényében 2011. augusztus 14-én, a Stoke City elleni 0–0-s végeredménnyel záródó idegenbeli összecsapáson lépett pályára először, teljesítményét pedig így értékelte a szaksajtó: „Élesen kapcsolódott be a játékba, rááadásul hajlandó volt intelligensen befutni az üres területekre, hogy ez által labdát kapjon."[100] 2011. szeptember 18-án második gólját jegyezte a csapatban a Manchester United elleni idegenbeli 3–1-es vereséggel végződő találkozón.[101] Második találatát az idényben a Swansea City otthonában szerezte, mely mérkőzés 4–1-es győzelemmel zárult csapata számára.[102] Tíz perccel gólja után a Mark Gowerrel szemben elkövetett szabálytalansága miatt kiállították, ez pedig három hazai meccsre szóló eltiltást eredményezett.[103][104] 2011. október 19-én két gól fűződött a nevéhez a Bajnokok Ligájában a Genk elleni 5–0-s siker alkalmával, ez által első negyeddöntőjét játszhatta a 2008–2009-es évad után a sorozatban, ezúttal korábbi klubja, a Liverpool ellen.[105] 2012. március 18-án az FA-kupa negyeddöntőjében kétszer talált a kapuba és két gólpasszt is kiosztott a másodosztályúLeicester City ellen, ezzel a 24 meccse óta tartó góltalansági szériájának vetett véget.[106] 2012. március 31-én újra eredményes volt a Premier League-ben, 2011. szeptember 24. után először az Aston Villa elleni 4–2-re megnyert ütközet során idegenben.[107]
2012. április 24-én a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-elődöntő során Didier Drogba cseréjeként lépett pályára, és a mérkőzés utolsó pillanatában rúgott gólt, a találkozó így 2–2-es döntetlennel ért véget, mely a Chelsea továbbjutását jelentette, összesítésben ugyanis 3–2 volt az arány a londoniak javára.[108] 2012. április 29-én első mesterhármasát jegyezte a londoni csapatban a Stamford Bridge-en a Queens Park Rangers elleni 6–1-es győzelem során.[109] A 2012. május 19-i Bajnokok Ligája-döntőben közvetlenül a Bayern München gólja után állt be csereként, az 1–1-es döntetlent, és hosszabbítást követően a Chelsea 4–3-ra nyerte meg a büntetőpárbajt.[110] Első teljes szezonjában 49 mérkőzésen 11 gólt szerzett.[111]
A 2012–2013-as idény a Community Shield mérkőzésével kezdődött számára a Villa Parkban, mely során a Manchester City ellen ő szerezte az első gólt, csapata azonban 3–2-re kikapott.[112] 2012. augusztus 19-én szerepet kapott a Chelsea első bajnoki meccsén a Wigan Athletic ellen idegenben, a találkozót 2–0-ra nyerték meg.[113] 2012. augusztus 22-én szezonbeli első gólját a következő bajnoki összecsapáson, a Reading elleni hazai 4–2-es győzelem során jegyezte, ahol a harmadik találat fűződött a nevéhez, megszerezve a vezetést ezzel csapatának.[114] Eredményes volt a Newcastle United, az Arsenal és a Norwich City ellen is, a szezon első heteiben a Chelsea pedig vezette a tabellát.[115]
2012. október 28-án a Manchester United ellen második sárga lapját műesésért kapta, így kénytelenek voltak kilenc emberrel játszani, miután csapattársát, Branislav Ivanovićot is kiállították; ennek következteben pedig 3–2-es vereséget szenvedtek.[116] 2012. november 7-én első gólját a Bajnokok Ligájában a Sahtar Doneck ellen szerezte, miután Andrij Pjatov rosszütemű kifutása után lőtt a kapuba, majd Victor Moses a 94. percben biztosította be a 3–2-es győzelmet.[117] 2012. november 21-én Roberto Di Matteót Rafael Benítez váltotta a Chelsea kispadján, aki korábban a Liverpoolban is Torres trénere volt.[118] Pletykák szerint Benítez kinevezésének egyik oka az volt, hogy segítse visszahozni Torrest a legjobb formájába.[119]
2013-ban a Chelsea színeiben
