A 2006-os labdarúgó-világbajnokság döntőjét, 2006. július 9-én 20:00 órától játszották a BerliniOlympiastadionban. Amelyik csapat megnyerte a mérkőzést, az egyben a világbajnokság győztese lett. Ez a csapat volt a 2010-es, dél-afrikai világbajnokság címvédője. A világbajnoki cím Olaszország és Franciaország között dőlt el. A csapatok még a hosszabbításban sem döntötték el a meccs kimenetelét, az eredmény akkor 1–1 volt. A mérkőzés a büntetőpárbajban dőlt el, ahol 5–3 lett az eredmény Olaszországnak, így a meccs végén ők ünnepelhettek a kupával. Zinédine Zidane piros lappal és egy góllal fejezte be pályafutásának utolsó összecsapását.[1]
Labda
A döntőben használt aranyszínű Teamgeist labda
A döntőn a Teamgeist Germany helyett egy másik, külön erre a meccsre tervezett labdával játszottak, melynek a neve: Teamgeist Germany Final. Ez a labda az előzőhöz képest arany színében tért el.
Történelmi érdekességek
1978 óta ez volt az első olyan világbajnoki döntő, amelyen sem Németország (NSZK), sem pedig Brazília nem vett részt. A világbajnokságok történetében másodszor fordult elő, hogy büntetőpárbajjal dőlt el a világbajnoki cím sorsa. Korábban 1994-ben egy gól nélküli mérkőzést követően Brazília éppen Olaszország ellen nyert tizenegyesekkel a világbajnokság döntőjében.
1982 óta ez volt az első olyan döntő, amelyen a két részt vevő csapat európai volt. Az 1982-es vb döntőjében Olaszország nyert az NSZK ellen, ekkor szerezték az olaszok a harmadik vb-címüket.
Olaszország, az európai selejtező 5. csoportjába sorsolták, Norvégia, Skócia, Szlovénia, Fehéroroszország és Moldova mellé. A csapat 7 győzelmével, 2 döntetlenével és 1 vereségével, 23 szerzett ponttal csoportgyőztesként kvalifikálta magát a világbajnokság csoportkörébe, 2005 októberében.[2]
A világbajnokság előtt Olaszország a FIFA-világranglistán a 13. volt. Előtte volt Dánia, Nigéria, Anglia, Argentína, Franciaország, Portugália, Spanyolország, az Egyesült Államok, Mexikó, Hollandia, Csehország és Brazília.[3] A világbajnokságot megelőzően más volt a ranglista pontszámításának módja, a FIFA a vb után változtatott a számítás módján.[4] A torna után az olaszok feljöttek a 2. helyre, az új számítási mód miatt jelentősen változott a világranglista.[5]
A csoportkörben Ghána, Csehország és Egyesült államok mellé osztották be az E csoportba. Az első találkozón Ghánát kapták ellenfélként, kiket 2–0-ra győztek le.[6] A második mérkőzésükön az amerikai csapat már nehezebb ellenfélnek bizonyult, mert ellenük csak egy döntetlent értek el.[7] Így két meccs után egyáltalán nem volt biztos a továbbjutásuk, de a harmadik találkozójukon győztesként léptek elő Csehországgal szemben. Ezen a meccsen is két gólos előnnyel nyertek. A csoportkörben ezek után 7 ponttal, elsőként jutottak tovább az egyenes kieséses szakasz nyolcaddöntőjébe.[8]
A negyeddöntőbe jutásért az F csoport második helyezettjével, Ausztráliával kellett mérkőzniük. Az ausztrálok 4 pontot szereztek a csoportjukban, a csoportelső Brazília a maximális 9-et. Nagyon szoros mérkőzés után már mindenki azt hihette, hogy hosszabbítás lesz. De nem így történt. A 90+5. percben Francesco Totti büntetőgóljával nyert Olaszország és továbbjutott a negyeddöntőbe.[9]
A negyeddöntőben a Svájcot büntetőpárbajban 3–0-ra legyőző Ukrajnával játszottak, hogy kiderüljön, ki lesz az elődöntőben Németország ellenfele a döntőbe jutásért. A találkozó nagyon egyoldalú volt. Olaszország lesöpörte a pályáról ellenfelét, három góljával melyekből kettőt Luca Toni, egyet pedig Gianluca Zambortta lőtt. Ellenfelük egyszer sem tudta bevenni az olaszok kapuját. Ezzel Olaszország lett Németország ellenfele az elődöntőben.[10]
Az elődöntőben, Németországgal kellett megmérkőzniük, a döntőbe jutásért. Olaszország hosszabbítás után, az utolsó percekben szerzett gólokkal 2–0-ra verte a házigazdát, előbb Fabio Grosso, majd Alessandro del Piero volt eredményes, de a csapat még nem tudhatta, hogy Franciaország vagy Portugália lesz az ellenfele a döntőben.[11]
Olaszország az 1934-es, 1938-as, 1970-es, 1982-es és az 1994-es döntőjében szerepelt, ebből 3-at nyertek meg. Ez volt a 6. döntőjük és ez lehetett a 4. bajnoki címük.
