Peter Ustinov

	Sir Peter Ustinov
Született	Peter Alexander Ustinov; 1921. április 16.; Camden kerület
Elhunyt	2004. március 28. (82 évesen); Genolier
Állampolgársága	brit
Házastársa	Isolde Denham (1940–1950) ; Suzanne Cloutier (1954–1971) ; Hélène du Lau d'Allemands (1972–2004)
Gyermekei	négy gyermek:; Igor Ustinov; Pavla Ustinov; Andrea Ustinov; Tamara Ustinov;
Szülei	Nadia Benois; Jona von Ustinov
Foglalkozása	színész; filmrendező; író; televízióműsor-vezető; forgatókönyvíró; színműíró; filmproducer; önéletrajzíró; komikus; televíziós színész;
Tisztsége	UNICEF jószolgálati nagykövet
Iskolái	Westminster School
Kitüntetései	A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje (1984); Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1975); Karl-Valentin-rend (1981); Knight of the Order of the Southern Cross; Mosolyrend (1974); Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka; Benjamin Franklin Medal (1958); a Torontói Egyetem díszdoktora; a Durham Egyetem díszdoktora; A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje (1998); Knight Bachelor; az Ottawai Egyetem díszdoktora; Golden Schlitzohr (1987); Déli Kereszt Országos rendje; a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1995); Critics' Circle Award for Distinguished Service to the Arts;
Halál oka	szívelégtelenség
Sírhelye	Cimetière de Bursins
Magassága	180 cm
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1940–2004
	Díjai
	Oscar-díjak
	Legjobb férfi mellékszereplő ; Spartacus (1961) ; Topkapi (1965)
	Golden Globe-díjak
	Legjobb férfi mellékszereplő ; Quo vadis (1952)
	Emmy-díjak
	Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) ; Omnibus (1958) ; Barefoot in Athens (1967) ; A Storm in Summer (1970)
	További díjak
	Kék Párduc – TV & Streaming Award (1998)[2]; Ezüst Medve;
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Peter Ustinov témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Sir Peter Alexander Ustinov (London, 1921. április 16. – Genolier, Vaud kanton, Svájc, 2004. március 28.) Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Ustinov több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük Nagy-britanniai Írók Szövetségének díját. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is.

„Az öröklött vélemény – vagyis az előítélet – magának a véleménynek a tagadása. Azok számára van fenntartva, akik képtelenek vagy nem hajlandók élvezni az ész nagy elsőszülöttségi jogának előnyeit. Az előítélet azoké, akik túl gyávák, mégis túl energikusak, s bármire képesek, de csak másokkal együttesen. Egy közönséges futballmeccs lármája megadja nekik azt a bátorságot, aminek egyedül híjával vannak. Az ő fizikai erőfitogtatásuk oly fenyegető, amilyenek céljaik: csüggesztő és üres.”^[7]

Élete

Peter Ustinov egy nemzetközi családból származik: édesanyja (Nadjeschda Leontievna Benois) orosz származású francia jelmeztervező, nagyapja anyai ágon Louis Benois, építész. Édesapja Jona Baron von Ustinov orosz származású német állampolgár, a londoni német nagykövetség sajtóattaséja, valamint a második világháború után (a Ribbentroppal való szakítás után) angol kém. Dédapja svájci misszionárius, felesége Susan Bell, aki pedig a Tewodros dinasztiához tartozott. Ustinov állítása szerint: „Szentpéterváron fogant, Londonban született és Schwäbisch Gmündben keresztelték.

„Angliában születtem, de egyetlen csepp angol vér sem csörgedezik az ereimben. Azt szoktam mondani, hogy egész életemet száműzetésben töltöttem, ám büszke vagyok vegyes származásomra, ami orosz, francia, német, sőt más nemzetiségeket is magában foglal.”^[8] (Ezzel függ össze nyelvtudása is: otthon tanult meg angolul, oroszul, németül és franciául, később sajátította el a spanyolt és az olaszt, de tudott valamennyit törökül és újgörögül is.)

Ustinov a londoni Westminster elit iskolába járt, ám 16 évesen otthagyta a patinás intézményt, s szerencsét próbált a brit főváros színházi köreiben. A London Theatre Studióban színésznek tanult; 17 évesen kapta első színpadi szerepét. 1939-ben állította színpadra első saját darabját, The Bishop of Limpopoland címmel. 1940-ben kapta első kis filmszerepét, majd 1942-ben egy jelentősebbet a The Goose Steps Out-ban. A második világháborúban közlegényként a szintén színész David Niven keze alatt szolgált. A két férfi életre szóló barátságot kötött a katonaság során. Első filmrendezése a School for Secrets (1946).

