Ezt a szócikket össze kellene dolgozni az Antarktisz szócikkel. Az összedolgozás után az egyik lapot törölni kell, vagy – ha érdemes – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be.
Antarktika a FöldDéli-sarkja körül fekvő földrész, az Antarktisznak, vagyis a Déli-sarkvidéknek része. A szárazföldet összefüggő jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága meghaladja a 2000 m-t, s melynek eredményeképpen Antarktika Földünk legmagasabb földrésze. Legnagyobb jégvastagsága 4775 m. A szárazföld körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. Nagyobb selfjegei: Ross-selfjég (félmillió km²), Filchner-Ronne selfjég, Larsen B-selfjég, Larsen C-selfjég.[2] A Föld jégkészletének 90%-a Antarktika jégtakarójában van, amely az édesvíz 70%-át tárolja.
Legmagasabb pontja a Vinson Massif, amely 4892 m magas. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők:
Itt található a Föld legdélebbi aktív vulkánja, a 3795 m magas Mount Erebus. Forró vizes oldataiból naponta 80 g arany kerül a felszínre.
Antarktika átlagban a leghidegebb, legszárazabb és legszelesebb kontinens, átlagos tengerszint feletti magassága a legnagyobb a kontinensek közül.[3] Az Antarktika nagy része sarkvidéki sivatag, az évi átlagos csapadékmennyiség a partvidéken 200 mm körüli, a kontinens belsejében ennél is kevesebb, helyenként 50 mm alatti.[4][5] A mért legalacsonyabb hőmérséklet a −89,2 °C-t is elérte, a világűrből mérve a −94,7 °C-t.[6] Az évi átlagos hőmérséklet a partvidéken −10 °C, a parttól távol −60 °C körüli.[4]
A magyar Földrajzinév-bizottság 2010. évi döntése értelmében a földrész neve Antarktika, megkülönböztetve így azt az Antarktisztól.[7] Az Antarktisz a déli szélesség 60. fokától délre fekvő térség neve, amely magába foglalja az Antarktikát és a körülötte fekvő szigeteket és óceánt.
Antarktika jege alatt mintegy 70 tó rejlik. A legnagyobb, legmélyebb és legismertebb tavat Vosztok-tónak hívják, melyet több mint 3700 m jég borít. Kutatók több tónál is kísérletet tettek, hogy a jégpáncél átfúrásával elérjék a vízfelszínt. A vízmintákban bakteriális élet nyomait keresik, de a földtörténet klímaváltozásairól is újabb információkat remélnek.[8][9]
A korábbi sikertelen kísérletek után 2013-ban jelentették be, hogy a WISSARD (Whillans Ice Stream Subglacial Access Research Drilling) nevű amerikai program kutatóinak fúrásukkal sikerült elérni a kb. 800 m-rel a jégfelszín alatt lévő Whillans-tavat.[10]
A kontinens belseje gyakorlatilag élettelen. Itt a jégtakaró vastagsága elérheti a 4 km-t is. Antarktikán találhatók úgynevezett „oázisok”, amelyek jég- és hómentes, sivatagi szárazságú területek. Létrejöttük a Transzantarktiszi-hegység 4 millió évvel ezelőtti kiemelkedésének köszönhető. A völgyeket a főn jellegű, száraz szelek szárazzá, sivatagossá tették, újabb kutatások azonban kiderítették, hogy ezek nem teljesen élettelenek. A legismertebb, legnagyobb ilyen terület az 5000 km²-es Ross-sivatag.
Antarktika a legszárazabb kontinens, mivel a földrész belsején évente kevesebb mint 50 mm csapadék hull, ezért néhány helyen fagysivatag alakult ki. A nyugat-antarktikai Száraz-völgyek területén már 2 millió éve nem hullott csapadék.
Az évi csapadékmennyiség a csapadékosabb területeken is legfeljebb 500–600 mm (például: Antarktiszi-félsziget).
Itt mérték a Földön a legalacsonyabb hőmérsékletet: −89,2 °C (Vosztok kutatóállomás, 1983. július 21.).[11]
Őstörténete
Negyedmilliárd évvel ezelőtt erdős szigetek voltak a déli-sark közelében.[12] 208−144 millió évvel ezelőtt Antarktika egybefüggött Ausztráliával. 40 millió évvel ezelőtt melegebbek voltak a tengerek és nem volt jég Antarktikán.[13]
↑La Antártida (spanyol nyelven). Dirección Nacional del Antártico. [2016. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 31.)
↑ abAntarctic weather (angol nyelven). Australian Antarctic Division. (Hozzáférés: 2019. május 31.)
.svg)