2012. december 5-én a Nordsjælland elleni 6–1-es győztes Bajnokok Ligája-mérkőzésen 11 órányi góltalanság után kétszer volt eredményes.[120] Három nappal később szintén kétszer talált be nyolc gólnélküli Premier League-találkozó után, ekkor a Chelsea 3–1-re győzte le a Sunderlandet.[121] Ezt követően december 13-án újabb gólt jegyzett a 2012-es klubvilágbajnokság elődöntőjében a mexikói első osztályban szereplő Monterrey elleni 3–1-es siker során, majd három nap múlva a döntőben is pályára lépett, de ott a brazil Série A-ban játszó Corinthianstól 1–0-s vereséget szenvedtek.[122]
2013. március 14-én a Steaua București ellen csapata harmadik gólját szerezte, a találkozó pedig 3–2-es győzelemmel zárult, így a Chelsea bejutott az Európa-liga-negyeddöntőjébe.[123] Ezzel a találatával ő lett az első játékos, aki hét különböző kupasorozatban is betalált.[124] 2013. április 4-én az Európa-liga-negyeddöntőjének első mérkőzésén két gólt is lőtt a Rubin Kazany ellen, majd a második összecsapáson a 3–2-es vereség során is újabb gól fűződött a nevéhez, így a londoniak 5–4-es összesítéssel jutottak tovább az elődöntőbe.[125] 2013. május 15-én a fináléban a Benfica ellen az első gólt ő jegyezte, a meccset 2–1-re nyerte meg a Chelsea.[126] A bajnokság utolsó mérkőzésén az Everton ellen – melyen 2–1-es győzelmet arattak – első bajnoki találatát juttatta a kapuba, és összesen 64 tétmérkőzésen 22-szer volt eredményes az idény során.[127][128]
2013–2014-es szezon
Az új menedzser, José Mourinho irányítása alatt már az első bajnoki találkozón pályára lépett a Hull City ellen a 2013–2014-es évadban, és az ötödik percben tizenegyesből volt eredményes, melynek köszönhetően megnyerték a meccset.[129] Idénybeli első nemzetközi kupagólját a Bayern München ellen szerezte az UEFA-szuperkupa kiírásában.[130] 2013. szeptember 28-án két sárga lap után kiállították a Tottenham Hotspur elleni 1–1-es döntetlen során a White Hart Lane-en.[131]
2013. október 22-én a Schalke 04 elleni Bajnokok Ligája-találkozón a 100. mérkőzését játszotta a Chelsea színeiben, a 3–0-s győzelemből pedig két góllal vette ki a részét.[132][133] Október 27-én első bajnoki találatát jegyezte a 90. percben a címvédő Manchester City ellen, valamint a meccs során gólpasszt adott André Schürrlének.[134]
Milan
2014. augusztus 31-én kétéves kölcsönszerződés keretében csatlakozott a Serie A-ban szereplő AC Milan csapatához.[135] 2014. szeptember 20-án debütált a Juventus elleni 1–0-s hazai vereség alkalmával, 14 perccel a mérkőzés lefújása előtt állt be Andrea Poli cseréjeként.[136] Két nappal később megszerezte első találatát fejjel az Empoli elleni 2–2-es döntetlenre végződő mérkőzésen.[137]
Visszatérése az Atlético Madridhoz
Torres egy mérkőzés előtti bemelegítés alatt az Atlético Madridban 2015-ben
2014. december 27-én bejelentették, hogy 2015. január 5-én véglegesítik a Milanba való szerződését,[138] két nappal később ugyanakkor beleegyezett abba, hogy a 2015–2016-os szezon végéig kölcsönben csatlakozik az Atlético Madridhoz.[139] A kölcsönről azt követően történt megállapodás, hogy Alessio Cerci ugyanazon a napon, január 5-én az Atléticóból a Milanba igazolt.[140] Torres 2015. január 4-i bemutatására a Vicente Calderón Stadionban 45 ezer ember volt kíváncsi.[141] 2015. január 7-én a klubnál való második időszaka során első mérkőzését a kupában a nyolcaddöntőben a Real Madrid ellen játszotta. Nem volt kapura lövése a találkozó folyamán, az 59. percben Koke állt be a helyére, az Atlético pedig 2–0-ra nyert.[142] Nyolc nap múlva a második összecsapáson két gólt szerzett – mindkettőt a két félidő első percében – az Atlético pedig továbbjutott az idegenbeli madridi derbin.[143] A negyeddöntőben újra eredményes volt az első percben, igaz a Barcelona ellen 3–2-es vereséget szenvedtek hazai pályán.[144]