1940 és 1950 között Isolde Denham színésznővel élt házasságban. Ebből a házasságból származik lánya, Tamara, aki szintén színésznő. 1954-ben a kanadai színésznővel, Suzanne Cloutier-vel kötött házasságot, három gyerekük van: Pavla, Igor és Andrea. Válásuk után Hélène du Lau d'Allemans írónőt vette feleségül, akivel haláláig a Genfi-tó partján lévő Bursinsban élt.

Karakterszerepeivel (Quo vadis, Nem vagyunk angyalok és Spartacus) vált híressé. Sikeresek voltak a megfilmesített Agatha Christie művek is, ahol Ustinov a belga mesterdetektív, Hercule Poirot szerepét játszotta. Utolsó szerepe a Luther című német-amerikai filmben Bölcs Frigyes alakítása volt (2003-ban került a filmvászonra). Íróként, illetve forgatókönyvíróként is megmutatta kreativitását: 9 forgatókönyvet, 11 regényt és elbeszélő kötetet, és több mint 20 színházi darabot írt. Nagy komolyzene kedvelőként Solti György bátorítására operát is rendezett Berlinben, Salzburgban, Londonban, Párizsban és Moszkvában.

1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. 1968-ban Ira Wallach-kal együtt a legjobb író, a legjobb történet és a legjobb eredeti forgatókönyv összevont díjára jelölték a Hot Millions-ért. Berlinben életmű-díjat kapott 1972-ben. Ustinov rendezései közül kiemelkedik a Romain Gary regénye nyomán készült Lady L., Sophia Loren főszereplésével. Több Mozart-operaelőadást is rendezett. Számos színdarabja közül a legnevezetesebbek az egyaránt 1967-ben bemutatott Félúton a fán, valamint az Ismeretlen katona és felesége voltak. Több novelláskötetet is kiadott, és megírta önéletrajzát, könyvet írt a Gorbacsov-éráról Az én Oroszországom címmel, amelyben nagy szerelmének Oroszországnak adózik (hatrészes dokumentumfilmet is készített az országról a BBC-nek).

Az ’50-es évek elején a világföderalisták közé lépett és 1991-töl haláláig a Világföderalista Mozgalom (World Federalist Movement) elnökének tisztét töltötte be. Politikai kérdésekben is nyilvánosságra hozta véleményét: legutoljára aktív résztvevője volt a németországi Ramsteinban szervezett békemozgalmi, tiltakozó menetnek (húsvéti menet) a nukleáris robbanó fejeket tároló amerikai támaszpont ellen.^[9]

2004. március 28-án szívelégtelenség következtében elhunyt. Végső nyughelyét a svájci Vaud kantonban található Bursins temetőjében találta meg. Sírtábláján a következő felirat olvasható:

« SIR PETER USTINOV
1921-2004
Writer-Actor-Humanist
Musicien-Membre de l'Institut »

Társadalmi szerepvállalása

Jelentősek emberbaráti cselekedetei a UNICEF jószolgálati nagyköveteként (1968 óta). Munkája felbecsülhetetlen értékű segítség a segélyalap növelése, és a média közvetítette események terén. Számos jótékonysági gálát szervezett és vezetett a szervezet javára. Interjúk százaiban emelt szót azért, hogy a világ ne fegyverekre, hanem az éhező, beteg gyerekekre fordítsa anyagi forrásait. Egyik legfontosabb célkitűzése az életben, annak elősegítése, hogy a művészet útján találkozzanak az emberek, felépüljön a barátság hídja nyugat és kelet, észak és dél között. 1993-ban megkapta a Unicef Kiváló Szolgálatért Érmét. 1999-ben saját alapítványokat hozott létre gyerekek és fiatalok megsegítésére.

Ustinov 2002-ben egy UNICEF-misszió keretében Berlinben látogatta meg az első United Buddy Bears-kiállítást. Egy évre rá védnökként nyitotta meg a második kiállítást, ugyancsak Berlinben. A kiállítás ekkor indult el világkörüli útjára, és időközben már mindegyik kontinensen látható volt.^[10]

„Bár a társadalomban, tapasztalatom szerint, a gyerekek ritkán hallatják hangjukat, mindig számíthatnak azok támogatására, akik szívükön viselik a világ sorsának jobbra fordítását” – mondta Peter Ustinov. „Ők az UNICEF igazi szövetségesei.”^[11]

1968 és 1974 között a skót Dundee Egyetem rektoraként tevékenykedett. 1992-től haláláig az angliai Durham egyetem kancellárja volt. Több világszerte elismert intézmény és egyetem tiszteletbeli doktori címmel ajándékozta meg. 1990-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte Ustinovot, aki sohasem vallotta magát angolnak.

