Róbert Bourbon–parmai herceg(Roberto Carlo Luigi Maria di Borbone-Parma) (Firenze, 1848. július 9. – Viareggio, 1907. november 16.), a Bourbon-ház parmai ágából származó herceg, 1854–1859 között I. Róbert néven Parma utolsó uralkodó hercege, kiskorúsága miatt nevében anyja régensként uralkodott. Leánya, Zita Bourbon–parmai hercegnő 1916–1918 között osztrák császárné, magyar és cseh királyné volt.
Henrik Károly Lajos György Ábrahám Pál Mária herceg (1851–1905), aki először 1873-ban Mária Lujza nápoly–szicíliai királyi hercegnőt, majd 1876-ban Adelgunda portugál királyi hercegnőt vette feleségül.
Róbert herceg egyéves volt, amikor apja 1849-ben az osztrák császári haderő segítségével visszaszerezte hatalmát, Parma uralkodó hercegeként. Önkényuralma révén meggyűlölték, és 1854-ben meggyilkolták. A hatéves Róbert trónörökös herceg örökölte apja trónját, de helyette anyja, az özvegy Louise-Marie hercegné uralkodott régensként Parmában. 1859-ben a szárd–francia–osztrák háborúban elszenvedett osztrák vereség nyomán a Parmai Hercegséget megszállták II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király csapatai. A hódítók elől a régens-hercegné gyermekeivel együtt Svájcba, majd az Osztrák Császárságba menekült. A Parmai Hercegséget 1860-ban a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolták, majd 1861-ben beolvasztották az egyesített Olasz Királyságba. I. Róbert herceg így trónját veszítette anélkül, hogy ténylegesen trónra lépett volna.
Ferdinánd Mária Károly (*/† 1871) kisgyermekként meghalt.
Lujza Mária Annunciáta Terézia (1872−1943), szellemi fogyatékkal született.
Henrik Mária Albert Ferdinánd Károly Piusz Lajos Antal (1873−1939), szellemi fogyatékkal született, ennek ellenére apja halála (1907) után a Parmai Hercegség trónörökösévé nyilvánították, a címet haláláig viselte.
Mária Immakuláta Lujza Franciska (1874–1914), szellemi fogyatékkal született.
József Mária Péter Pál Ferenc (1875−1950), szellemi fogyatékkal született, Henrik halála (1939) után Parma címzetes hercege.
Mária Terézia Pia (1876–1959), szellemi fogyatékkal született.
Mária Pia Antonietta (1877–1915), szellemi fogyatékkal született.
Beatrix Kolumba Mária Immakuláta Leonie (1879−1946), aki 1906-ban Pietro Lucchesi-Palli grófhoz ment feleségül.
Ferenc Xavér (Saverio) Károly Mária Anna Lajos (1889–1977), aki 1927-ben Madeleine von Bourbon-Busset hercegnőt vette feleségül, 1974-től haláláig I. Xavér néven ő volt Parma címzetes hercege. A címet fia, Károly Hugó (1930–2010) örökölte, és viselte 1977-től haláláig.
Franciska Jozefa Mária Terézia Erzsébet (1890–1978), aki Benedek-rendi apáca lett a franciaországi Solesmes kolostorban.
Mária Antónia Zsófia Ludovika Jozefa Mikaéla (1895–1977), aki Benedek-rendi apáca lett a franciaországi Solesmes kolostorban.
Izabella Mária Anna (1898–1984), nem ment férjhez.
Lajos (Luigi) Károly Mária Lipót Róbert (1899–1967), aki 1939-ben Savoyai Mária Franciska olasz királyi hercegnőt, III. Viktor Emánuel király leányát vette feleségül.
Henrietta Anna Mária Immakuláta Ludovika Antónia (1903–1987), nem ment férjhez.
Kajetán (Gaetano) Mária József Piusz (1905–1958), aki 1931-ben Margarethe Marie Therese von Thurn und Taxis hercegnőt vette feleségül. Egyetlen leányuk született, Diána hercegnő. 1940. január 24-én a házastársak Budapesten elváltak.
Öröksége
I. Róbert, Parma és Piacenza címzetes hercege 1907. november 16-án hunyt el a toszkánai Villa Borbone della Pianore kastélyban (Capezzano Pianore községben, Viareggio közelében), ahol fogyatékos gyermekei is éltek. A hercegi címet legidősebb élő fia, a szellemi fogyatékos Henrik (Enrico) herceg örökölte. Az osztrák bíróság a beszámíthatatlannak minősített testvérek törvényes gyámjává, a hercegi vagyon – benne a franciaországi Chambord kastély – kezelőjévé az elhunyt Róbert legidősebb egészséges fiát, Illés herceget jelölte ki. Ő lett a Bourbon–parmai hercegi család feje, az uralkodásra alkalmatlan Henrik helyett a hercegség címzetes régense. A fogyatékos gyermekek a családi Bourbon-kastélyban, a Villa Borbone delle Pianoréban éltek. A két feleségtől született testvérek két csoportja között vagyonjogi vita keletkezett, ami különféle peren kívüli megegyezések, majd az első világháború során vagyonelkobzás, kárpótlás, majd újabb perek és bírósági ítéletek után csak 1932-ben zárult le.
