Ferenc herceg tizennyolc (!) testvér közül ötödikként született. Csak heten érték meg a felnőttkort, rangjuk szerint nápoly–szicíliai (egyben spanyol) királyi hercegek és hercegnők.
Albert Fülöp Maria herceg (1792–1798), gyermekként meghalt.
Mária Erzsébet Terézia hercegnő (1793–1801), gyermekként meghalt.
1778-ban alig egyesztendős korában trónörökössé és Calabria hercegévé (Duca di Calabria) lépett elő, amikor bátyja, Károly herceg, a cím addigi viselője hároméves korában meghalt.
Lujza Sarolta (Carlotta) hercegnő (1804–1844), aki 1819-ben nagybátyjához, Ferenc Antal (Francisco de Paula Antonio) spanyol infánshoz (1794–1865), IV. Károly király legkisebbik fiához ment feleségül. Az ő fia volt Bourbon Ferenc, II. Izabella spanyol királynő férje.
Károly Ferdinánd (Carlo Fernando),Capua hercege (1811–1862), aki 1836-ban rangon aluli házasságot kötött Penelope Smith-szel (1815–1882), utóbb Mascali grófnőjével.
Lipót Benjámin, Siracusa grófja (1813–1860), aki 1837-ben Savoya–Carignani Filiberta szárd hercegnőt (1814–1874) vette feleségül.
Antal Paszkál (Antonio Pasquale),Lecce grófja, (1816–1843), gyermektelenül halt meg.
Mária Amália hercegnő (1818–1857), 1832-ben Sebestyén infánshoz, Spanyolország és Portugália hercegéhez (1811–1872) ment feleségül.
Mária Karolina hercegnő (1820–1861), aki 1850-ben a Bourbon-házból való Carlos Luis María Fernando spanyol királyi herceghez, Montemolín grófjához (1818–1861), spanyol karlista trónkövetelőhöz ment feleségül.
Lajos Károly (Luigi Carlo),Aquila grófja (1824–1897), aki 1844-ben Januária Mária Johanna brazil császári hercegnőt (1822–1901), I. Péter brazil császár leányát vette feleségül.
Ferenc Lajos (Francesco Luigi),Trapani grófja (1827–1892), aki saját unokahúgát, Habsburg–Toscanai Mária Izabella főhercegnőt (1834–1901), nővérének, Mária Antónia hercegnőnek leányát vette feleségül.
Törvényes gyermekei mellett szeretőitől és kegyencnőitől számos házasságon kívüli gyermeke is született.
Forradalmak és menekülések
A francia forradalom kitörésekor számítani lehetett arra, hogy az általános szegénység nyomán Dél-Itáliában is forradalom törhet ki. 1793-ban, miután a jakobinusok kivégezték XVI. Lajoskirályt és Marie Antoinette királynét (Ferenc herceg nagynénjét), Mária Karolina királyné húgát), a Nápolyi Királyság csatlakozott a Franciaország elleni első koalícióhoz. 1796 márciusában Napoléon Bonaparte tábornok, a francia Itáliai Hadsereg főparancsnoka inváziót indított. Az északi-itáliai fejedelemségek megszállása után a francia csapatok Nápoly felé közeledtek. A gyenge kezű király helyett intézkedő Mária Karolina királyné 1797. október 10-én különbékét kötött Franciaországgal, hogy megelőzze a megszállást.
1798 elején a Nápolyi Királyság hadsereget küldött a franciák által elfoglalt Róma felszabadítására érkező Mack osztrák tábornagy támogatására. Megsemmisítő vereségük után Bonaparte csapatai 1798 februárjában elfoglalták Nápolyt. A királyi család Szicíliába menekült, Nápolyban1799. január 24-én kikiáltották a Parthenopéi Köztársaságot. A királyi hadsereg 1799 júniusára visszafoglalta Nápolyt, 1799 nyarára Nelson brit admirális kiűzte a franciákat a Nápolyi Királyság egész területéről. Ferenc herceg és szülei visszatérhettek fővárosukba.
