Menáhém Askenází (héber betűkkel מנחם אשכנזי, izraeli angol átírással Menahem Ashkenazi, 1934. augusztus 6. – 2000. november 13.) izraeli nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Izraeli állampolgár, felesége magyar származású. Szülei 1936-ban vándoroltak ki Izraelbe Bulgáriából. Ő volt az első labdarúgó játékvezető, akit az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) delegált a labdarúgó-világbajnokságra.
1951-ben, 16 éves korában a Hapoel Petah Tikva FC első csapatában nagy sikerrel rúgta a labdát. Egy súlyos lábtörés miatt kellett labdarúgó pályafutását befejeznie.
Egy partjelzői tevékenységnél a mérkőzést vezető játékvezető megsérült, őt kérték fel a találkozó további irányítására. A véletlen balesetnek köszönhetően figyeltek fel rá. 1957-től az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1984-ben vonult vissza.
Az Izraeli labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1962-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszélte. Több nemzetközi tornán, nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen működött, vagy működő társának partbíróként segített. Aktív pályafutása végén szerződéses viszonyban az USA-ban, a profi labdarúgó bajnokságban vezetett mérkőzéseket. Az izraeli nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 4 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 1984-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 14.
A világbajnoki döntőhöz vezető úton Anglia volt a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra és Mexikóba a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. Egy csoportmérkőzésen kapott partbírói feladatot. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 1 (partbíró).
Az 1964. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának mérkőzésein a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. Az olimpiák történetében első közel-keletiként és első izraeliként a döntő találkozót vezethette.