Lajos Antal herceg, Angoulême hercege (1775–1844), 1824-től trónörökös (dauphin),1830-ban rövid ideig, névlegesen XIX. Lajos néven Franciaország királya.
Zsófia hercegnő (1776–1783), fiatalon meghalt.
Károly Ferdinánd herceg, Berry hercege (1778–1820).
1789. július 13-án, a Bastille elfoglalásának előestéjén, a kezdődő zavargások láttán apja, Artois grófja a bátyjának, XVI. Lajos királynak utasítására elhagyta Franciaországot, nehogy politikai gyilkosság áldozatává váljék. Először Brüsszelbe mentek, de a forradalmi hadsereg közeledésére Koblenzbe költöztek. Károly Ferdinánd herceg anyai nagyapjának, III. Viktor Amadé szárd–piemonti királynak hívására egy ideig Torinóban éltek.
1801-ben Angliába költözött, és 13 éven át, a napóleoni háborúk végéig ott is maradt. Itt viszonyt kezdett a polgári származású Amy Brown Freeman-nel (1783–1876), John L. Brown és Anne Deacon leányával, akinek első, elhalt férjétől, bizonyos Freemantől volt már egy 1804-ben született, John nevű fia. (Az első férj sorsa ismeretlen). 1806-ban Berry hercege titokban feleségül vette Amy Brownt, akitől ezután két leánya született:
Charlotte Marie Augustine de Bourbon (1808–1886), 1820-tól Issoudun grófnője, aki 1823-ban Ferdinand Victor Amédée de Faucigny-Lucinge-hez, Lucinge I. hercegéhez ment feleségül.[1]
Louise Marie Charlotte de Bourbon (1809–1891), 1820-tól Vierzon grófnője, aki 1827-ben Athanae Charles Marin de Charette de la Contrie-hez, Charette bárójához ment feleségül.[2] Az ő későbbi utódai közé tartozik Hervé de Charette konzervatív politikus (* 1938), aki 1995–97 között Alain Juppé kormányának külügyminisztere volt.
1814-ben, Napóleon első lemondása után Károly Ferdinánd herceg visszatért Franciaországba, ekkor megszakította Amy Brown Freemanhez fűződő viszonyát, 1815-ben hivatalosan el is váltak. A titkos házasságból született két leányának Berry herceg nagybátyja, XVIII. Lajos király1820. június 10-én francia grófnői rangokat adományozott. A herceg 1820-ban, halálos ágyán mindkettőjüket törvényes főrangú gyermekének ismerte el, a leányok később francia főnemesi családok tagjaihoz mentek feleségül.
1814-ben Berry hercege hazaköltözött Párizsba. A Bourbon-restauráció során határozott viselkedésével és egyenes gondolkodásával kivívta honfitársainak rokonszenvét, valamelyest enyhítve a közismerten konzervatív gondolkodású apjával, Artois grófjával szembeni gyűlöletet. 1815-ben, amikor Napóleon császár visszatért Elba szigetéről, XVIII. Lajos király Berry hercegét nevezte ki a párizsi királyi hadsereg főparancsnokává, és arra utasította, akadályozza meg a „bitorló” bevonulását a fővárosba. A csapatok azonban nem maradtak hűségesek a király unokaöccséhez, hanem átpártoltak Napóleonhoz. Károly Ferdinánd herceg Gentbe menekült, és ott várta ki a „száz napos uralom” végét.
Mivel sem XVI. Lajosnak, sem XVIII. Lajosnak nem voltak élő férfi leszármazottai, a francia Bourbon-ház főágának törvényes örökösét csak Artois grófjának, a jövendő X. Károly királynak két fia biztosíthatta. Az idősebbik fiúnak, Lajos Antalnak, Angoulême hercegének sem volt férfi örököse, ezért öccsétől, Berry hercegétől várták a királyi trón jövendő várományosát. Tragikus módon az ő első gyermekei is meghaltak, és 1820 elején csak egy leánya élt, Louise-Marie hercegnő. A legkisebb fiú, Henri, Bordeaux hercege, Chambord grófja a Bourbon-házi francia királyok utolsó egyenes ági leszármazottja már 1820. szeptember 29-én született, 7 hónappal apjának meggyilkolása után.
Korabeli rajz a gyilkosságról
Meggyilkolása
1820. február 13-án este feleségével együtt egy operaelőadást tekintett meg az akkori párizsi Operaházban (a Salle Montansier-ban, Párizs 2. kerületében, a Rue de la Loi-n, amelynek mai neve Square Louvois). A hercegné a felvonásközi szünetben távozni kívánt, férje kikísérte őt a várakozó hintóhoz. Amikor visszaindult a színház épületébe, egy férfi rátámadt és tőrt döfött a mellébe. A seb végzetesnek bizonyult. Berry hercege tudatánál maradt, haláltusája egész éjszakán át tartott. Halálos ágyánál az egész királyi család összegyűlt.