Torres (középen) az Atlético Madrid játékosaként 2015-ben
Március 17-én a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének második mérkőzésén a 3–2-re megnyert büntetőpárbajban a Bayer Leverkusen ellen ő lőtte be a mindent eldöntő tizenegyest.[145] Március 21-én a Getafe elleni 2–0-s győzelem során a harmadik percben megszerezte első La Liga-gólját visszatérését követően.[146]
A csatár poszton játszó Mario Mandžukić távozása után a 19-es számú mez helyett megkapta a 9-est az idény hátralévő részében, melyet korábban is viselt.[147]
2016. február 6-án 100. találatát szerezte a csapat színeiben az Eibar elleni 3–1-es hazai győzelem során, ez volt a 295. pályára lépése az Atléticóban.[148] A következő hónapban 300. találkozóját játszotta a csapatban a Valencia ellen 3–1-es győzelem alkalmával.[149]
2016. április 5-én a Bajnokok Ligája-negyeddöntő első gólját jegyezte a Camp Nou-ban a Barcelona ellen, majd tíz perccel később kiállították, ezt követően pedig a fővárosiak 2–1-re kikaptak.[150]
2016. július 5-én véglegesítette szerződését, egy évre írt alá az egyesülethez.[151] 2017 februárjában megszerezte 100. spanyol bajnoki gólját a Leganés ellen.[152] 2017. július 4-én újabb egyéves szerződést írt alá bónuszokkal, így még egy évet volt lehetősége maradnia gyermekkori klubjában, miután eltiltották őket attól, hogy új játékosokat igazoljanak, az úgynevezett pénzügyi fair play megszegése miatt.[153]
2018. május 16-án csereként lépett pályára a 90. percben az Európa-liga-döntőben a Parc Olympique Lyonnais-ban, mely során az Atlético a Marseille csapatát 3–0-ra győzte le.[154] A bajnokság utolsó hetében az Eibar elleni 2–2-es döntetlen folyamán kétszer volt eredményes.[155]
Szagan Toszu és a visszavonulás
2018. július 10-én szerződést kötött a japán első osztályúSzagan Toszuval.[156] Augusztus 22-én jegyezte első találatát a kupaküzdelem negyedik fordulójában a Vissel Kobe elleni győzelem során.[157][158] Öt nappal később a bajnokságban is betalált, valamint két assziszt is fűződött a nevéhez a Gamba Osaka ellen, mely összecsapást 3–0-ra nyerték meg.[159] 2019. június 21-én bejelentette, hogy visszavonul a profi labdarúgástól.[160] 2019. augusztus 23-án játszotta búcsúmeccsét a Vissel Kobe elleni bajnokin, mely során válogatott csapattársaival, David Villával és Andrés Iniestával találkozott ellenfélként.[161] A mérkőzés folyamán a Szagan Toszu 6–0-s vereséget szenvedett.[162]
A válogatottban
2001–2002: Sikerek az utánpótlás csapatokban
2001 februárjában megnyerte az Algarve-tornát az U16-os csapattal.[163] A 2001-es Európa-bajnokságon is részt vett, ahol Spanyolország a kiírás győztese lett; ő szerezte a döntő egyetlen gólját, valamint a nemzetközi megmérettetés gólkirálya, illetve legjobb játékosa lett.[9][11] 2001 szeptemberében az U17-es válogatottat a világbajnokságon is képviselte, de a gárda nem jutott tovább a csoportkörön túl.[11] 2002 júliusában az Európa-bajnokság trófeáját elhódította az U19-es csapattal, és az egyetlen találat újra az ő nevéhez fűződött a fináléban.[9] Ezenkívül ismét elnyerte a gólkirályi címet és megkapta a torna legjobb játékosának járó díjat is.[11]
2003–2006: Debütálása és a kezdeti évek a felnőtt csapatban
Nagyon jól kiegészítjük egymást. Jól kijövünk a pályán, nagyon is jól, jók vagyunk együtt. Mindketten üldözzük a védőket, nyomást gyakorolunk rájuk és harcolunk, hogy lehetőségeket teremtsünk egymásnak.