„Békefenntartó” tevékenysége mellett utolsó éveiben sokat foglalkozott az előítéletekkel. Létrehozta a Sir Peter Ustinov Intézményt az előítéletek kutatására és legyőzésére. Kezdeményezésére más európai városokban is, mint Budapesten és Durhamban erre a kutatási területre specializálódott egyetemek alakultak, amelyek a nevét viselik és ahol számos előadást tartott. Budapesten a Műegyetemmel közösen hozott létre előítélet-kutató központot.

Filmjei

mint színész

1940: Hullo, Fame!
1940: My Crimes
1941: One of Our Aircraft Is Missing
1942: Let the People Sing
1942: Mr. Potts kémkedik (The Goose Steps Out); Herr Krauss
1944: The Way Ahead; Rispoli
1945: The True Glory; dokumentumfilm, név nélkül
1950: Odette; Raboniwitz őrmester
1951: Hotel Sahara; Emad
1951: Varázsdoboz (The Magic Box); iparvállalkozó
1951: Quo vadis; Néró
1952: Az élet örömei (Le plaisier); narrátor (angol nyelvű)
1954: A kéményseprő és a pásztorlányka (La bergère et le ramoneur); Wonderbird hangja
1954: Szinuhe (The Egyptian); Kaptah
1954: Brummel kapitány (Brummell kapitány); a walesi herceg
1954: Nem vagyunk angyalok (We’re No Angels); Jules
1955: Lola Montez; porondmester
1956: I Girovaghi; Don Alfonso Pugliesi
1956: Les espions; Michel Kaminsky
1957: Egy angyal szállt le Brooklynban (Un angelo è sceso a Brooklyn); Mr. Bossi
1960: Spartacus; Batiatus
1960: Csavargók (The Sundowners); Rupert Venneker
1961: Romanoff and Juliet; tábornok
1962: Billy Budd; Edwin Fairfax-Vere tengerészkapitány
1964: A Topkapi kincse (Topkapi); Arthur Simon Simpson
1965: John Goldfarb, Please Come Home!; Al-Fawz király
1965: Lady L.; Ottó bajor herceg
1967: Szerepjátszók (The Comedians); Manual Pineda nagykövet
1968: Feketeszakáll szelleme (Blackbeard’s Ghost); Feketeszakáll
1968: Forró milliók (Hot Millions); Marcus Pendleton / Caesar Smith
1969: Viva Max! (Viva Max); Maximilian Rodrigues De Santos tábornok
1972: Hammersmith is out; doktor
1973: Robin Hood (rajzfilm); János herceg / Oroszlánszívű Richárd (hang)
1975: Ellopták a dinoszauruszt ( One of Our Dinosaurs Is Missing); Hnup Wan
1976: Logan futása (Logan’s Run); az öregember
1976: Matecumbe kincse (Treasure of Matecumbe); Dr. Snodgrass
1976: Nem olyan, mint a többi este (Kein Abend wie jeder andere); tévéfilm; régiségkereskedő
1977: A názáreti Jézus (Jesus of Nazareth) tévésorozat; Heródes király
1977: Lila taxi (Un taxi mauve); Taubelmann
1977: Zűrzafír, avagy hajsza a kék tapírért (The Last Remake of Beau Geste); Markov
1977: Kettős gyilkosság (Doppio delitto); Harry Hellman
1978: Halál a Níluson (Death on the Nile); Hercule Poirot
1978: A bagdadi tolvaj (The Thief of Baghdad); a kalifa
1979: Ashanti; Szulejmán
1979: Tarka the Otter; természetfilm; narrátor (angol nyelven)
1979: Nous maigrirons ensemble; Victor Lasnier
1980: Elátkozottak városa (Strumpet City); tévé-minisorozat; VII. Eduárd király
1981: Charlie Chan és a sárkánykirálynő átka (Charlie Chan and the Curse of the Dragon Queen); Charlie Chan
1981: Nagy Muppet rajcsúrozás (The Great Muppet Caper); kamionsofőr
1981: A Mikulás nyomában (The Search for Santa Claus); nagypapa
1982: Nyaraló gyilkosok (Evil Under the Sun); tévéfilm; Hercule Poirot
1982: Hihetetlen barátok (Imaginary Friends); tévéfilm; Philip Lester
1984: Memed My Hawk; Abdi Aga
1985: Vacsora tizenhármasban (Thirteen at Dinner); tévéfilm; Hercule Poirot
1986: Gloriett a hullának (Dead Man’s Folly); tévéfilm; Hercule Poirot
1986: Gyilkosság három felvonásban (Murder in Three Acts); tévéfilm; Hercule Poirot
1988: Randevú a halállal (Appointment with Death); tévéfilm; Hercule Poirot
1988: Beethovens Zehnte; tévéfilm; Ludwig van Beethoven
1989: 80 nap alatt a föld körül I.
1989: A francia forradalom (La Révolution française) I-II.; Mirabeau
1990: Kutyaparadicsom (C’era un castello con 40 cani); Muggione állatorvos
1992: Lorenzo olaja (Lorenzo′s Oil); Nikolais professzor
1995: Ódon ritkaságok boltja (The Old Curiosity Shop); tévéfilm; nagypapa
1995: A főnix és a varázsszőnyeg (The Phoenix and the Magic Carpet); nagypapa / főnix hangja
1997: Ó, azok az angolok! (Stiff Upper Lips); Horace
1999: Alice Csodaországban (Alice in Wonderland); rozmár
1999: Állatfarm (Animal Farm); animációs tévéfilm; Öreg Őrnagy hangja
1999: Oltári vőlegény (The Bachelor); James Shannon dédpapa
2000: Deutschlandspiel; Igor F. Makszimicsev szovjet diplomata
2001: Viktória és Albert (Victoria & Albert); tévé-minisorozat; IV. Vilmos angol király
2002: A salemi boszorkányper ( ); tévéfilm; William Stoughton bíró
2003: Luther; Bölcs Frigyes
2003: Téli napforduló (Winter Solstice); tévéfilm; Hughie McLellan
2003: Álom és szerelem (Rosamunde Pilcher); tévésorozat; Hughie Mc Lellan

