Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság volt a nyolcadik világbajnokság, amit 1966. július 11. és 30. között rendeztek Angliában.
A tornát a házigazda angol válogatott nyerte, miután 4–2-re győzött az NSZK ellen, megszerezve ezzel első (és eddigi egyetlen) világbajnoki trófeájukat. A döntőt a Wembley-ben rendezték. Ez volt az utolsó világbajnokság, melyet fekete-fehérben közvetítettek.[1] A torna egy 28 évig tartó rekordot állított fel a nézőszámok tekintetében, ezt csak az 1994-es Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon sikerült megdönteni.
Angliát a FIFA 1960. augusztus 22-én választotta ki rendezőnek Rómában. Anglia mellett Spanyolország és az NSZK jelezte rendezési szándékát, de előbbi a szavazás előtt visszalépett.[2]
Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra kijutott országok.
Kijutott a világbajnokságra
Kiesett a selejtezőkben
Nem indult
Nem volt tagja a FIFA-nak
Rekordszámú ország (74) indult a selejtezőkben. A vb 16 tagú mezőnyének Anglia rendezőként, Brazília pedig címvédőként automatikusan résztvevője volt. A még kiadó 14 hely 9 európai, 3 dél-amerikai, 1 ázsiai vagy afrikai vagy óceániai és 1 észak- és közép-amerikai válogatott számára volt fenntartva. Portugália és Észak-Korea első alkalommal jutott ki a világbajnokságra.
Miután kiderült, hogy az afrikai kontinens győztesének még egy selejtezőt kell játszania az ázsiai vagy az óceániai térség győztesével 16 afrikai ország bojkottot hirdetett.[3]
A világbajnokság kabalája World Cup Willie, egy oroszlán volt, aki egy WORLD CUP (világbajnokság) feliratú, az Egyesült Királyság zászlaját ábrázoló pulóvert viselt. Az oroszlán az Egyesült Királyság jellemző szimbóluma. Ő volt az első kabala a világbajnokságok történetében.
Wembley: A londoni Wembley Stadion volt a világbajnokság legnagyobb stadionja; 98 623 néző befogadására volt képes. Közvetlenül a világbajnokság előtt újították fel, elsősorban a nemzeti válogatott mérkőzéseinek valamit az angol kupa-döntőknek ad helyszínt. A stadionban 5 csoportmérkőzést (A csoport), egy negyeddöntőt, egy elődöntőt, a harmadik helyért járó mérkőzést, és a döntőt rendezték.
White City stadion: Ebben a stadionban csupán egy mérkőzést – az A csoport egyik csoportmérkőzését – játszottak le. A stadion befogadóképessége 54 000 fő volt.
Villa Park: A birminghami stadion az Aston Villa otthona. Birmingham Anglia második legnagyobb városa, másfél-millió lakossal. A FIFA rendező bizottságának elvárására az átalakítások során 6 200 ülőhely és 46 800 állóhely állt a nézők rendelkezésére. A II. világháborúban sokat szenvedett a város illetve a stadion. Az újjáépítések következtében az egy emeletes házak helyén modern acélvázas épületóriások alakultak ki. Az Aston Villa labdarúgóklub 1874-ben alakult. A stadion a 19. század végén épült, a háború után a stadiont a régi stílusban hozták rendbe. A FIFA elvárásának megfelelően az átalakítás során bővítették az ülőhelyek számát, sajtóhelyeket alakítottak ki. A "D" csoport három mérkőzését itt rendezték.
Hillsborough stadion: 1867-ben alakították meg a Wednesday Cricket Club égisze alatt a futballszakosztályt. Majd 1883-ban különvált a krikettől és azóta létezik a Sheffield Wednesday futballegyesület. A sheffieldi Hillsborough 24 000 ülőhely és 36 000 állóhely befogadó képességgel bírt. A stadionban a világbajnokság idején, a tájékoztatásra magyar eredményjelző berendezést építettek be. A labdarúgás fellegvárában, Angliában a stadionokat szinte egy azonos minta alapján építették. A stadion a 19. század végén épült, azóta nem sok átalakítás történt. Modern világítóberendezések biztosítják az esti mérkőzések lehetőségét. Az első villanyfényes mérkőzés 1955. március 9-én volt. A világbajnokságra a FIFA elvárásának megfelelő sajtópáholyt építettek, illetve bővítették az ülőhelyek számát. A stadion a Sheffield Wednesday otthona. A B csoport három csoportmérkőzését, és egy negyeddöntőt játszottak le itt.
