Darázs (horvátul: Draž) községközpont és falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
Darázs község (járás) önkormányzatához a következő falvak tartoznak:
Eszéktől légvonalban 32, közúton 44 km-re északra, a Drávaszög északi részén, a Karasica partján, közel a magyar-szerb-horvát hármashatárhoz, Kiskőszeg és Hercegmárok közt fekszik.
A község területét északon Magyarország, keleten Szerbia, délről Hercegszöllős, délnyugaton Baranyabán község határolja.
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A falu keleti szélén, a Báni-hegységnek a régi Dunaág felé lejtő északi lejtőin az 1986-os régészeti terepbejárás során a szakemberek őskori és középkori kerámiákat találtak.[2] A lelőhely északi széle a Darázsról Kiskőszegre menő mezei úttal határos. A felszínen gyűjtött kerámia őskori és középkori településkomplexum meglétét jelzi, melynek kedvező volt a földrajzi fekvése. A középkori kerámia valamivel nagyobb mennyiségben van jelen, mint az őskori, tehát feltételezhető, hogy itt egykor egy kisebb középkori település létezett.
Darázs település első írásos említése 1263-ban történt.[3] 1450-ben „Daras”, 1497-ben „Daraas” alakban említik a korabeli forrásokban. 1450-ben 15 jobbágyportával rendelkezett, a szekcsői Herczeg család birtoka volt.[4] 1526-ban a közelgő háborús vész hatására elnéptelenedett.
A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából jelentős számú sokác lakosság települt ide. A felszabadítás után a bellyei uradalom része lett, melyet hadi érdemeiért királyi adományként Savoyai Jenő herceg kapott meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. Mária Terézia 1780. május 5-én leányának, Mária Krisztina ausztriai főhercegnőnek és férjének, Szász-Tescheni Albert hercegnek adományozta. Miután ők is gyermektelenek voltak, a birtokot Károly Lajos főherceg örökölte. Károly örököse fia, Albrecht lett, majd halála után Albrecht testvérének fia, Frigyes lett a következő ura, egészen az első világháborúig.
Az 1910-es népszámláláskor 2259 lakosa volt, ebből 1442 fő sokác, 781 magyar, 33 német volt. A népességből 2192 római katolikus, 39 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződésig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. Az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Nevét a délszláv hatóságok Darázsról Dražra szlávosították. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 68%-a horvát, 25%-a magyar, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A horvátországi háború elején szerb megszállás alá került, ekkor a horvátok menekültek el, majd a horvát erők győzelme után a szerbek költöztek el Szerbiába. A településnek 2011-ben 505 lakosa volt.
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
A községnek 3356 lakosa van (2001-es adat), ebből 26% magyar, 3% szerb, a többi horvát nemzetiségű.
Darázsnak Hercegmárokkal közösen már 1738-ban volt iskolája, de tanterem hiányában a tanítás még a tanító szobájában történt. Az egytantermes iskola 1846-ban épült fel. Az 1864/65-ös tanévben a római katolikus elemi altanoda már két tanteremmel rendelkezett és a két település közös tulajdonát képezte. Az épület állapota meglehetősen rossz volt. Az épületet az 1876-os árvíz annyira megrongálta, hogy 1878-ban újjá kellett építeni. Időközben Hercegmárok saját iskolát épített és különvált a darázsi iskolától. A darázsi iskolát a nagy tanulói létszám miatt 1888-ban egy tanteremmel meg kellett bővíteni.[10] Ma a településen nyolcosztályos általános iskola működik. Területi iskolái Dályok, Izsép és Kiskőszeg településeken működnek.