mint rendező

1946: School for Secrets
1948: Vice Versa
1949: Private Angelo
1961: Romanoff and Juliet
1961: Billy Budd
1965: Lady L.
1972: Hammersmith is out
1984: Memed, My Hawk

mint forgatókönyvíró

1944: The Way Ahead
1946: School for Secrets
1948: Vice Versa
1949: Private Angelo
1961: Romanoff and Juliet
1961: Billy Budd
1965: Lady L.
1968: Forró milliók (Hot Millions)
1984: Memed, My Hawk

mint producer

1946: School for Secrets
1961: Romanoff and Juliet
1961: Billy Budd

Színházi közreműködése

mint szerző

1942 House of Regrets
1943 Blow Your Own Trumpet
1944 The Banbury Nose
1945 The Tragedy of Good Intentions
1948 The Indifferent Sheperd
1948 Frenzy
1949 The Man in the Raincoat
1951 The Love of The Four Colonels
1951 The Moment of Truth
1952 High Balcony
1953 No Sign of the Dove
1956 Romanoff and Juliet
1956 The Empty Chair
1958 Paris not so Gay
1962 Photo Finish
1964 The Life in My Hands
1967 Halfway Up the Tree
1967 The Unknown Soldier and His Wife
1974 Who’s who in Hell
1981 Overheard
1983 Beethoven's Tenth

mint szereplő

1938 The Wood Demon
1938 Mariana Pineda
1939 Bishop of Limpopoland and Madame Liselotte Beethooven-Fink
1939 White Cargo
1939 Rookery Nook
1939 French Without Tears
1939 Goodness How Sad
1939 Pygmalion
1940 First Night
1940 Swinging the Gate (kabaré)
1940 Fishing for Shadows
1940 Diversion (kabaré)
1941 Diversion No. 2 (kabaré)
1944 The Rivals
1946 Crime and Punishment
1948 Frenzy
1949 Love in Albania
1951/1952 The Love of The Four Colonels
1956/1957 Romanoff and Juliet
1962/1963 Photo Finish
1968 The Unknown Soldier and His Wife
1974 Who’s who in Hell
1979/1980 King Lear
1983/1984/1987/1988/1995 Beethoven's Tenth
1990/1995 An Evening With Peter Ustinov, One Man Show

mint rendező

1941 Squaring the Circle
1949 Love in Albania
1949 The Man in the Raincoat
1952 A Fiddler at the Wedding
1953 No Sign of the Dove
1962 Photo Finish
1967 Halfway Up the Tree

Kitüntetései

Oscar-díj

1961 – Legjobb mellékszereplő – Spartacus
1965 – Legjobb mellékszereplő – Topkapi

Golden Globe-díj

1952 – Legjobb mellékszereplő – Quo vadis

Emmy-díj

1967 – Főszereplő – TV-film – Drama / Barefoot in Athens
1970 – Főszereplő – TV-film – Drama / A Storm in Summer

Életműdíj

1992 – Britannia Award – British Academy of Film and Television Arts (BAFTA)
1993 – Londoni Kritikusdíj
1994 – Bambi
1997 – DIVA-Award Német videódíja (Deutscher Videopreis des DIVA-Award)
1998 – Bayerischer Fernsehpreis
2001 – HÖRZU újság Arany Kamera kitüntetése (Goldene Kamera der Zeitschrift HÖRZU)
2002 – Planetary Consciousness Award des Club of Budapest
2004 – Bayerischer Filmpreis
2004 – Charity Award der Rose d'Or gemeinsam mit UNICEF (posthum)