A FIFA labdarúgó-világbajnokság (labdarúgóvébé, futballvébé; angolul: FIFA World Cup, Football World Cup, Soccer World Cup vagy egyszerűen World Cup) a nemzetközi labdarúgóélet legfontosabb és legnépszerűbb viadala. A FIFA-tag nemzeti férfi labdarúgó-válogatottak versengenek a kupáért, amelyet a négyévente megrendezett torna döntőjének nyertese kapja meg.
Az első döntőt 1930-ban rendezték Uruguayban, és a kupát azóta minden negyedik évben kiadták, kivéve 1942-t és 1946-ot, amikor a második világháború miatt nem rendeztek labdarúgó-világbajnokságot.
A 2022-ben érvényes szabályok szerint az 1 hónapig zajló döntőben 32 nemzeti válogatott vesz részt. A házigazda automatikus részvevője a tornának, míg a többi csapat – a címvédőt is beleértve – selejtezőket játszik a részvételi jogért. A vb döntője hagyományosan a világ legnézettebb sporteseménye. Az eddig rendezett 22 döntőben mindössze nyolc nemzet nyert kupát, a legtöbbször (öt alkalommal) a brazil labdarúgó-válogatott.
2017. január 10-én a FIFA úgy határozott, hogy a 2026-os világbajnokságtól kezdődően a csapatok létszámát 48-ra emeli. Ezzel Európa 13 helyett 16, míg Afrika öt helyett kilenc, Ázsia pedig további négy csapattal képviseltetheti magát a tornán. A lebonyolítás szerint 64 mérkőzés helyett 80-at rendeznek, a résztvevőket 16 három csapatos csoportba sorsolják, ahonnan az első kettő továbbjutó - összesen 32 csapat - kieséses rendszerben folytatja a küzdelmeket.[1]
A világbajnokság előtörténete
Az első nemzetközi labdarúgó meccset 1872-ben játszotta az angol és a skót nemzeti csapat, de ekkor még ritkán játszották a futballt Nagy-Britannián kívül.
Miután a sport máshol is népszerű lett, az 1900-as és az 1904-es nyári olimpiákon, illetve az 1906-os olimpiaközi játékokon bemutató sportággá vált. Az 1908-as nyári játékoknak már hivatalos sportága volt. A versenyt az angol labdarúgószövetség (The Football Association, rövidítve FA) szervezte amatőr játékosoknak, de a futballt még ekkor is nagyon sokan gyanakvóan inkább csak shownak, mint valódi sportnak tekintették. 1908-ban és 1912-ben is az angol amatőr együttes győzött.
1906-ban a FIFA megpróbálkozott egy önálló nemzetközi labdarúgó torna megrendezésével Svájcban. A FIFA hivatalos története szerint azonban ez a torna sikertelen volt.
Mivel az olimpiai versenyt továbbra is csak amatőr csapatok számára rendezték, 1909-ben Sir Thomas LiptonTorinóban tornát szervezett, a Sir Thomas Lipton Trófeát. Ezen klubok, nem nemzeti válogatottak vehettek részt, bár minden klub egy-egy nemzetet képviselt. Emiatt a torna nem tekinthető a Világbajnokság igazi elődjének, bár sokan még így is az első világbajnokságként emlegetik. A legnagyobb tekintélyű olasz, német és svájci profi klubok vettek részt rajta. Az első tornát az északnyugat-angliai amatőr csapat, a West Auckland nyerte. (Angliát azért amatőr csapat képviselte, mert az FA elutasította a részvételt.) 1911-ben a West Auckland meg is védte a címét, így a versenykiírás szerint örökre megtarthatták a kupát.
1914-ben a FIFA elismerte az olimpiát amatőr labdarúgó világbajnokságnak, így az 1924-es nyári olimpiai játékok az első hivatalos kontinenseken átnyúló nemzetközi labdarúgó viadal lett. Ezt a versenyt Uruguay nyerte, 1928-ban pedig újra ők lettek a győztesek, egy másik dél-amerikai csapat, Argentína pedig a második. A FIFA ugyanebben az évben úgy döntött, hogy most már önállóan szervez nemzetközi versenyt, és mivel Uruguay már kétszeres bajnok volt és függetlensége kivívásának százéves évfordulójára készült 1930-ban, ők kapták meg a rendezés jogát.