2003. szeptember 6-án, a Portugália elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be a felnőtt csapatban.[11] 2004. április 28-án szerezte első gólját Olaszország ellen.[11] A 2004-es Európa-bajnokság keretébe meghívást kapott.[11] Az első két csoportmeccsen csereként állt be, majd a portugálok ellen már a kezdőcsapatba nevezték.[11] Spanyolország 1–0-ra veszített, ő pedig a mérkőzés alatt kapufát lőtt.[11]
A 2006-os világbajnokság selejtezői során 11 találkozón 7 gólt jegyzett,[165] így a válogatott gólkirálya lett a sorozat alatt, közülük jelentős a Belgium elleni két találata, illetve a San Marino elleni mesterhármasa.[11] A németországi világbajnokságon első meccsén az utolsó gólt szerezte az Ukrajna elleni 4–0-s sikerrel végződő összecsapáson.[166] A második csoportmeccsen kétszer is betalált Tunézia ellen, először a 76. percben 2–1-es vezetéshez juttatta Spanyolországot, majd a 90. percben büntetőből volt eredményes.[167] Három góljával a spanyolok legjobb góllövőjeként fejezte be a tornát csapattársával, David Villával együtt.[168]
2007–2008: Az Európa-bajnoki cím
A 2008-as Európa-bajnokság keretébe nevezték,[169] mely során az oroszok elleni csoportmeccsen David Villának gólpasszt adott, így a válogatott megszerezte első gólját a tornán.[170] Kritika érte, amiért a szövetségi kapitánnyal, Luis Aragonésszel nem fogott kezet, miután lecserélte a találkozón.[171] Ezt követően tagadta, hogy mérges lenne az edzőre, mondván, hogy valójában saját magára dühös.[171] Első gólját a következő meccsen, Svédország ellen jegyezte, ahol 2–1-es győzelmet arattak.[172] A Németország elleni döntőben, melyet 1–0-ra nyertek meg, ő szerezte a mindent eldöntő találatot, és a mérkőzés emberének is megválasztották.[173][174] Erről így nyilatkozott: „Ez csak egy valóra vált álom. Ez volt az első címem, és remélem, hogy egy a sok közül. Az Európa-bajnoki győzelem majdnem akkora, mint egy világbajnoki győzelem. Megszoktuk, hogy a televízióban nézzük a döntőket, de ma itt voltunk és nyertünk. Az én feladatom a gólszerzés. Több címet akarok nyerni, valamint Európa és a világ legfontosabb játékosa akarok lenni."[175] A későbbiekben bekerült a torna csapatába, a támadósorban mellette David Villa kapott helyet.[176]
2009. március 28-án, a 2010-es világbajnokság selejtezője során 60. alkalommal lépett pályára a nemzeti tizenegyben a Törökország elleni győzelem során, így ő lett a legfiatalabb játékos, aki elérte ezt a mérföldkövet.[177]
A 2009-es konföderációs kupára készülő keretbe is bekerült.[178] A június 14-i, Új-Zéland elleni mérkőzésen 17 perc elteltével a második mesterhármasát produkálta a válogatottban, mely egyúttal Spanyolország leggyorsabban elért három góljának számít.[179][180] Az elődöntőben 2–0-ra kaptak ki az Egyesült Államoktól,[181] ezt követően pedig a bronzmeccsen hosszabbításban 3–2-re verték meg Dél-Afrikát.[182]
Miután 2010. április 28-án térdműtéten esett át, és így a Premier League szezon hátralévő részét kihagyni kényszerült, felépülését és kondícióját figyelemmel kísérte a szövetségi kapitány, Vicente del Bosque.[84] Májusban sérülése ellenére mégis helyet kapott a 2010-es világbajnokság keretében.[183] Június 8-án két hónap elteltével lépett újra pályára a 66. percben csereként a Lengyelország elleni világbajnokságra való felkészülési mérkőzésen.[184]
