Henrik battenbergi hercegnek, II. Lajos hesseni nagyherceg unokájának és Szász–Coburg–Gotha-i Beatrix brit királyi hercegnőnek, Viktória brit királynő lányának az egyetlen lánya.
A Hesseni-ház morganatikus ágából a Battenbergi-házból származott, miután nagyapja, Sándor hessen–darmstadti herceg (1823–1888), II. Lajos hesseni nagyherceg harmadszülött fia rangon aluli házasságot kötött Julia Hauke grófnővel (1825–1895), aki az esküvője révén elnyerte a Battenberg hercegnője címet, melyet gyermekei is örököltek, de a hesseni nagyhercegi család címeit az utódaik nem viselhették.[1] A Beatrix angol királyi hercegnővel kötött házasságával 1885-ben Henrik battenbergi herceget anyósa, Viktória királynő a brit királyi hercegi címmel tüntette ki, így gyermekei, köztük Viktória Eugénia is születése jogán viselte mind a battenbergi hercegnő, mind pedig a brit királyi hercegnő címeket. A keresztségben a Viktória Eugénia Júlia Ena neveket kapta, melyek közül a Viktória nevet anyai nagymamája, I. Viktória királynő után, az Eugénia elnevezést Eugénia francia császárné, III. Napóleon francia császár özvegye révén, míg a Júlia nevet apai nagymamája, Julia Hauke nyomán kapta. Az Ena pedig a skót Évának megfelelő Eua szó félreírásából származik.
1906. május 31-én Viktória Eugénia feleségül ment XIII. Alfonzspanyol királyhoz. Ebből az alkalomból az anglikán vallású hercegnő katolikus hitre tért, és ezért utódait az angol trónöröklésből kizárták, hiszen a brit uralkodó nem lehet katolikus vallású. Ena királyné az anyja révén hordozója volt a vérzékenység betegségnek, amelyet Viktória királynőtől örökölt. A házasság gyermekáldásban gazdag volt, 7 gyermek született, közöttük 4 fiú, és közülük egy halva született fiún kívül mind megérték a felnőttkort, de a legidősebb, a trónörökös tisztét születésétől apja trónfosztásáig viselő Alfonz (1907–1938), Asztúria hercege, és a legfiatalabb, Gonzalo herceg (1914–1934) örökölték a hibás gént, vérzékenységben szenvedtek, és még szüleik életében, húszon-, harmincévesen meghaltak. Éppen e királyi betegségnek nevezett hemofília előfordulása a királyi hercegeknél, és különösen a trónörökösnél volt többek között az egyik oka, hogy a házasság nem volt boldog, és a házasfelek elhidegültek egymástól, és bár sohasem váltak el, de Alfonz trónfosztása (1931) után különéltek egymástól.
Alfonz király 1931. április 14-én az önkormányzati választásokon a jelentősebb városokban és a fővárosban, Madridban az ellenzék elsöprő győzelmének következtében formális lemondás nélkül elhagyta az országot, és még aznap kikiáltották a köztársaságot.
A trónfosztott Alfonz király Olaszországban telepedett le, míg Ena királyné Angliában és Svájcban élt. A trónörökös és a másodszülött 1933-ban lemondtak a trónöröklési jogukról, és rangon alul nősültek, és bár az elsőszülött fiúnak, Alfonznak egyik felesége sem tudott gyermeket szülni, csak egy házasságon kívüli fia maradt, a másodszülött fiúnak, Jakabnak két törvényes fia is született, de ők nem örökölhették a trónt. Ennek ellenére Jakab infánst és fiú leszármazottait tekintették és tekintik a mai napig is a Bourbon-ház senior tagjainak, ill. ágának, és az uralkodóház fejének a karlista ág kihalása (1936) és XIII. Alfonz halála (1941 után. A két vérzékenységben szenvedő fia is a száműzetésük idején halt meg. Megérte a köztársaságiak bukását 1939-ben. Férje a halála előtt egy hónappal, 1941. január 15-én lemondott harmadszülött fia, János (1913–1993), Barcelona grófja javára a királyi címéről, aki III. János néven címzetes spanyol király lett: (1941–1977). Az ő fia volt János Károly infáns (1938. január 5.), aki nagyapja halálakor hároméves volt, és aki később Francisco Franco uralma alatt nevelkedett mint leendő uralkodó. Ena királyné 1968-ban újból Spanyolországba utazott dédunokájának, Fülöp hercegnek, a jelenlegi uralkodónak a keresztelőjére.
Az unokája pedig már Ena halála után, 1975-ben, Francisco Franco halálakor elfoglalhatta a trónt spanyol királyként.
Alfonz (1907–1938), Asztúria hercege, 1933-ban lemondott a trónöröklési jogáról, rangon aluli (morganatikus házasságokat kötött), 1. felesége Edelmira Ocejo (1906–1994), elváltak, gyermekei nem születtek, 2. felesége Marta Rocafort (1913–1993), elváltak, gyermekei nem születtek, 1 természetes fiú
Jakab (1908–1975), Segovia hercege, 1933-ban lemondott a trónöröklési jogáról, 1941-től a legitimisták szemében a Bourbon-ház feje, rangon aluli (morganatikus házasságokat kötött), ezért a leszármazottai nem örökölhetik a trónt, 1. felesége Emanuela de Dampierre őrgrófnő (1913–2012), 2 fiú, 2. felesége Charlotte Tiedmann (1919–1979), újabb gyermekei nem születtek
Beatrix (1909–2002), férje Alessandro Torlonia (1911–1986), Civitella-Cesi hercege, 4 gyermek