Az első hivatalos világbajnokság
Az 1932-es Los Angeles-i olimpia szervezése közben kiderült, hogy a labdarúgást nem fogják felvenni a versenysportágak közé, mivel az Amerikai Egyesült Államokban nem volt népszerű. A FIFA és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az amatőr játékosok státuszát illetően is összekülönbözött. A FIFA elnöke, Jules Rimet mindezek miatt belefogott az Uruguayba tervezett 1930-as torna átszervezésébe világbajnoksággá.
A nemzeti labdarúgó szövetségeket kérték fel, hogy delegáljanak nemzeti csapatot, a helyszín azonban szerencsétlennek bizonyult, mivel az európai csapatok számára az út Uruguayba hosszú és költséges volt. Európából senki nem is jelentkezett a tornára, egészen két hónappal e verseny kezdete előttig. Ekkor nagy nehezen Rimet rávette Belgiumot, Franciaországot, Romániát és Jugoszláviát, hogy küldjenek csapatot. Végül összesen 13 nemzet vett részt: hét Dél-Amerikából, négy Európából és kettő Észak-Amerikából.
Az első két meccset egyidőben játszották: a franciák 4–1-re verték Mexikót az Egyesült Államok pedig 3–0-ra győzött Belgium ellen. A világbajnokságok történetének első gólját a francia Lucien Laurent rúgta. Négy nappal később az amerikai Bert Patenaude érte el a vébék első mesterhármasát, amellyel 3–0-ra verték Paraguayt. A döntőben Uruguay 4–2 re győzte le Argentínát 93 ezer néző előtt Montevideóban, így lett a rendező az első vébégyőztes.
A népszerűség útján
Az első világbajnokságok a távolságok áthidalása és a második világháború problémáival küszködtek. Kevés dél-amerikai csapat vállalta, hogy Európába utazzon az 1934-es és az 1938-as világbajnokságokra: egyedül Brazília vett részt mindkettőn. Az 1942-es és 1946-os tornákat a világháború miatt meg sem tartották.
Az 1950-es világbajnokságon vettek részt először brit csapatok. Korábban, 1920-ban a britek kivonultak a FIFA-ból, részben mert nem akartak azon nemzetek ellen játszani, akikkel korábban háborút viseltek, másrészt mert nem jól viselték a külföldi befolyást a hagyományos játékuknak tekintett labdarúgásra. 1946-ban mégis elfogadták a FIFA meghívását az újracsatlakozásra. 1950-ben tért vissza Uruguay is, amely bojkottálta az előző két vb-t.
Az 1934 és 1978 között tartott világbajnokságok döntőin 16 csapat vehetett részt (kivéve 1938 és 1950, amikor már bejutott csapatok visszavonták a nevezésüket). A csapatok zöme Európából és Latin-Amerikából érkezett és nagyon kevesen Afrikából, Ázsiából, illetve Óceániából. Ez utóbbi csapatokat az európai és dél-amerikai válogatottak általában könnyedén legyőzték. (Emlékezetes ellenpélda volt viszont Észak-Korea, amely bejutott az 1966-os verseny negyeddöntőjébe.)
A döntőket 1982-től 24 csapatra bővítették, 1998-tól pedig 32 csapatra és így többen juthattak be Afrikából, Ázsiából és Észak-Amerikából. Az utóbbi évtizedekben ezek a csapatok már sikeresebbek voltak, mint korábban. Marokkó1986-ban túljutott a csoportmérkőzéseken, Kamerun1990-ben negyeddöntőbe jutott, Nigéria pedig 1994-ben és 1998-ban is bejutott az egyenes kieséses szakaszba. 2002-ben Japán az egyenes kieséses szakaszba, Dél-Korea pedig az elődöntőbe verekedte magát, és ugyanakkor Szenegál negyeddöntős lett, majd Ghána 2006-ban nyolcaddöntőbe, 2010-ben pedig negyeddöntőbe jutott.
A világbajnokságok rendezői, illetve azok kiválasztása
A legtöbb világbajnokságon részt vett játékosok: a mexikói Antonio Carbajal (1950–1966), a német Lothar Matthäus (1982–1998), az olasz Gianluigi Buffon (1998–2014 az 1998-ason nem játszott mérkőzést, csak csere volt), a mexikói Rafael Márquez (2002–2018) és Andrés Guardado (2006–2022), valamint Cristiano Ronaldo (2006-2022) 5 tornán voltak ott. Utóbbi érdekességként, az egyetlen játékos, aki mind az 5 világbajnokságon gólt szerzett.
A legtöbb világbajnoki mérkőzést Lionel Messi játszotta, 26-ot.