Június 16-án a világbajnokságon a spanyolok első meccsén csereként állt be Svájc ellen, ahol 1–0-s vereséget szenvedtek.[185] A következő két összecsapáson, Honduras és Chile ellen kezdett, és bár a csoportkörben nyújtott teljesítményét alulértékelték, Del Bosquétól mégis megfelelő támogatást kapott.[186] 2010. július 11-én a döntőben a 105. percben cserélték be, Spanyolország pedig története első világbajnoki címét gyűjtötte be, miután 1–0-ra legyőzte Hollandiát.[187]
Del Bosque nevezte a 2012-es Európa-bajnokság keretébe.[188] A torna kezdetén két gólt szerzett az Írország elleni 4–0-ra megnyert mérkőzésen, az ellenfél pedig nem jutott tovább a csoportkörből.[189] A finálébanOlaszország ellen csereként lépett pályára, mely során egy gólt jegyzett és kiosztott egy gólpasszt is, a 4–0-s győzelem által a spanyolok pedig zsinórban másodjára nyerték meg az Európa-bajnokságot.[190] Három góljával és egy asszisztjával megnyerte a nemzetközi kiírás aranycipőjét, hiszen ezt a teljesítményt kevesebb játékperc alatt érte el, mint a szintén három gólt szerző és egy gólpasszt adó Mario Gómez.[191]
2012. szeptember 7-én 100. mérkőzésén Szaúd-Arábia ellen győzelmet aratott a nemzeti tizenegy, mely során csapatkapitány volt a kapus, Iker Casillas távollétében. Ezzel a hatodik legtöbbet pályára lépő játékos lett a válogatottban.[192]
2013–2014: Gólkirályi cím a konföderációs kupán és az utolsó világbajnokság
Ő lett a történelem első játékosa, aki egy meccsen négy gólt szerzett a konföderációs kupán, miután 2013. június 20-án 10–0-ra verték meg Tahitit.[193] Szintén elsőként ért el két mesterhármast a konföderációs kupa sorozatot tekintve,[194] továbbá öt góllal és egy gólpasszal elnyerte az aranycipőt, megelőzve ezzel Fredet, aki kevesebb percet játszott.[195]
2014. május 30-án Bolívia ellen, a világbajnokságra való felkészülési mérkőzésen büntetőből volt eredményes 11 hónapot követően.[196] Másnap a végső keretbe benevezték Álvaro Negredo és Fernando Llorente előtt.[197] Az első két csoportmeccset követően a harmadik találkozón a kezdőben kapott helyet, de ekkor már bebizonyosodott, hogy a spanyolok búcsúzni kényszerülnek a tornától.[198][199][200]Curitibában az ausztrálok elleni 3–0-s győzelemmel véget érő találkozón a második gólt jegyezte.[200]
Játékstílusa
Torrest a szakértői úgy elemezték, hogy remekül lát a pályán, világszínvonalú készségei vannak, valamint technikailag képzett, sikerre éhes csatár.[201] Képes gólhelyzetbe hozni magát, tempóját és játékintelligenciáját kihasználva pedig a védők mögé kerülni.[202] Keményen dolgozó támadó, arról is ismert, hogy hajlandó volt lefutni az ellenfél védőit, valamint nyomást gyakorolni rájuk, és a gólszerzésen kívül képes volt játékba hozni csapattársait, ez által helyzeteket teremtve számukra; ennek köszönhető, hogy alkalmanként mélyebb szerepkörben, hátravont ékként is játszatták.[164][203][204][205][206] Pályafutása csúcsán erős volt a fejjátéka, pontos és termékeny befejező csatárnak számított, mindkét lábával eredményesen lőtt kapura, így a világ egyik legjobb támadójának tekintették.[207][208][209] A 2009-es konföderációs kupa előtt a CBC így jellemezte őt: „A spanyol futball aranyfia és az egyik legveszélyesebb támadó a meccseken. El Niño (A kölyök) második szezonjában 14 gólt lőtt a Liverpoolban. Villámgyors, halálos befejező, és olyan magas színvonalú játékos, akinek a lábához ragad a labda, mellyel rutinszerűen hétköznapivá teszi a látványos mozdulatokat."[210] Több sérülése következtében az ütemérzéke és a magabiztossága azonban alább hagyott, így a gólszerzési aránya is csökkent az ezt követő idényekben.[211][212][213]