Goodison Park: Liverpool a szigetország legnagyobb nemzetközi kikötője. A stadion szűk utcasorok, az egész Angliában mindenütt megszokott piros téglás, egyemeletes házak között található. A világbajnokság lebonyolítása érdekében felmerülő korszerűsítés következtében hat lakóházat lebontottak, hogy a bővítést elvégezhessék. A stadion befogadóképessége 18 000 fő ülőhely és 56 000 fő állóhely, a második legnagyobb stadion volt a világbajnokságon. Az Everton otthonában a C csoport három csoportmérkőzését, egy negyeddöntőt, és egy elődöntőt rendeztek.
Old Trafford: Manchester, a textil- és a vegyipar, az autógyártás központja. Országúton, vasúton és repülőgépen egyaránt megközelíthető. Az 1910-ben épített stadion külseje, a bejárata ugyanolyan régimódi, mint másutt. Az Old Trafford a Manchester United otthona. A stadion befogadóképessége 58 000 ülő- és álló néző volt akkoriban. A csapat eredményességének, a sportvezetés gazdálkodásának köszönhetően a stadiont több alkalommal jelentősen átalakították. A C csoport három csoportmérkőzését játszották itt.
Roker Park: Sandvingham Terrace, az 1879-ben alakult Sunderland FC sporttelepe. A sunderlandi stadion befogadó képessége álló- és ülőhelyekkel együtt 54 000 férőhely volt. A nagy ipari városok szürke egyhangúságához igazodóan illeszkedik a város képéhez. Angliában mindenütt alkalmazott, vigasztalanul piros téglás falak, korszerűtlen bejárat jellemzi. A 100 éves hagyományokat őrzi, de a szükséges átalakításokat rendszeresen elvégezték benne. A tribünök konstrukciója ugyanolyan, mint a század elején. Az öltözőkben nincsenek zuhanyok, fürdőmedencék, hanem 11-11 beépített zománcozott fürdőkád található. A Sunderland otthonában a D csoport három mérkőzését, és egy negyeddöntőt rendeztek.
Ayresome Park: Az angol építészetre jellemző régi típusú épület és nézőtér, de modern irodák és öltözők vannak benne, zuhanyzókkal és medencékkel. A pálya hivatalos átadást követő első hivatalos mérkőzés 1903-ban volt. A stadion befogadóképessége, ülő- és állóhely együttesen 40 000 férőhely. Az Ayresome Park volt a legkisebb stadion amit a torna során használtak. A világbajnokság szervező bizottságának elvárásainak megfelelő átalakítások (szükségszerű felújítások, az ülőhelyek számának növelése, sajtóhelyek kialakítása, stb.) időben befejeződtek. A 420 újságíró 100 telefont, 9 telexgépet használhatott. A pályát használó egyesület 1876-ban alakult. A Wembley után itt volt a legjobb gyepszőnyeg. A Middlesbrough otthonában a D csoport három mérkőzését játszották.
Érdekességek
A labdarúgó tornán 89 gól esett, mérkőzésenként átlagosan 2,78. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság-on átlagosan még 5 gól esett egy-egy találkozón.
Anglia a harmadik rendező ország lett, amely hazai pályán világbajnokságot nyert, az elsőt Uruguay 1930-ban, a másodikat Olaszország 1934-ben. Ezen a tornán játszották a második olyan döntőt, amelyet meg kellett hosszabbítani.
Játékvezetés
A világbajnokság nyitánya előtt, július 10-én összehívták a játékvezetőket és a 16 csapat felelős vezetőit. Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke, figyelmeztette az érdekelteket a mérkőzések legsportszerűbb légkörének kialakítására. Szigorú rendszabályokat léptettek életbe, minden csapatot kizárnak, amely sportszerűtlenül viselkedik. Nem akarják, hogy az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon játszott – Chile–Olaszország mérkőzés – eseményei megismétlődjenek. Az a játékos, akit kiállítanak, nem szerepelhet a további mérkőzéseken. A világbajnokságon már két FIFA megbízott fogja ellenőrizni az eseményeket, az egyik feladata a stadion és a kiszolgáló személyzet tevékenységének, a másiknak – korábbi nemzetközi játékvezető – a játékvezetők szakmai munkáját kell megfigyelnie, értékelnie. A sportszerűség megóvása, tiszteletben tartása sokban függ a játékvezetőktől is. Alapvető cél volt, hogy a játékvezetők szakmai tevékenységének színvonalát emeljék.
A játékvezetők világranglistája alapján a FIFA 117 szövetségénél 643 olyan bírót tartanak nyilván, akik válogatott mérkőzéseket vezethetnek. A kontinensek közül Európa vezet 33 ország 214 játékvezetőjével.
