Mária Krisztina királyné halála után egy évvel, 1837-ben II. Ferdinánd király másodszor is megnősült, elvette Mária Terézia Izabella főhercegnőt. A szülők második házasságából 12 gyermek született, rangjuk szerint nápoly–szicíliai királyi hercegek és hercegnők, köztük nyolcadikként Mária Pia:
Albert (Alberto, 1839–1844), Castro-Giovanni grófja, kisgyermekként meghalt.
Alfonz Mária József (Alfonso Maria Giuseppe, 1841–1934), Caserta grófja, aki Mária Antonietta Vilma (Giuseppa) nápoly–szicíliai Bourbon-hercegnőt vette feleségül.
Vincent Mária (Vincenzo Maria, 1851–1854), Melazzo grófja, kisgyermekként meghalt.
Paszkál Mária (Pasquale Maria, 1852–1904), Bari grófja, aki a francia Blanche de Marconnay-t vette feleségül (rangon aluli házasságban).
Mária Lujza Immakuláta (Maria Luisa Immacolata) (1855–1874), aki Henrik (Enrico) Bourbon–parmai herceghez (1851–1905) ment feleségül.
Januárius (Gennaro) (1857-1867), Caltagirone grófja, kisgyermekként meghalt.
Mária Pia hercegnő válságos időkben született. Az 1849–49-es itáliai forradalmak átterjedtek a Pápai államra és Szicíliára is. IX. Piusz pápa életét is veszély fenyegette, 1848 novemberében a Nápoly-Szicíliai Királyság területére, a Gaetai erődbe menekült, II. Ferdinánd vendégeként. Rómában kikiáltották a forradalmi Római Köztársaságot, amelynek a nagyhatalmak fegyveres beavatkozása vetett véget. Az intervenciót egy Gaetában megtartott konferencián 1849. elején határoztak el. A következő hónapok során a Pápai államot fegyveres erőszakkal helyreállították. Ezeket a hónapokat Piusz pápa Gaeta biztonságában töltötte, a király is ide küldte feleségét és gyermekeit, Mária Pia is anyjának gaetai tartózkodása során született, 1849 augusztusában.
1859 májusában Mária Pia hercegnő apja, II. Ferdinánd király elhunyt. Féltestvére, II. Ferenc lett a Két Szicília új királya, egyben az utolsó is. Ugyanekkor tört ki a szárd–francia–osztrák háború, nyomában az újabb republikánus felkelés. 1861-ben II. Ferenc király ismét Gaeta várába menekült, de a felkelők ostrom alá vették, és megadásra kényszerítették. A Két Szicília Királysága is II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király kezére jutott. Mária Pia hercegnőnek, özvegy édesanyjával, testvéreivel és az egész királyi családdal együtt Rómába kellett távoznia, ahol IX. Piusz pápa vendégeként a Quirinale-palotában lakhattak.
Házasságukból 12 gyermek született, akiknek többsége (heten) szüleik közeli rokonsága miatt testi vagy szellemi fogyatékkal születtek. Utolsó gyermekének születése után maga Mária Pia hercegné is meghalt.
Ferdinánd Mária Károly (*/† 1871) kisgyermekként meghalt.
Lujza Mária Annunciáta Terézia (1872−1943), szellemi fogyatékkal született.
Henrik Mária Albert Ferdinánd Károly Piusz Lajos Antal (1873−1939), szellemi fogyatékkal született, ennek ellenére apja halála (1907) után a Parmai Hercegség trónörökösévé nyilvánították, a címet haláláig viselte.
Mária Immakuláta Lujza Franciska (1874–1914), szellemi fogyatékkal született.
József Mária Péter Pál Ferenc (1875−1950), szellemi fogyatékkal született, Henrik halála (1939) után Parma címzetes hercege.
Mária Terézia Pia (1876–1959), szellemi fogyatékkal született.
Mária Pia Antonietta (1877–1915), szellemi fogyatékkal született.
Beatrix Kolumba Mária Immakuláta Leonie (1879−1946), aki 1906-ban Pietro Lucchesi-Palli grófhoz ment feleségül.
Mária Anasztázia (*/† 1881), kisgyermekként meghalt.
Auguszta (*/† 1882), születésekor meghalt, édesanyjával együtt.
Utolsó (12.) gyermekének születésekor a 33 éves Mária Pia hercegné meghalt gyermekágyban. Az elhunyt hercegnét a toszkánai Villa Borbone della Pianore kastély kápolnájában (Capezzano Pianore községben, Viareggio közelében) temették el.
Róbert herceg halála (1907) után fogyatékos gyermekeinek gondnokává, örökségük és vagyonuk kezelőjévé Mária Pia legidősebb ép elméjű fiát, Illés herceget jelölték ki. Parma hercegének (névleges) címét Henrik (Enrico) herceg, majd az ő halála (1939) után József (Giuseppe) herceg örökölte. Mindkettőjük gyámságát öccsük, Illés herceg látta el, aki Enrico halála (1950)-ben végül örökölte apjának címzetes hercegi címét, és viselte azt haláláig, mint a Parmai Hercegség trónkövetelője.
Források
Arrigo Petacco: La regina del sud, Mondadori, Milánó, 1992. (olaszul)ISBN 88-04-43391-4
Daniel Willis: The Descendants of Louis XIII, Clearfield Co., Baltimore, Maryland, 1999, ISBN 0-8063-4942-5(angolul)