A népmonda úgy tartja, hogy a falut azért hívták Sepsének, mert a régiségben senki sem találta. Nevében kétszer is benne van a „se” szó. Valójában a Szepsa, Szepse személynévből keletkezett magyar névadással, amelynek tövében a „szép” melléknév rejtőzik.[2]
Fekvése
Eszéktől légvonalban 25, közúton 32 km-re, községközpontjától 4 km-re északra, a magyar határtól 10 km-re, Baranyában, a Drávaszög középső részén, a Báni-hegység déli lejtőin, Nagybodolya és Hercegszöllős között fekszik. Szomszédai: Nagybodolya északra 3 km-re, Csúza délkeletre 3 km-re, Hercegszöllős délre 4 km-re és Kő délnyugatra 3 km-re. A falu egy szőlőültetvényekkel körülvett völgykatlanban helyezkedik el, innen kapta horvát nevét, mely völgykatlant jelent. Négy utcája a Fő (Glavna), Dózsa György, Petőfi Sándor és Hegy (Planina) utca nevet viseli.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskorban is éltek emberek. A határában fekvő Kotlina domb legtetején kerámiatöredékeket és feltűnő fekete földfoltokat találtak hamuval keverve. A durva, vékony kerámia fekete színű, sekély metszésű vékony vonalakkal díszítve. Néhány töredéket vastag fekete festékréteggel vontak be, amelyet könnyen letörölhettek. Az e helyről származó kerámiák egy része, készítési formája és módja alapján, a sopoti kultúra 3. fázisához tartozik. A hamuval és csontokkal kevert leletek arra utalnak, hogy itt a településhez tartozó nekropolisz is feküdt.[3]
Sepse első írásos említése 1227-ben „Srebsa” alakban történt abban az oklevélben, melyben II. Endre király a Mátyás fia Pál és több baranyai várjobbágy közötti peres ügy elintézését helyben hagyja.[4] Neve a korabeli oklevelekben „Scepse” (1301, 1357, 1360), „Zepsce” (1308), „Zepse” (1368, 1470), „Felsewzepse” (1425), „Sepse” (1443, 1471, 1481) alakban fordult elő.[5] A középkorban gyakran gazdát cserélt a falu. A pápai tizedjegyzék tanúsága szerint 14. században már önálló plébániája volt. A 15. században Bodola mezőváros és vele együtt Valpó várának tartozéka volt.
A török1526-ban szállta meg. A török időkben is lakott maradt, a Baranyavári náhije része volt. Az 1591-es török adókönyvben Sepse néven 22 kapuval szerepel. Az adókönyv nevei alapján a falut magyarok lakták.[6]
A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A felszabadítás után a bellyei uradalom része lett. A bellyei uradalom részeként előbb kamarai birtok, majd királyi adományként hadi érdemeiért Savoyai Jenő herceg kapta meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. Mária Terézia1780. május 5-én leányának, Mária Krisztina ausztriai főhercegnőnek és férjének, Szász-Tescheni Albert hercegnek adományozta. Miután ők is gyermektelenek voltak, a birtokot Károly Lajos főherceg örökölte. Károly örököse fia, Albrecht lett, majd halála után Albrecht testvérének fia, Frigyes lett a következő ura, egészen az első világháborúig.
A környező többi faluhoz hasonlóan határának nagy része szőlő és erdő volt. A gazdák kiváló borokat termeltek. Gazdag legelőin jelentős állatállományt tartottak, ezeket vásárokon adták el. Vályi András szerint „SEPSE. Magyar falu Baranya Várm. lakosai katolikusok, fekszik a’ Siklósi járásban; határja jól termő, borai híresek, vagyonnyai külömbfélék.”[7]
Fényes Elek szerint „Sepse, magyar falu, Baranya vgyében, 65 kath., 695 ref. lak., ref. anyaekklézsiával, hires vörös bortermesztéssel. F. u. Károly főherczeg örök. Ut. p. Herczeg-Szőlős.”[8]
1848-ban a 734 lakos közül 681 volt református. Az 1910-ben végzett népszámlálás szerint lakossága 1048 fő, melyből 1034 fő magyar, 11 fő német 1 fő tót és 1 fő horvát nemzetiségű volt. A lakosok közül 1046 fő tudott magyarul (98,5%).[11] A falu népessége 2001-re 334-re csökkent. A lakosság összetételében a magyarok hányada 2001-ben 88,32% volt.
Gazdaság
A falu a drávaszögi löszdomb délkeleti fekvésű lankáin fekszik, melynek szőlőtermelésre kiváló adottságú talajai vannak, ezért egykor kiváló borairól volt híres, lakosságának túlnyomó többsége kertészettel, szőlészettel és borászattal foglalkozott. Ma a lakosság főként mezőgazdasággal, szántóföldi növénytermesztéssel, szőlészettel és gyümölcstermeléssel foglalkozik, míg a borászat háttérbe szorult.
Nevezetességei
A sepsei református templomot[12]1803 és 1806 között építették az 1803-ban tűzvészben leégett régi templom helyett, de nem a régi templom helyére, hanem mai helyére, a domb tetejére. A templomhoz lépcsőkön lehet felmenni. 1856-ban, 1882-ben, 1963-ban, 1984-ben és 2006-ban megújították. Téglából épített egyhajós épület, melynek hosszúsága 30, szélessége 12 méter. A harangtorony a főhomlokzat előtt emelkedik, barokk toronysisak fedi. A templomba a torony aljában kialakított előcsarnokon át lehet bemenni.
A református lelkészi lak a templomtól délre áll, 1853-ban építették historikus stílusban. A téglalap alaprajzú épület hosszanti oldala az utca felé néz. Mögötte 1867-ben épített gazdasági épület áll, mely a lelkészlakkal együtt értékes építészeti egységet alkot.
Mária Neve római katolikus kápolna. A legidősebb falubeli emberek szerint a kápolna már 1936-ban működött, de lehet, hogy már előtte is megvolt. 1947-től viseli mai titulusát. Az 1970-es évek végén a kápolna feletti dombon álló harangtorony elkorhadt faszerkezetét kicserélték a még ma is meglévő vasszerkezetre. 1983-ban készült el a Lourdes-i barlang, az új oltár és a szószék.
A református templom
Háborús emlékmű
A Református temető
Magyar parasztház
Tűzoltó szivattyú
Kultúra
Petőfi Sándor Művelődési Egyesület helyi csoportja.
Oktatás
A településen a Vörösmarti Általános Iskola négyosztályos területi iskolája működik.
Sport
Futball csapat ŠNK Grozd 2020
Az ŠNK Grozd Kotlina labdarúgóklubot 1929-ben még ŠK Kotlina néven alapították. Ezen a néven 1941-ig működött. NK Grozd Kotlina néven 1969-ben alapították újra. A megyei 2. és 3. ligában szerepel.
Egyesületek
A Sepsei önkéntes tűzoltó-egyesületet 1886-ban alapították. 2013 elején az egyesületet újraszervezték. Ma 31 tagja van. Rendszeres résztvevői a tűzoltó versenyeknek és gyakorlatoknak.
