Dél-Amerikához 12 független ország tartozik, plusz 1 külbirtok. Ezen kívül egy terület egy európai ország területének része. Dél-Amerika területe 17 840 000 km², a Föld felszínének kb. 3,5%-a. 2018-as adat szerint népessége több mint 423 581 078 fő. Területe alapján a negyedik legnagyobb kontinens (Ázsia, Afrika és Észak-Amerika után), népessége alapján az ötödik (Ázsia, Afrika, Európa és Észak-Amerika után).
Földrajz
Dél-Amerika domborzati térképe
Földrajzi értelemben Dél-Amerika az amerikai földrész déli része, délre és keletre a Panama-csatornától, ami kettévágja a Panama-földszorost. Dél- és Észak-Amerikát gyakran egy kontinensként vagy szuperkontinensként tartják számon, egyes régióit pedig szubkontinensként. Geopolitikai értelemben egész Panama – közte a csatornától keletre eső rész is – gyakran Észak-Amerika részének számít.
Dél-Amerika földtörténeti szempontból csak nemrég kapcsolódott Észak-Amerikához, 3 millió éve; ekkor alakult ki a Panama-földszoros. A viszonylag fiatal, szeizmikus szempontból még igen aktív Andok hegység foglalja el a kontinens nyugati részét. Az Andoktól keletre nagyrészt trópusi esőerdők terülnek el, az Amazonas folyó medencéjében. A szárazabb területek közé tartozik Patagónia és a rendkívül száraz Atacama-sivatag.
Dél-Amerikához tartoznak még továbbá különböző szigetek, melyek közigazgatásilag a dél-amerikai parti országok részei. A karibi szigetvilág még Észak-Amerikához tartozik. A következő dél-amerikai országok határosak a Karib-tengerrel: Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana. Ezeket az országokat összefoglaló néven Karibi-Dél-Amerikának is nevezik.
Dél-Amerika főbb ásványkincsei közé tartoznak a réz, vasérc, ólom és kőolaj. Ezek az ásványkincsek azonban hátráltatták a sokszínű gazdaság kialakulását. A hullámvölgyek, melyeket az államok gazdaságában okoztak, gyakran politikai instabilitást is eredményeztek.
Dél-Amerika első lakói a Bering-földnyelven (ma: Bering-szoros) átvándorló népek lehettek, bár az is lehetséges, hogy a déli Csendes-óceánról is vándoroltak be.
Indián civilizációk
Régészeti leletek alapján a Chavín-kultúrában jelent meg először a mezőgazdaság és kereskedelem, i. e. 900 körül. A kultúra a ma Peru területén található Chavín de Huantarról kapta a nevét, ami 3177 méter magasan található. A chavíni civilizáció i. e. 900 és i. e. 300 közt virágzott.
Az Inka Birodalom (fővárosa Cuzco) 1438 és 1533 közt uralta az Andok vidékét. A kecsua nyelvenTahuantinsuyu, „a négy régió országa” néven ismert inka civilizáció különleges és fejlett volt. Városaik mértani pontossággal épített kőépületekből álltak a hegyes területeken. Ismerték a teraszos földművelést. Bizonyíték van rá, hogy remekül munkálták meg a fémeket.
Az európai hódítás
Dél-Amerika térképe (1750). Térképész: Robert de Vaugondy
1494-ben Portugália és Spanyolország, a kor két tengeri nagyhatalma, arra számítva, hogy nyugat felé újabb földeket fognak felfedezni, aláírta a tordesillasi szerződést, melyben megegyeztek, hogy minden Európán kívüli területet egyenlő arányban osztanak fel egymás között. A szerződés képzeletbeli vonalat húzott észak–déli irányban kb. 2060 km-re a Zöld-foki szigetektől nyugatra (46° 37' W körül). A szerződés értelmében a vonaltól nyugatra minden föld Spanyolországé (ez Dél-Amerika nagy részét is jelenti), keletre pedig Portugáliáé. Mivel a földrajzi hosszúság mérése akkoriban még nem állt magas szinten, a vonalhoz nem igazodtak pontosan, így sikerült Portugáliának megszereznie Brazíliát is, ami a meridiántól nyugatra volt.
Az 1530-as évektől Dél-Amerika népét és természeti kincseit egyre inkább kihasználták az idegen konkvisztádorok, először a spanyolok, aztán a portugálok. Az egymással versengő gyarmatosítók gyarmatokra osztották a területet.
Az európai betegségek (himlő, influenza, kanyaró és tífusz), amelyre a helyi népesség immunrendszere nem volt felkészülve, valamint a kegyetlen kényszermunka az haciendákon és a bányákban alaposan megtizedelte az őslakosságot. Helyükre afrikai rabszolgákat hoztak.
A spanyolok igyekeztek az őslakosságot áttéríteni a kereszténységre, és siettek véget vetni minden hagyománynak és kulturális gyakorlatnak, ami hátráltatta őket ebben. Mindez azonban csak részben járt sikerrel, mert az őslakosok keverték a katolikus vallást hagyományos hitükkel. A nyelvüket a spanyolok nem igyekeztek olyan mértékben rákényszeríteni a népességre, mint a vallásukat, és a katolikus egyház kecsua, nahuatl és guaraní nyelvű evangelizációja segítette az amerikai nyelvek terjedését azzal, hogy írással látta el őket.