A szicíliai száműzetésben a királyi család ki volt szolgáltatva a britek kényének-kedvének. 1812-ben Lord William Bentinck, a szicíliai brit csapatok főparancsnoka nyíltan beavatkozott a Nápolyi Királyság belügyeibe, gyakorlatilag (de nem hivatalosan) lemondatta Ferdinánd királyt. Helyére fiát, Ferenc Januárius herceget, a trónörököst neveztette ki régenssé, akinek el kellett fogadnia a britek által kidolgozott alkotmányt. Anyját, Mária Karolina királynét a brit főparancsnok 1813-ban kiutasította az országból. A száműzött királyné 1814 januárjában Bécsben meghalt. A határozott és döntésképes anyakirályné távozása után férje és fia a brit hatóságok kiszolgálóivá süllyedtek.
I. Ferenc nápoly–szicíliai király
Restauráció
A napóleoni háborúk lezárultával, a bécsi kongresszus után a királyi család ismét visszatért Nápolyba. IV. Ferdinánd király visszavette uralkodói hatalmát. Ferenc trónörököstől megvonta a régensi megbízatást, de Calabria hercegének címét továbbra is viselhette. 1816-ban Ferdinánd király eltörölte a liberális alkotmányt, megszüntette két királyságának autonóm jogait, és Két Szicília Királysága néven egyetlen állammá olvasztotta őket.
1820-ban a liberális ellenzék és a lázongó carbonarik követelésére a királynak új, liberális alkotmányt kellett elfogadnia. Ferenc trónörökös, aki mindeddig a liberalizmussal kacérkodott, az 1820-as forradalom során örömmel és egyetértéssel fogadta az új alkotmányt. Az alkotmányos országgyűlés megdöntésére Ferdinánd király osztrák császári csapatokat hívott be.
Uralkodása
Az 1820-as forradalomtól kezdve Ferenc herceg véleménye is megváltozott, liberálisból konzervatívvá lett, abszolutista nézeteket kezdett vallani. Apjának, I. Ferdinánd királynak halála után, 1825. január 4-én lépett a trónra, 48 éves korában. Mindössze 5 évig uralkodott, apjához hasonló konzervatív szellemben. Kevés említésre méltó uralkodói intézkedést tett. A kormányzásban gyakorlatilag nem vett részt, azt hű kegyenceire és rendőrtisztviselőire bízta. Idejének java részét szeretőivel töltötte. Nagyon félt a merénylőktől, állandóan katonasággal és erős testőrséggel vette körül magát. A kemény kezű elnyomás eszközével uralkodása során felszámolta a hegyi rablóbandák működését (brigantaggio), ennek nyomán egy jelentősebb lázadás is kitört: 1828-ban a Salernói-öböl feletti Cilento hegyvidék népe felkelt a király nevében uralkodó miniszterek ellen. A lázadást a liberálisból abszolutistává lett Delcarretto márki csapatai verték le.
Uralkodása alatt elérte, hogy az 1820-as „baráti segítségnyújtás” óta országában állomásozó osztrák császári csapatokat 1827-ben kivonták, ezzel a Két Szicília Királyságának államkincstára jelentősen megkönnyebbült. 1829. szeptember 28-án megalapította az I. Ferenc király-rendet (Ordine reale di Francesco I), amelynek kitüntetéseit polgári és katonai érdemekért ítélik oda. A nemzetközileg elismert rend ma is működik.
I. Ferenc király 1830. november 8-án halt meg fővárosában, Nápolyban, 53 éves korában. A nápolyi Santa Chiara bazilika kriptájában temették el. Minisztereinek önkényes kormányzása ellenére alattvalói általában jó királyként emlékeztek meg róla, a közrend megszilárdítása és a megszálló csapatok eltávolítása miatt megkedvelték őt. A trónon legidősebb fia, Ferdinánd herceg követte, II. Ferdinánd néven.
.jpg)
