IV. Károly 1748. november 11-én született Porticiben szüleinek hetedik gyermekeként. Tizenkét éves korától félárva volt, ekkor halt meg ugyanis harminchat éves korában az édesanyja.
Amikor 1759-ben VI. Ferdinánd halála folytán megüresedett a spanyol trón, és apja lemondott Nápoly-Szicíliáról másodszülött fia, IV. Ferdinánd javára, a 11 éves Károly családjával együtt Madridba költözött, ahol még ugyanez évben a spanyol trónörököst megillető Asztúria hercege címet kapta apjától. Tizenhét éves korában 1765-ben megnősült, feleségül vette első unokatestvérét, a 13 éves Mária Lujza Bourbon–parmai hercegnőt, apai nagybátyjának, Fülöp Bourbon-parmai hercegnek leányát.
1788. december 14-én, amikor apja elhunyt, Károly már mintegy huszonkilenc éve viselte Asztúria hercegének címét. Negyvenéves korában, IV. Károly néven lépett a Spanyolország trónjára. Uralkodása alatt a tényleges hatalom az udvari kamarilla, feleségének, Mária Lujza királynénak, és kegyencének, Manuel Godoy főminiszternek kezében volt. A francia forradalom hatására Károly visszavonta apja reformjait, és 1793–1795 között kudarccal végződő háborút viselt a forradalmi Franciaország ellen. Országa szövetségbe kényszerült a napóleoni Franciaországgal, és részt kellett vennie annak háborúiban, emiatt teljesen elvesztette önállóságát.
Az 1807-ben kezdődött francia megszállás ellen 1808-ban népi felkelés tört ki. Ennek hatására 1808. március 17-én Károly lemondott a trónról fia, a későbbi VII. Ferdinánd javára. Károly ezután feleségével, és annak szeretőjével, Manuel Godoy-jal együtt Franciaországba menekült, ahol arra kényszerítették, hogy vonja vissza a fia javára szóló lemondási nyilatkozatát, és újra mondjon le Napóleon bátyja, Joseph Bonaparte javára. A királyi családot a franciák „védőőrizetbe” vették. A Napóleonnal szembeszegült VII. Ferdinánd az ellenállás és a függetlenség szimbólumává vált, szemben apjával, IV. Károllyal, akit francia kollaboránsnak tekintettek.
A francia katonai vereségek hatására 1813 végén Napóleon császár felajánlotta a spanyol koronát VII. Ferdinándnak, aki az 1813. december 13-án megkötött valençay-i szerződésben azt el is fogadta. 1814 márciusában visszatért Madridba, alattvalóinak lelkesedése és ünneplése közepette elfoglalta apja trónját, és haláláig, 1833-ig uralkodott.
Az ifjú trónörökös, Asztúria hercege, a későbbi IV. Károly 1765-ben.
IV. Károly spanyol király hivatalos uralkodói portréja.
A spanyol világbirodalom 1790-ben.
IV. Károly 8 reálos ezüstérméjének elő- és hátoldala, az uralkodó portréjával és a Spanyol Királyság címerével. Előoldali felirataː CAROLUS IIII DEI GRATIA 1806 (IV. Károly Isten kegyelméből 1806), hátoldali felirataː HISPAN[IARUM] ET IND[IARUM] REX M[EXICO] 8 R[EALES] TH (Spanyolország és az Indiák királya, Mexikó, 8 reál). A spanyol 8 reálos 25,563 gramm színezüstöt tartalmazott, évszázadokig a világ legfontosabb kereskedelmi érméje volt.
IV. Károly 2 escudós aranyérméjének elő- és hátoldala, az uralkodó portréjával és a Spanyol Királyság címerével.
IV. Károly exkirályként, 1818-ban.
Jegyzetek
Források
Gen. Gomez de Arteche: Historia del Reinado de Carlos IV, (5 kötetben), Historia General de España de la Real Academia de la Historia sorozat, Madrid, 1892.
John Lynch: El siglo XVIII, Crítica, Barcelona, 1989., 1991.
_Version_with_Golden_Fleece_and_Order_of_Charles_III_Collars.svg)
_-_02.jpg)
![IV. Károly 8 reálos ezüstérméjének elő- és hátoldala, az uralkodó portréjával és a Spanyol Királyság címerével. Előoldali felirataː CAROLUS IIII DEI GRATIA 1806 (IV. Károly Isten kegyelméből 1806), hátoldali felirataː HISPAN[IARUM] ET IND[IARUM] REX M[EXICO] 8 R[EALES] TH (Spanyolország és az Indiák királya, Mexikó, 8 reál). A spanyol 8 reálos 25,563 gramm színezüstöt tartalmazott, évszázadokig a világ legfontosabb kereskedelmi érméje volt.](F%C3%A1jl:Carlos_IV_Coin.jpg)