Az őslakosok végül keveredtek a spanyolokkal, megalkotva a mesztic népességet. A meszticeknek és az őslakosoknak hatalmas adókat kellett fizetniük a spanyol kormányzat számára, és a törvények megszegéséért keményen megbüntették őket. A spanyolok az őslakosok rengeteg művészi alkotását pogány bálványnak tekintették, és elpusztították; számos arany- és ezüstszobrot beolvasztottak, mielőtt Európába szállították.
Cukornád-ültetvény São Pauló államban. 2018-ban Brazília volt a világ legnagyobb termelője, 746 millió tonnával. Dél-Amerikában termelik a világ cukornádjának felét.Szója-ültetvény Mato Grosso-ban. 2020-ban Brazília volt a világ legnagyobb termelője, 130 millió tonnával. Dél-Amerikában a világ szójababjának fele terem.Kávéültetvény Minas Gerais-ban. 2018-ban Brazília volt a világ legnagyobb termelője, 3,5 millió tonnával. Dél-Amerika a világ kávéjának felét termeli.
Dél-Amerikában hatalmas szakadék tátong a gazdagok és a szegények közt. Venezuelában, Paraguayban, Brazíliában, Bolíviában és több más országban a leggazdagabb 20% birtokolja az ország vagyonának 60%-át, a legszegényebb 20% pedig mindössze az 5%-át. Ez a hatalmas szakadék szemmel látható több dél-amerikai nagyvárosban, ahol a nyomornegyedek a felhőkarcolók és luxusvillák mellett terülnek el. Az utóbbi időben a legtöbb dél-amerikai ország a végsőkig eladósodott.
Mezőgazdaság
A legerősebb mezőgazdasággal rendelkező négy ország: Brazília, Argentína, Chile és Kolumbia.
Brazília a világ legnagyobb termelője a következő növényekből: cukornád, szója, kávé. További fontos növények: narancs, brazil dió, kukorica, papaja, dohány, ananász, banán, gyapot, bab stb.
Argentínában jelentős termesztett növények: a szója, a kukorica, a napraforgó, szőlő, dohány, gyapot, búza, cukornád stb.
Chile a világ egyik legnagyobb cseresznye- és áfonyatermelője, kiemelkedő még a borszőlő, alma, őszibarack, szilva és mogyorótermesztés.
Kolumbiában kiemelkedő a kávé, az avokádó és a pálmaolaj, valamint a cukornád, a banán, az ananász és a kakaó.
Bányászat
Dél-Amerika ásványkincsekben igen gazdag földrész. A kitermelés azonban nagyrészt az Amerikai Egyesült Államok monopóliumainak kezében van. A külföldi bányatársaságok működését több országban állami ellenőrzés alá próbálják vonni.
Brazília és Suriname: a világ legnagyobb bauxittermelői
Venezuela: kőolajtelepek
Ipar
A feldolgozóipar a II. világháború után gyors fejlődésnek indult. A nehézipar egyharmada két nagyvárosi gócban összpontosul: Sao Paulo (elektrotechnikai ipar és gépjárműgyártás) és Buenos Aires (Volkswagen do Brasil, General Motors, Ford autógyárak stb.)
Brazília: a földrész ipari termelésének közel a fele Brazíliából, főként Rio de Janeiro, Belo Horizonte és Sao Paulo városokból származik. A Volta Redonda a kontinens legnagyobb vaskombinátja, az Itaipu pedig, amely a Parana folyón a 80-as években, a dél-amerikai kontinens legnagyobb vízierőműve (12 600 MW).
Argentína: vaskohászat, fémfeldolgozás, vegyipar
Uruguay: húsipar, bőripar
Kereskedelem
Dél-Amerika az ásványi nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek exportjával jelentősen részt
vesz a nemzetközi munkamegosztásban.
Országonként
Gazdasági adatok az országok összehasonlításában, rendezhető táblázatban:
A Chuquicamata a világ legnagyobb nyílt rézbányája, ChileSão Paulo-i Értéktőzsde
A spanyol és a portugál a leginkább beszélt nyelvek Dél-Amerikában. A spanyol a legtöbb ország hivatalos nyelve, néhány országban más anyanyelvekkel együtt. A portugál Brazília hivatalos nyelve.
Suriname hivatalos nyelve a holland; Guyana hivatalos nyelve az angol, bár ebben az országban legalább tizenkét más nyelvet beszélnek, beleértve a portugált, a kínait, a hindusztánit és számos anyanyelvet.[8]
Dél-Amerika zenei kultúrája igen gazdag. A legelterjedtebb műfajok a szamba (Brazíliából), a tangó Argentínából és Uruguayból, és a cumbia Kolumbiából.
Mivel Dél-Amerika etnikai szempontból igen kevert, a konyhaművészetben afrikai, indián és európai hatások keverednek. A brazil Bahia jól ismert nyugat-afrikai jellegű konyhájáról.
.svg)
.svg)
