Lujza Sarolta (Carlotta) hercegnő (1804–1844), aki 1819-ben Ferenc (Francisco de Paula) spanyol infánshoz (1794–1865), IV. Károly király legkisebbik fiához ment feleségül.
Károly Ferdinánd (Carlo Fernando),Capua hercege (1811–1862), aki 1836-ban rangon aluli házasságot kötött Penelope Smith-szel (1815–1882), utóbb Mascali grófnőjével.
Lipót Benjámin, Siracusa grófja (1813–1860), aki 1837-ben Savoya–Carignani Filiberta szárd hercegnőt (1814–1874) vette feleségül.
Antal Paszkál (Antonio Pasquale),Lecce grófja, (1816–1843), gyermektelenül halt meg.
Mária Amália hercegnő (1818–1857), 1832-ben Sebestyén infánshoz, Spanyolország és Portugália hercegéhez (1811–1872) ment feleségül.
Mária Karolina hercegnő (1820–1861), aki 1850-ben a Bourbon-házból való Carlos Luis María Fernando spanyol királyi herceghez, Montemolín grófjához (1818–1861), a spanyol karlista trónkövetelőhöz ment feleségül.
Lajos Károly (Luigi Carlo),Aquila grófja (1824–1897), aki 1844-ben Januária Mária Johanna brazil császári hercegnőt (1822–1901), I. Péter brazil császár leányát vette feleségül.
Ferenc Lajos (Francesco Luigi),Trapani grófja (1827–1892), aki saját unokahúgát, Habsburg–Toscanai Mária Izabella főhercegnőt (1834–1901), nővérének, Mária Antónia hercegnőnek leányát vette feleségül.
János Szalvátor főherceg (* 1852; későbbi polgári nevén Johann Orth hajóskapitány. Eltűnt a tengeren 1890-ben, holttá nyilvánították 1911-ben).
Toszkána nagyhercegnéje
Az idős főhercegné
Az új, fiatal nagyhercegnét hamar megszerették szépségéért. Lipót nagyherceg emiatt választotta őt feleségnek. A konzervatív Bourbon-környezetből származó szicíliai királyleány eleinte sok nehézséggel találkozott a Firenze polgáribb légkörében. A nagyhercegi udvartartás hölgyei és az uralkodó család nőtagjai segítségével hamarosan tökéletesen beilleszkedett. Tiszteletére több új közteret és intézményt az ő nevére kereszteltek, így a firenzei Piazza Maria Antonia teret (ma: Piazza dell’Indipendenza, a Függetlenség tere), a fővárost Pratóval és Pistoiával összekötő új vasúti fővonalat (Linea ferroviaria Maria Antonia), és az 1848. február 3-án felavatott új firenzei vasúti pályaudvart (Stazione Maria Antonia, ma: Stazione Santa Maria Novella). A kor ismert mezőgazdásza, Cosimo Ridolfi új kaméliafajtát kreált, és Mária Antoniettának keresztelte, a nagyhercegné tiszteletére.
Az özvegy Mária Antonietta nagyhercegné visszatért Bécsbe unokaöccsének, Ferenc József császárnak udvarába, itt élt a többi elűzött toszkánai családtag is. Legkisebb fia, János Szalvátor főherceg szoros barátságot kötött Rudolf főherceggel, aki 1889. január 30-án, máig tisztázatlan körülmények között Mayerlingben öngyilkosságot követett el. János Szalvátort megrendítette barátjának halála, és az ezt követő eltussolási akció. Lemondott katonai rangjáról, főhercegi címéről és előjogairól, kivált a császári családból. Felvette a polgári Johann Orth nevet, és hajóskapitánynak állt. 1890-ben Buenos Aires felé tartó hajójával együtt nyomtalanul eltűnt a tengeren. Ferenc József császár nagyszabású kutatást indított megtalálására, eredmény nélkül. A kétségbeesett Mária Antónia nem tudta elhinni, hogy kedves fia elveszett. Élete végéig visszavárta, hitelt adott minden hamis hírnek, ami reményét tovább éltethette.
1893 áprilisában Amerigo Antinori herceg, ősi toszkánai patricius család tagja, meghívta a volt nagyhercegnét Firenzébe, frissen felújított palotájába, hogy Mária Antónia viszontláthassa szeretett székvárosát, ahol ifjúságát töltötte és gyermekeit nevelte. A látogatóba érkezett nagyhercegnénél – meglepetésére – nemcsak a régi nemesi családok tagjai, hanem a város polgárai is nagy számban tették tiszteletüket. Három évtizeddel az egységes Olasz Királyság kikiáltása után Mária Antónia jelenléte módot adott Toszkána népének, hogy demonstratív módon emlékezhessenek eljátszott függetlenségükről.
Mária Antónia nagyhercegné 83 éves korában, 1898. november 7-én hunyt el lakóhelyén, a salzkammergutiGmundenben, az Ort kastélyban (Schloss Ort). A Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, bécsi kapucinusok kriptájába temették. 1898. december 4-én a firenzei Santissima Annunziata templomban gyászmisét celebráltak az utolsó firenzei nagyhercegné lelki üdvéért, ahol hatalmas számban jelentek meg Firenze és Toszkána vezetői és polgárai.
Férjének, Lipót nagyherceg koporsóját 1914-ben Rómából átszállították Bécsbe, és őt is a bécsi kapucinusok kriptájába helyezték, feleségének nyughelye mellé.
Jegyzetek
↑A dédunoka: Mária Antonietta nápoly–szicíliai királyi hercegnő (Madrid, 1898. április 26. – Wiesendange, 1957. január 10.), Bourbon II. Ferdinánd calabriai herceg (1869–1960) és Wittelsbach Mária Lujza (Ludwiga) Terézia bajor királyi hercegnő (1872–1954) leánya, akinek anyai nagyapja III. Lajos bajor király volt, apai nagyszülei Bourbon Alfonz casertai herceg (1841–1934) és Bourbon Mária Antonietta nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1851–1938) voltak, apai dédszülei pedig Mária Antónia toszkánai nagyhercegné bátyja, II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (1810–1867) és annak felesége, Habsburg–Tescheni Mária Terézia főhercegnő (1816–1867).