Franciaország a selejtezőben európai 4. csoportban szerepelt Svájc, Izrael, Írország, Ciprus és Feröer szigetek mellett. 5 győzelmével, 5 döntetlenével és 20 pontjával, elsőként jutott ki a világbajnokság csoportkörébe. Legnagyobb győzelmüket Ciprus ellen aratták, amikor 4–0-ra nyertek.[2]
Franciaország a világbajnokság előtt a nyolcadik helyen állt a FIFA-világranglistán. A torna után, az új számítási móddal készített ranglistán a negyedik pozícióba került.[3][5]
A csoportkörben, a G csoportban szerepeltek, Dél-Korea, Togo és Svájc mellett. A három meccsükből egyet megnyertek és kettőben pedig csak döntetlent értek el. Előbb Svájccal 0–0-s, majd Dél-Korea ellen 1–1-es eredményeket értek el.[12][13] Egyedül csak Togot tudták megverni az utolsó mérkőzésükön, de őket két góllal.[14] Három gólt szereztek, ebből kettőt Thierry Henry, egyet pedig Patrick Vieira lőtt, de ez elég volt a továbbjutáshoz.
A nyolcaddöntőben a H csoport győztesével, Spanyolországgal kellett megmérkőzniük a negyeddöntőbe jutásért. A franciák az egész egyenes kieséses szakaszban nehéz ellenfeleket kaptak, de ez még csak a kezdet volt nekik. Végül szoros meccs után, de Franciaország került ki győztesként, 3–1 lett a végeredmény. A három góljukból Franck Ribéry, Vieira és Zidane lőtt egyet-egyet. Az ellenféltől David Villa talált be egyszer, még a mérkőzés elején tizenegyesből. Így győzték le Spanyolországot már a nyolcaddöntőben.[15]
A negyeddöntőben is nehéz ellenfelet kaptak, a világbajnokság címvédőjét, Brazíliát. Ez a mérkőzés még az előzőnél is szorosabb volt, itt viszont Franciaország már csak 1–0-ra tudott győzni. Az elődöntőbe jutást Henry-nak köszönhetik, aki az 57. percben döntötte el a meccset. Így Portugália lett az ellenfelük az elődöntőben.[16]
Az elődöntőben Portugáliát kellett legyőzniük, hogy a döntőbe jussanak, megint egy nehéz akadály került az útjukba. Ez a mérkőzés is nagyon szoros volt, de itt is a franciák nyertek, és bejutottak a világbajnoki döntőbe, történetük során másodszor. A győztes találatot az összecsapáson Zidane szerezte a 33. percben egy 11-est követően. Mivel ez volt a második elődöntő, ezért az ellenfél már ismert volt. Korábban az 1998-as, franciaországi világbajnokságon jutottak a döntőbe, amit meg is nyertek.[17]
Két találat született az első 20 percben. Zinédine Zidane lőtt gólt először a hetedik percben egy tizenegyesből, ami úgy tűnt, hogy az alsó sarokba megy, de a labda végül a keresztlécről pattant be, és így szereztek előnyt a franciák. Aztán Marco Materazzi egyenlített a tizenkilencedik percben, Andrea Pirlo egyik szöglete után. Bármelyik csapat változtathatott volna az eredményen és nyerhette volna meg a találkozót: Luca Toni lőtt egy keresztlécet a harmincötödik percben, Olaszországtól. Később, miután Florent Malouda az ötvenharmadik percben kiugrott a védők közül és még lesen se volt, Gianluca Zambrotta szabálytalankodott, hogy megússzák a biztos gólt. Szerencséjükre a bíró nem adott meg egy esetleges büntetőt. 90 perc játék után az eredmény 1–1 maradt, így 2x15 perces hosszabbítást következett.
A hosszabbításban az olasz kapus, Gianluigi Buffon Zidane fejesét hárította, pedig a labda a pipa fele szállt. Ez volt a mérkőzés legnagyobb védése. A hosszabbításban sem dőlt el a meccs kimenetele. Ekkor jött a büntetőpárbaj, amelyben az olaszok 5–3-ra nyertek, így világbajnokok lettek 2006-ban, történetük során negyedszer.[1]