A világbajnoki selejtezőkön Európából 84, Dél-Amerikából 18, Észak-Amerikából és a Karib szigetekről 18, Afrikából 20 játékvezető működött közre.
A FIFA Játékvezető Bizottsága kijelölte azokat az országokat, amelyek a világbajnokságra játékvezetőt adhatnak. Felkérte a szövetségeket, hogy csak tapasztalt játékvezetőket ajánljanak. A FIFA felhívására 81 ország ajánlott 141 játékvezetőt, 60 ország 2-2 játékvezetőt, 21 ország 1-1 bírót. A FIFA Játékvezető Bizottsága 25 ország játékvezetőjét hívta meg a világbajnokságra, Európából 22 főt, ebből Anglia 10 játékvezetővel képviselteti magát. Az amerikai földrészt 6 fő, Afrikát 1 fő, Ázsiát 2 bíró képviseli. Feltűnő, hogy sok ország kiemelkedő játékvezetőjét mellőzték (Leo Horn – Hollandiából). Hivatalos bejelentés szerint két tartalék játékvezető állt készenlétbe, az NSZK-ból Kurt Tschenscher, Maláyziából Angullia Haren bin Moosajie. A sportvezetés döntésének következtében a mexikói Buergo Fernando Elcuar – aki a repülőút során beteg lett és New Yorkban kórházba került – valamint az angol Ernest Crawford végül nem vezettek mérkőzést, helyüket az NSZK második legjobb játékvezetője, a tartaléknak jelölt Kurt Tschenscher és a "vésztartalékból" mozgósított skót William Crawford vette át.
A játékvezetők küldését Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke egyedül intézte és csak utólag kérdezte meg jelen lévő bizottságát, hogy egyetértenek-e vele! Egy torna esélyes csapatát nagyon lehet menedzselni a játékvezetői küldéssel. Csak olyan játékvezetőt – függetlenül felkészültségétől – kell küldeni, akinek vannak egyéni hibái, vagy olyan partbírókat kell mellé delegálni, akik hazájukban soha nem működnek partbíróként.
A világbajnokságon minden játékvezető fel volt hatalmazva arra, hogy dopping vizsgálatot rendeljen el minden olyan játékosnál, akinél valami gyanúsat tapasztal. Játékvezetői tapasztalat: Ha, valamelyik játékvezető él ezzel a lehetőséggel – függetlenül az elért mérési eredménytől -, akkor a világ előtt megköszönik figyelmes tevékenységét, de soha többet nem kap küldést mérkőzésre.
Felállítottak egy Fegyelmi Bizottságot, melynek határozatai ellen nincs fellebbezés, kivéve, ha valamelyik szövetséget ítélik el, ebben az esetben a Fellebbezési Bizottság határoz, melynek határozatai ellen további fellebbezésnek helye nincs. A Bizottságok tagjai saját szövetségük ügyénél nem vehetnek részt a bizottság ülésén.
A tudósítókat is felkérték (ezt az angol sportminiszter, Denis Howell, egykori FIFA futballbíró tette, a világbajnokság alkalmából megnyílt információs központban), hogy egy-egy ország csapatának a vereségét egyetlen lap se tekintse úgy, mint katasztrófát, hiszen végül is bele kell nyugodni abba, hogy a 16 résztvevőből 15 vesztes lesz. Ennek ellenére az argentin és a brazil sajtó elfogultsággal vádolta az európai játékvezetőket, őket téve felelőssé csapatuk korai búcsújáért.
A világbajnokság során a FIFA jelen lévő vezetői rendszeres megbeszéléseket folytatott a közreműködő játékvezetőkkel, melynek során megvitatták a játékvezetés legfontosabb problémáit. (Itt tételezzük fel, hogy a játékvezetők beszéltek valamilyen világnyelven. Általános tapasztalat, hogy csak tolmács útján történt információ csere.) Közvetlenül a torna előtti napokban az egységes játékvezetői szemlélet érdekében egyeztették a játékvezetőkkel a szabályok értelmezését. A szabályok a világon mindenütt egyformák, az értelmezésük viszont nagyon eltér Európában és Dél-Amerikában. Az eltérések értelmezésének köszönhetően sok vita, kritika alakul ki, ha európai játékvezető dirigál dél-amerikai és európai csapat között. A tornán bebizonyosodott, hogy a játékszabályok alkalmazásában kevés, a játékvezetés módszereiben és színvonalában jelentős különbségek vannak.
Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt:
több szerzett pont,
jobb gólkülönbség,
több szerzett gól,
nemzetnév.
A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve.
Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései
.jpg)
.jpg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
