Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Fiatalkora
Gwenn a londoni Wandsworthben született John és Catherine (született Oliver) Kellaway gyermekeként. Testvére Arthur Chesney színész, unokatestvére Cecil Kellaway szintén színész. Gwenn a St. Olave's School-ban, majd a londoni King's College-ban tanult. Színészi pályafutását 1895-ben színházban kezdte, és Willie Edouin társulatának tagjaként sajátította el mesterségét, pimasz komikus szerepeket alakítva. 1901-ben feleségül vette Minnie Terryt. Ugyanebben az évben Ausztráliába utazott, és három évig J. C. Williamson társulatában játszott. Felesége elkísérte, és amikor Gwenn a Ben Hur című produkcióban szerepelt, amely katasztrofális kudarc lett, felesége csatlakozott Williamson társulatához, ezzel helyreállította a pár jó hírét. Később a pár együtt szerepelt a színpadon Londonban a What the Butler Saw című bohózatban 1905-ben, majd 1911-ben, Irene Vanbrugh varietés debütálása után, Terryt és Gwennt választotta, hogy csatlakozzanak hozzá egy rövid színdarabban, melyet J. M. Barrie írt.
Amikor visszatért Londonba, csatlakozott a The Royal Court Theatre-hez J. E. Vedrenne és Harley Granville-Barker vezetése alatt. Ott 1905 és 1907 között, a The Times szavaival élve, "kisebb szerepekben is felbecsülhetetlen értékű volt (mindegy, mit játszott) a maga értékében", beleértve Straker karakterét, George Bernard Shaw az Ember és felsőbbrendű ember című művében, és Drinkwatert, a Brassbound kapitány megtérése című darabban. Fellépett Granville-Barker és John Galsworthy darabjaiban, Elizabeth RobinsVotes for Women című szüfrazsett drámájában és más kortársak műveiben is. J.M. BarrieWhat Every Woman Knows (1908) című darabjában a túl lelkes James Wylie szerepében annyira lenyűgözte Charles Frohman producert, hogy rögtön leszerződtette a Duke of York's Theatre társulatához. Karrierjét az első világháború alatti katonai szolgálata szakította meg. A háború alatt Gwenn házassága megromlott, később el is váltak. Volt felesége újraházasodott, de jó kapcsolatban maradtak.
Pályafutása
Miután véget ért a háború, Gwenn a West Endben az 1920-as években olyan főszerepeket járszott, mint például Old Bill , Bruce BairnsfatherOld Bill, M.P. című darabjában (1922); Christian Veit, a Das Dreimäderlhaus című operettben (1922–23); a címszerep Alan Alexander MilneThe Great Broxoff című művében (1923); Leo Swinburne szerepe a Good Luck című Seymour Hicks és Ian Hay komédiában (1923); és Hippolyte Gallipot szerepe Lehár FerencFrasquitájában (1925). Gwenn pályafutására visszatekintve a The Times úgy vélekedett: „Angliában és Amerikában játszott számos szerepei közül a legemlékezetesebbek valószínűleg Hornblower szerepe a The Skin Game című filmben, a bécsi családapa szerepe a Das Dreimäderlhaus-ban és Samuel Pepys And So to Bed című darabban 1926-ból.
Gwenn 1916-ban kezdte filmes karrierjét, amikor eljátszotta Macbethet a The Real Thing at Last című amerikai filmszatírájában, amelyet a Pán Péter drámaíró, J. M. Barrie írt. Figyelemre méltó volt Hornblower színpadi karakterének újraformálása az 1921-es angol-holland némafilmben, a The Skin Game-ben, amelyet tíz évvel később Alfred Hitchcock hangosfilmként újraforgatott. 1931-ben debütált első hangosfilmek világába a How He Lied to Her Husband című rövidfilmmel. Gwenn számos brit filmszerepe közül a The Times Jess Oakroyd karakterét tartotta a legemlékezetesebbnek a The Good Companions című filmben John Gielgud és Jessie Matthews oldalán (1933), valamint Radfern szerepét Carol ReedLaburnum Grove című filmjében Cedric Hardwicke oldalán (1936). Utolsó brit filmszerepét, a Cheer Boys Cheerben (1939), az első hiteles Ealing-vígjátéknak tulajdonítják.
Gwenn több mint nyolcvan filmben szerepelt. Olyan filmekben kapott szerepet, mint Büszkeség és balítélet, Cheers for Miss Bishop, Emberi kötelékekről és A mennyország kulcsa. 1935-ben George CukorSylvia Scarlett című filmje volt az első szerepe egy hollywoodi filmben, ahol Katharine Hepburn apját játszotta. 1940-ben telepedett le Hollywoodban. Ugyanebben az évben szerepet kapott Hitchcock Boszorkánykonyha című filmjeben, ahol egy bérgyilkost alakított. 1948-ban, a Csoda a 34. utcában című filmben nyújtott alakításáért, melyben a Mikulást formálta meg, elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díját. 1950-ben még egy Golden Globe-díjat és újabb Oscar-jelölést kapott a Mister 880 című filmben nyújtott alakításáért. Pályafutása végéhez közeledve ő játszotta az egyik főszerepet az Ők! (1954) és Hitchcock Bajok Harryvel (1955) című filmekben.
A Broadway-n Gwenn szerepelt CsehovHárom nővér című 1942-es, elismert produkciójában, Katharine Cornell-lel (aki egyben producer is volt), Judith Andersonnal és Ruth Gordonnal, mely a Times szerint egy álomprodukció volt, az akkori generáció legkiválóbb szereplőgárdájával.
Későbbi évei
Gwenn egész életében brit alattvaló maradt. Amikor először Hollywoodba költözött, a Beverly Hills-i Beverly Wilshire Hotelben lakott. Londoni otthona a második világháborúban a német Luftwaffe bombázásai során romokká vált. Csak a kandalló maradt meg. Gwenn leginkább Henry Irving színészről gyűjtött emléktárgyainak elvesztését bánta. Végül Gwenn vásárolt egy házat a 617 North Bedford Drive alatt Beverly Hillsben, amelyet később az egykori olimpiai sportolóval, Rodney Soherrel osztott meg. 78 évesen elutazott kaliforniai otthonából, hogy találkozzanak volt feleségével Londonba. Egy riporternek ezt mondta: "Soha nem házasodtam meg újra, mert nagyon boldog voltam a feleségemmel. Egyszerűen hűséges maradtam ennek a boldogságnak az emlékéhez."
Halála
Gwenn stroke-ot kapott, majd tüdőgyulladásban halt meg, a kaliforniai Woodland Hills-ben, húsz nappal 82. születésnapja előtt. Testét elhamvasztották, és hamvait a Los Angeles-i Pines krematórium kápolnájában helyezték örök nyugalomra.
Fontosabb filmjei
The Real Thing at Last (1916) - Rupert K. Thunder / Macbeth
Ez a szócikk részben vagy egészben az Edmund Gwenn című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.