A háború után beinduló labdarúgó mérkőzéseknek nem volt elég képzett játékvezetője, ezért 1948-ban, még játékosként jelentkezett a tanfolyamra. Játékvezetésből Mannheimben vizsgázott. A Baden-Württembergi labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a 2. Bundesliga, majd 1951-től a Bundesliga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. Huszonnyolc évi eredményes sporttevékenység után 197-ben visszavonult. Pályafutása alatt 1233 mérkőzésen közreműködött (játékvezető, partbíró). Bundesliga mérkőzéseinek száma: 125.
Mottója: A játékvezetőnek mindig meg kell találnia azt a lélektani pillanatot, amikor határvonalat húz a testtel való férfias játék és az alattomos durvaság között.
A Német labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1958-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet és az angolt beszélte. Pályafutása idején Európa egyik legjobban foglalkoztatott játékvezetője. Több nemzetek közötti válogatott (Európa-kupa), valamint Vásárvárosok kupája, Kupagyőztesek Európa-kupája, UEFA-kupa és Bajnokcsapatok Európa-kupája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A német nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 15 találkozó szolgálatával. Az UEFA által szervezett labdarúgó kupasorozatokban 1955–2007 között összesen 45 mérkőzést vezetett, amivel a 26. helyen áll. A nemzetközi játékvezetéstől 1974-ben búcsúzott. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 157. Válogatott mérkőzéseinek száma: 41.
Négy világbajnokságon, az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon, az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon, az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon és az 1974-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta.
Selejtező mérkőzéseket az UEFA és az CAF zónákban irányított. 1966-ban a "tartalék" sorból a véletlennek köszönhetően került a tornára. 1970-ben a nyitó mérkőzést vezethette. A nyitó mérkőzésen mutatott szakmai tevékenységével meghatározta azokat az elvárásokat, amelyeket a többi játékvezetőnek is követnie kellett. 1970-ben vezették be a sárga és a piros kártyák alkalmazását. A világbajnokságok történetében a nyitómérkőzésen, a Mexikó–Szovjetunió csoportmérkőzésen elsőként alkalmazta a sárga kártyát, amit a szovjet Jevgenyij Szerafimovics Lovcsevnek mutatott fel. Ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. A 7 partbírói szolgálatból 3 esetben első számú, 4 alkalommal 2. számú pozícióba kapott küldést. Világbajnokságokon 10 esetben kapott küldést (1966, 1970, 1974) amivel beállította Albert Dusch (1958, 1962) német rekordját. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 3 + 7 (partbíró).
Az 1972. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Partbíróként egy mérkőzésre, egyes számú pozícióban kapott küldést.
1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.
Működésének idején az ötödik bíró, aki több mint 10 BEK-mérkőzést vezetett (további játékvezetők Arthur Ellis, Leo Horn, Gottfried Dienst, Lucien Van Nuffel). A 12. játékvezető – a 3. német – aki BEK döntőt vezetett.
Mannheimben a labdarúgó körnek volt alelnöke. Tagja volt a Délnémet Labdarúgó-szövetségnek és a DFB JB-nek és nemzeti ellenőr is volt.
Szakmai sikerek
1969-ben a nemzetközi mérkőzéseken nyújtott kitűnő teljesítményéért az UEFA szakvezetői az "Év Játékvezetője"-nek választották.
1975-ben Mannheim polgármestere ünnepi keretek között nyújtotta át számára a Szövetségi Érdemkeresztet és a Golden Badge of Honour díjat.
1976-ban visszavonulása alkalmából, eredményes pályafutásának elismeréseként megkapta a szövetség dísztűjét és emlékérmét.
1978-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
.svg){kind=small}