A haldokló megbocsátott gyilkosának és kegyelmet kért számára. Kérte, hogy a királyi család gondoskodjék első feleségéről, Amy Brown Freemanről, és annak első házasságából született fiáról, John Freemanről is. Szenvedései február 14-én reggel fél hétkor értek véget. A meggyilkolt Berry herceget a francia királyok hagyományos temetkezőhelyén, Párizs mellett, Saint-Denis-ben, a Saint-Denis-székesegyházban temették el.
A merénylőt, egy Louis Pierre Louvel nevű párizsi nyeregkészítő munkást elfogták és még aznap éjjel kihallgatták. Louvel azt vallotta, Bonaparte Napóleon híve, gyűlöli a királyságot, és ki akarja irtani a Bourbon-ház írmagját is. Bíróság elé állították, halálra ítélték, 1820. június 7-én nyaktilóval kivégezték.
Özvegyének és utódjának későbbi sorsa
Az utószülött Henrik herceg, aki nagybátyjától, a királytól a Bordeaux hercege címet kapta, a Bourbon-ház francia főágának utolsó férfi sarja volt. A történelem Henri d’Artois, Chambord grófja néven tartja őt számon. Gyermektelenül elhunyt nagybátyjának, Angoulême hercegének1844-ben bekövetkezett elhunyta után a francia legitimisták Chambord grófját V. Henrik néven kikiáltották Franciaország és Navarra királyává. 1846-ban Mária Terézia Beatrix modenai hercegnőt vette feleségül, de a házasság gyermektelen maradt, a Bourbon-ház királyi ága kihalt.
Özvegye, Mária Karolina hercegné1831-ben titokban házasságot kötött Ettore Lucchesi-Palli gróffal (1805–1834). 1832-ben a Vendée-ban legitimista felkelést vezetett, sikertelenül próbálta megszerezni fia számára a francia trónt. A francia hatóságok letartóztatták, Blaye várába zárták, itt egy leányt szült. Eltitkolt házasságának ténye kitudódott, az özvegy hercegné elveszítette a legitimisták rokonszenvét és támogatását. Személye politikailag érdektelenné vált, 1833 júniusában szabadon engedték, második férje után utazott Szicíliába, 1864-ben ismét megözvegyült. Ausztriában élt haláláig, 1870-ig.
Amy Brown Freeman 93 éves korában, 1876. május 7-én hunyt el ifjabbik veje családjánál, a Contrie kastélyban (Château de la Contrie). Berry hercegétől született fia, John Freeman 1866-ban halt meg Zürichben.
A Louvois szökőkút, az egykori Operaház helyén.
A merénylet politikai következményei
A bonapartista merénylet híre felkorbácsolta a royalista szenvedélyeket, ami egy éven belül teljes ultrakonzervatív hatalomátvételhez vezetett. XVIII. Lajos, aki eddig mérsékelten liberális politikát folytatott, most túlzottan liberálisnak látta főminiszterét, egyben rendőrminiszterét, Élie Decazes-t, akit a merénylet után azonnal el is csapott. Decazes-t az ultraroyalista sajtó bűnös hanyagsággal vádolta meg, és bíróság elé állítását is követelte. Választójogi törvénytervezetét, amit Decazes néhány hónappal korábban nyújtott be, elvetették.
A király Richelieu herceget (1766–1822) nevezte ki új főminiszterévé, aki 1815–1818 között, a Restauráció kezdetén állt kormánya élén. Az egyéni szabadságjogokat és a sajtószabadságot felfüggesztették. Újra bevezették a sajtócenzúrát. A magas vagyoni cenzushoz kötött választójog alapján megtartott 1820 novemberi választásokon az ultraroyalisták nagyarányú győzelmet arattak, és maguk alá gyűrték az ellenzéket. A túlsúlyra jutott ultrák immár a konzervatív Richelieu-t is túl liberálisnak minősítették, a király 1821 decemberében elbocsátotta, helyére Joseph de Villèle grófot (1773–1854), a konzervatív Artois grófjának bizalmi emberét nevezte ki, aki folytatta a teljes abszolutizmus helyreállítására irányuló intézkedéseket: az egyetemeket az Egyház felügyelete alá helyezte, erősítette a kormány ellenőrzését a sajtó felett, és kíméletlen harcba kezdett a Restaurációt ellenző charbonnerie (olasz nevén carbonari) mozgalom ellen. A Berry hercege elleni merénylet tehát erőteljes politikai jobbratolódást eredményezett, ami 1824 után, X. Károly uralma idején is folytatódott.
,_duc_de_Berry.jpg)
.svg)
.jpg)