Edzőség
2021. július 25-én az Atlético Madrid U19-es csapatának vezetőedzőjévé nevezték ki.[214]
Magánélete
Torres tengwar ábécé írásmódja szerinti tetoválása a bal alkarján
Szülei José Torres és Flori Sanz. Két idősebb testvére van: Izrael (1977) és María Paz (1976). 2009. május 27-én feleségül vette Olalla Domínguez Listét egy magánszertartáson, a helyi városházán El Escorialban, Madridban, mindössze két tanú jelenlétében.[215] Három gyerekük van: első lányuk, Nora, aki 2009. július 8-án született Santiago de Compostelában, Galíciában a La Rosaleda kórházban,[216] és egy fiuk, Leo, ő 2010. december 6-án jött világra a liverpooli Nők kórházában, emiatt Torres az Anfielden zajló Aston Villa elleni mérkőzést kihagyta.[217] A legkisebb, Elsa 2015. október 26-án született Madridban.
2009-ben bejelentették, hogy személyes vagyona 14 millió font.[218] Szerepelt az El Canto del Loco pop-rock együttes Ya nada volverá a ser como antes című videoklipjében, akinek énekesével, Dani Martínnal kiváló barátságot ápol.[219]Cameoszerepben tűnt fel a 2005-ben készült Torrente 3. – A védelmező vígjátékban.[220] 2009-ben öneletrajzi könyvet adott ki Torres: El Niño: My Story címmel.[221] Lelkes rajongója J. R. R. Tolkien munkásságának, a bal alkarján a tengwar ábécé írásmódja szerint egy Fernando feliratú tetoválás található.[222]
↑„Torres equals Hunt record”, Digital Sports Group, 2008. május 5.. [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
↑Eaton, Paul. „Reds confirm Torres injury”, Liverpool F.C., 2008. szeptember 1.. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 12.)
↑Sanghera, Mandeep. „Marseille 1–2 Liverpool”, 2008. szeptember 16. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
↑McNulty, Phil. „Everton 0–2 Liverpool”, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
↑Sanghera, Mandeep. „Man City 2–3 Liverpool”, 2008. október 5. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
↑Sanghera, Mandeep. „Liverpool 1–1 Arsenal”, 2010. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
↑Sanghera, Mandeep. „Liverpool 1–0 West Brom”, 2010. augusztus 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
↑„Torres landmark nets WBA win”, Liverpool F.C., 2010. augusztus 29.. [2014. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
↑Peterson, Brad: 30 truly random football facts. GiveMeSport , 2017. március 3. [2019. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 16.)
↑„Spain 5–1 Slovakia”, BBC Sport, 2005. november 12.. [2017. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑„Spain 2–1 Croatia”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑„Spain 4–0 Ukraine”, BBC Sport, 2006. június 14.. [2017. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑„Spain 3–1 Tunisia”, BBC Sport, 2006. június 19.. [2007. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑Spain 4–0 Liechtenstein. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑Spain 2–0 Latvia. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑Bevan, Chris. „Sweden 1–2 Spain”, BBC Sport, 2008. június 14.. [2017. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑Lucas, Brown: Player ratings: Spain 3–0 Chile. Goal.com . Perform Group, 2008. november 19. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Fernando Torres című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
