1819. június 12-én, a tizennégy éves Lujza Sarolta hozzáment a nála tíz évvel idősebb anyai nagybátyához, Ferenc de Paula infánshoz, VII. Ferdinánd spanyol király testvéréhez. A közeli rokoni házasság megszokott volt a korban, valamint gyakori a Bourbon-ház spanyol és szicíliai ágai között. A friggyel Mária Lujza elnyerte a spanyol infánsnői rangot.[2] Kapcsolatukból az évek során összesen tizenegy gyermek született, akik közül nyolcan élték meg a felnőttkort.
1832-ben a La Granja de San Ildefonsó-i királyi palotában tartózkodó sógora, VII. Ferdinánd király súlyosan megbetegedett. A királyt titokban rábírták, hogy írjon alá egy rendeletet, ami hatályon kívül helyezi az 1830-as pragmatica sanctiót, amiben kimondják leánya, az Asztúriai hercegnő öröklését. A beteg királlyal aláíratott dokumentum újból a száli törvényeket helyezi hatályba, így Ferdinánd legidősebb öccsének, Károly Mária Izidor infánsnak kedvez. A hír hallatán Lujza Sarolta és férje Sevillából a La Granjába utazott. Az infánsnő nem tétlenkedett, hogy elérje, sógora vonja vissza az újonnan aláírt dokumentumot és továbbra is leányát, Lujza Sarolta unokahúgát tekintse halála esetén a trón várományosának. Történelmi anekdotaként maradt meg, miszerint az infánsnő az iratokat a tűzre dobta, majd az azt megmenteni igyekvő Francisco Tadeo Calomarde igazságügyi minisztert kétszer is megpofozta. Az eseményeket követően Ferdinánd király felépült, majd átadta a hatalmat feleségének, Mária Krisztinának (Lujza Sarolta húgának), aki férje egy évvel későbbi halála után az ország régense lett.
Nővére régensége alatt a testvérek közötti viszony idővel megromlott, mígnem totális rivalizálásba torkollott. Lujza Sarolta és családja száműzetésbe került, Franciaországban telepedtek le. Az infánsnő innen szponzorálta nővérével, a régens királynéval szembeni rágalmazó röpiratokat, amik Madridban jelentek meg és a Fernando Muñozzal kötött ragon aluli házassága miatt támadták a királynét. 1842-ben végül visszatért Spanyolországba, férjével és gyermekei egy részével Madridban telepedtek le. Itt élt 1844. január 29-én, harminckilenc éves korában bekövetkezett haláláig. Nem élte meg, hogy legidősebb fia, Cádiz hercege 1846-ban feleségül vegye unokahúgát, II. Izabella spanyol királynőt.
Gyermekei
Nagybátyával, Ferenc de Paula infánssal való huszonnégy éves házasságuk alatt összesen tizenegy gyermeke született:
Gyermeke
Született
Elhunyt
Megjegyzés
1.
Ferenc de Asís Lajos infáns
1820. május 6.
1821. november 15.
Cádiz első hercege. Kisgyermekként, egyéves korában elhunyt.[3]