PROFILBARU.COM

	Atlanti-óceán
	Az Atlanti-óceán 180–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N kora jura – holocén
Felszíni terület	106 400 000 km2
Átlagos mélység	3339 m
Legnagyobb mélység	8380 m
	Elhelyezkedése
	é. sz. 0°, ny. h. 30°0.000000°N 30.000000°WKoordináták: é. sz. 0°, ny. h. 30°0.000000°N 30.000000°W
	A Wikimédia Commons tartalmaz Atlanti-óceán témájú médiaállományokat.

Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően észak–déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli-Atlanti-óceánra, a választóvonalat az Észak-egyenlítői áramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságában.

Határai és méretei

Nyugatról az amerikai kontinens, keletről Európa és Afrika, északról a Jeges-tenger, délről a Déli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert, illetve annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan megosztottak a geográfusok a Déli-óceán megítélésében, az elnevezés csak 2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is, az Antarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik a Földközi-tenger is, annak nyugati medencéjében így az óceán - közvetve - határos Ázsiával is. Az óceán a mesterségesen épített Panama-csatornán keresztül áll kapcsolatban a Csendes-óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és az Indiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala a Grönlandtól Izland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától a Spitzbergák déli csúcsáig és onnan Észak-Norvégiáig, az Északi-fokig tart. Délen a 60. szélességi fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület a Déli-óceán.

Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km³, a melléktengerek nélkül 323,6 millió km³.

Átlagos mélysége 3332 m, melléktengerei nélkül 3926 m, legnagyobb mélysége 8605 m a Puerto Ricó-i árokban.

Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-Afrika között kb. 4830 km.

Jelentősebb melléktengerei: Karib-tenger, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Északi-tenger, Balti-tenger. Jelentősebb öblei: Mexikói-öböl, Szent Lőrinc-öböl.

Számos szigete közül a jelentősebbek: Grönland, Izland, Nagy-Britannia, Írország, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Zöld-foki Köztársaság, Új-Fundland, Bermuda, a Karib-szigetek, Szent Ilona, Tristan da Cunha, a Falkland-szigetek és Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek.

Évente nagyjából 3 cm-rel növekszik a szélessége kelet-nyugati irányban.^[1]

A tengerfenék és a víz jellemzői

Az Atlanti-óceán fenekének – szó szerint – legkiemelkedőbb képződménye egy hosszanti irányban végighúzódó hegység, a Közép-Atlanti-hátság. Izlandtól a déli 58. szélességi fokig húzódik, rá közel merőlegesen számos kisebb hátság és gerinc fut a kontinensek felé. Legszélesebb részén 1600 km széles, a vízmélység átlagosan 2700 m-re csökken felette. A hátságtól távolabb a tengerfenék – néhány hegytől és hasadéktól eltekintve – jobbára sima.

A felszíni víz hőmérséklete az égövtől és a tengeráramlatoktól függően széles értékek között változik. Leghidegebb részein -2 °C, a trópusokon eléri a 29 °C-ot is. A mérsékelt övben a legnagyobb a vízhőmérséklet ingadozása (7-8 °C).

A víz sótartalma 33 és 37 ezrelék (3,3-3,7%) között mozog. A partok mentén, a folyók hatására alacsonyabb, a 25. szélességi körök környékén a legmagasabb, de regionálisan és az év folyamán is sokat ingadozik. Az áramlatokkal körbevett, ekképpen bizonyos mértékben elszeparált észak-atlanti Sargasso-tenger jelentősen sósabb a környezeténél.

A Coriolis-erő miatt az Atlanti-óceán északi medencéjében az óramutató járásával egyező irányú az áramlás, a déli medencében ezzel ellentétes.

Klíma

Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik, mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják (egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája a Golf-áramlat, amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy-Britannia és Észak-Európa időjárását.

Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában keletkeznek a hurrikánok.

Történet és gazdaság

A Déli-óceán után a második legfiatalabb óceán az Atlanti. A jelenlegi kutatások bizonyítottnak látják, hogy nem öregebb 180 millió évnél. Akkoriban következett be, hogy az addig szuperkontinens, a Pangea lemezekre töredezett, amelyek lassan eltávolodtak egymástól.

Az emberiség története során az egyik legkorábban felfedezett óceán volt. Partjain (de főként az óceán melléktengereként számontartott Földközi-tenger partján) évezredek óta élnek emberek, azonban hajóikkal csak ritkán távolodtak el a parttól. Feltételezések szerint valószínű, hogy az egyiptomiak az ókorban már kihajóztak a Gibraltári-szoroson és az sem kizárt, hogy esetleg a partok mentén expedíciókat vezettek Nyugat-Afrika partjai mentén, vagy esetleg megkerülték Afrikát. Ez utóbbira azonban semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs. Más elképzelések szerint, szintén az egyiptomiak esetleg áthajózhattak az Atlanti-óceánon is. Ennek a teóriának az igazolására a norvég Thor Heyerdahl 1970-ben ősi technikákat használva papiruszsásból épített tutajt, amelyen második próbálkozásra sikerült is áthajóznia Marokkóból Közép-Amerikába. Elmélete szerint nem véletlen, hogy az egyiptomi és a közép-amerikai (például maja) kultúrák nagyjából egy időben építették a maguk piramisait. Útjával azt akarta bizonyítani, hogy lehetett kapcsolat ezen ősi népek között.

Ami biztosan tudható, hogy északon a vikingek a 10. vagy 11. században – körülbelül a magyar államalapítás idején – Izland érintésével áthajóztak Grönlandra (amit ők neveztek el Zöld földnek) és elérték a mai Új-Fundland, de ott nem tudtak tartósan megtelepedni.

A viking kor lezárultával a legendák ködébe vesztek a távoli földek, a középkor hajósai csak a partok mentén hajóztak, sokan úgy hitték, hogy az óceán jelenti a „világ végét”, ahonnan nincs tovább. A török hódítás és a természettudományok fejlődése hozta meg lehetőségét annak, hogy az addigi hagyományos szárazföldi karavánutak helyett a tenger felől próbálják meg elérni az európai kereskedők Ázsiát. A Föld kerületének méretében azonban korántsem volt egyetértés.

1492-ben jöhetett létre egy vakmerő és eltökélt itáliai hajós első utazása a spanyol uralkodók anyagi támogatásával. Kolumbusz Kristóf (Christopher Columbus) öt heti hajózás után, 1492. október 12-én ért partot a mai Bahamák egyik szigetén, amit ő San Salvadornak nevezett el. Hogy ez pontosan melyik mai sziget volt, arról viták folynak, legvalószínűbb, hogy a Samana Cay. Habár Kolumbusz köztudomásúlag úgy halt meg hogy nem tudta hogy új földrészt és nem a kelet-ázsiai partokat érte el, ma is úgy tekintünk rá, mint Amerika felfedezőjére. Az egyre gyakoribb expedíciók lassan feltérképezték a partokat és magát az Óceánt is, ami a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala lett. A gyarmatosítás fénykora után nemcsak a kereskedők és katonák, hanem a tudósok is elkezdtek vele ismerkedni. Az óceán nemcsak hajózási útvonalként, hanem közvetlenül – a halászat és a modern korban a bányászat révén – is hozzájárul a környező országok gazdaságához. Sajnos végtelennek gondolt mérete miatt sokszor használták és használják arra is, hogy megszabaduljanak a hulladékoktól.