A morganatikus házasság uralkodóházak, főnemesi családok férfi tagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynél a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. A házasság mindazonáltal érvényesnek, az ebből született gyermekek törvényesnek számítottak.
Kempelen Béla különbséget tesz a mésalliance házasság (magyarul: visszás-házasság)[1] és a morganatikus házasság között: az elsőnél az egyik fél nem bír nemesi ranggal (például egy nemes egy polgár leánnyal házasodik), a másodiknál viszont mindkét fél nemesi származású, csak az egyik magasabb rangú, mint a másik. Kempelen szerint a méssaliance házasságnál a nem nemes feleség nemesi rangra emelkedik a házasságkötés után, és a gyermekei minden jogot örökölnek. Azonban a morganatikus házasságnál, amikor egy fejedelmi rangú fél feleségül vesz egy alacsonyabb rangú nőt, a feleség nem emelkedik a férj rangjára, és a leszármazottjai nem kapják meg a jogait és kiváltságait.[2] Például Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg a magyar köznemes bessenyői és velikei Skublics Laurát (1826–1865) vette el morganatikus házasságban, és ezért az uralkodó megfosztotta rokonát a főhercegi címtől és más egyéb kiváltságaitól; a király a „báró Wallburg” címet és új vezetéknevet adományozott a volt Habsburg-Lotaringiai főhercegnek. A visszás-házasságra (mésalliance) példa Deák Ferencnek, a „haza bölcsének” a nagybátyja, kehidai Deák József (1764–1831) táblabíró, főhadnagy, királyi testőr, aki az otthonában szolgáló szobalányt, István Katalint (1780–1850) vette el; közös gyermekeik és leszármazottjaik továbbra is a kehidai Deák család teljes jogú és törvényes képviselői voltak.[3]
Kempelen azt is magyarázza, hogy méssaliance-ot akkor is követhetnek el a felek, ha mindketten a nemesi rendhez tartoznak. Például ha egy nemrég nemesített és főnemesi címmel adományozott családból származó hölgy házasságot köt egy ősrégi köznemes férfival, nem a főnemes nő követett el méssaliance-ot, hanem a férfi, mivel a nemrég főnemesi rangra emelt család nem rendelkezik az ősi próbához megkívánt számú ősökkel.[4]
Történelmi példák Európában
Ausztria
Ferdinánd király fia, Ferdinánd (1529–1595) Tirol hercege Welser Filippinát, egy gazdag regensburgi kereskedő család leányát vette feleségül.
I. Ferenc lánya, Mária Lujza első férjének, Napóleonnak halála után Adam Neipperg gróffal, majd ennek halála után Charles-René de Bombelles gróffal lépett házasságra.
I. Ferenc másik gyermeke, a Stájer herceg a Bad Aussee-i postamester leányát, Anna Plochlt (1804–1885) vette feleségül.
1784-ben a későbbi IV. György brit király a kétszeres özvegy, katolikus Maria Anne Smythe férje lett. A házasságot a királyi család nem tekintette érvényesnek.
X. Károly francia király fiának, az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének megözvegyült felesége, Mária Karolina 1831. december 14-én Rómában titokban feleségül ment Ettore Carlo Lucchesi-Pallihoz (1806–1864), Grazia 8. grófjához, Campofranco hercegéhez. Miután a házasság 1832-ben kitudódott, a Bourbon-család, jelesül a trónjáról lemondott, és ekkor már külföldi száműzetésben élő X. Károly kitagadta Mária Karolinát.
1803-ban Bonaparte Napóleon öccse, Jérôme Bonaparte az amerikai Elizabeth Pattersont vette feleségül. Napóleon soha nem ismerte el, és utóbb, már császárként érvényteleníttette is ezt a házasságot, hogy öccse egy württembergi királyi hercegnőt vehessen el.
Camille Paule (1867–1946) francia csendőr, a Mohéli (comorei nyelven Mwali) Királyság (Szultanátus) királynőjének (szultánájának) férje rangon alul megkötött házasság által a Comore-szigetek egyik szigetén.
I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (élt 1751-1825) felesége halála után morganatikus házasságot kötött Luisa Migliaccio Partannával, Floridia grófnőjével.
1891-ben Mihail Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg, I. Miklós unokája, Zsófia merenbergi grófnővel kötött házasságot. A házasság a cári udvar felfogása szerint törvénytelennek számított, mert nem ortodox szertartás szerint kötötték. A nagyherceget megfosztották katonai rangjától, a cári udvarban betöltött pozíciójától, nagyhercegi jövedelmeitől, és száműzték Oroszországból.
I. Sándor szerb király(Aleksandar Obrenović), anyja akarata ellenére, 1900-ban annak egyik udvarhölgyét, Draga Lunjevicát vette feleségül. Draga királyné az alattvalók körében is népszerűtlenné vált. Három évvel az esküvő után a királyt és királynét egy tiszti összeesküvés résztvevői meggyilkolták.
↑Felsőmagyarországi Minerva: nemzeti folyó-irás, Volume 2. 707. o.
↑Kempelen Béla. (1907). A nemesség. útmutató az összes nemességi ügyekben. Benkő Gyula könyvkereskedése. Budapest (5. o.)
↑Bekő Tamás. Deák Ferenc zalatárnoki nőrokonai. In: Szerk. Kiss Gábor. (2015) „Deák és a nők - Női sorsok és szerepek Deák Ferenc környezetében. Zalaegerszeg. dfmvk. 190., 194. o.
↑Kempelen Béla. (1907). A nemesség. útmutató az összes nemességi ügyekben. Benkő Gyula könyvkereskedése. Budapest. 5-6. o.
↑Szluha Márton. (2012). Vasvármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó. 523. o.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Morganatische Ehe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.