A középkorban Arisztotelész tanai határozták meg a természettudományt, mellette a rokon tárgyú, de nem tudományos szemléletű alkímia és asztrológia virágzott. Előbbinek mégis fontos szerepe volt a fizikából először kiváló társtudomány, a kémia módszereinek kialakulásában.
A természettudományok művelése ezen területek ismerete nélkül lehetetlen. Ezek az eszközök – mint egyfajta váz – fogják össze az egyes természettudományokat, azok eredményeit.
A matematika írja le a természetet. A filozófia elvi kérdésekkel, a megismerés útjával foglalkozik, ezen belül a logika a helyes gondolkodás folyamatát mutatja be. Segédtudománynak sem a matematika, sem a filozófia nem határolható be, mert önállóan is tudományt alkotnak. Ha kategorizálni kell őket, a matematikát általában a természettudományok közé, a filozófiát pedig a társadalomtudományok közé szokás sorolni.
Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi lexikon A-tól Z-ig. Főszerkesztő Nagy Ferenc. Szerkesztőbizottság Bérczi Szaniszló, Füzeséri András, Kiss Csongor, Lambrecht Miklós, Nagy Dénes, Nagy Ferenc, Sipka László. Lektorálta Garamvári Pál, Gazda István, Lajtha György, P. Károlyi Zsigmond, Raum Frigyes, Szűcs Ervin, Végh Ferenc. A bibliográfiát összeállította Gazda István és Kiss Csongor. Budapest: Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1992
Bibliográfiák
[A Magyar Tudománytörténeti Intézet kiadványai: mati.tudomanytortenet.hu ]
[A Magyar Tudománytörténeti Intézet honlapja: mati.tudomanytortenet.hu]