Kásád (korábban Kassád, horvátul:Каšad) községBaranya vármegyében, a Siklósi járásban. Magyarország legdélebben fekvő települése, nagyjából holtversenyben Beremenddel (Kásád belterületének déli csücske valamivel délebbre esik Beremend belterületének déli szélétől, ám Beremend külterületén található az ország legdélebbi határpontja).
Fekvése
A Villányi-hegységtől délre, Beremendtől 3 kilométerre nyugatra, a magyar-horváthatár közvetlen közelében található, központját az utóbbitól kevesebb, mint 2 kilométer választja el.
A határ magyar oldalán csak három települési szomszédja van: észak felől Siklósnagyfalu, kelet felől a már említett Beremend, nyugat felől pedig Old. Az államhatár túloldalán a legközelebbi település a közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz(Petlovac) tartozó Torjánc(Torjanci).
A hajdan mocsaras térségben több patak és halastó is megtalálható volt, magát a falut is vizek zárták körül és ez településszerkezetében mind a mai napig meglátszik.
Megközelítése
A község ma zsáktelepülésnek számít, közúton csak az 5708-as útból nyugatnak kiágazó 57 121-es számú mellékúton érhető el, Beremend központja felől. Siklósnagyfaluval és a határon túli szomszédaival nincs közvetlen közúti kapcsolata, Olddal pedig csak mezőgazdasági utak kötik össze.
Nevének eredete
Kásád neve a „kosa” képzős személynévből vagy a kása szláv jövevényszóból származik.[3]
Története
Első írásos említése Kassat, majd Asady1294-ből ismert.
A sokácok betelepítése Kásádra szervezett formában történt. Az első betelepülők, egy 1711-es összeírás szerint a következők voltak: Marianus Kovácsovics, Josephus Kovácsovics, Matheus Sarinovics, Benedictus Bosnyák, Michael Oldinacz, Marcus Sokacz, Georgiusz Zágorecz, Petrus Filak, Joannes Svokovics.
Magukkal hozott szokásaikat, népművészetüket és kultúrájukat, a magyarországi horvát nemzetiségen belül talán a legtovább őrizték meg. Ebben szerepet játszott a település földrajzi adottságaiból eredő elzártságuk is.
Fényes Elek szerint „Kassád, horvát falu, Baranya vmegyében, a dárdai uradalomban, 700 kath.[katolikus] lak.[lakja], lapályos termékeny határral. Ut.[utolsó] p.[posta] Siklós.”.[4]
A horvátországi háború idején menekültek érkeztek a faluba Petárdáról és Torjáncból. 2022-ben a falu polgármestere, Gavallér Istvánné mesélte el az újságírónak, hogy a falubeliek többeket elszállásoltak, azonban mindenki félt, hogy a szerbek átjönnek, és megtámadják a faluban bujkálókat. Többször átlőttek a határon, de nagyobb atrocitás nem történt.[5]
A helység lakóinak nemzetiségi kötődése 2001-ben: magyar 62,3%, cigány 1,1%, horvát 33,7%, ismeretlen, nem válaszolt 3,4%. [14]
A helység lakóinak vallási összetétele 2001-ben: római katolikus 84,4%, református 4,2%, nem tartozik egyházhoz, felekezethez 5,0%, ismeretlen, nem válaszolt 5,3%.[14]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 60,4%-a magyarnak, 44,2% horvátnak mondta magát (5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 78,8%, református 6,5%, evangélikus 0,7%, felekezeten kívüli 7,2%, nem nyilatkozott 6,8%.[15]
2022-ben a lakosság 91,7%-a vallotta magát magyarnak, 33,1% horvátnak, 2,2% cigánynak, 1,1% németnek, 0,4% görögnek, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 63,7% volt római katolikus, 4% református, 1,1% egyéb keresztény, 7,2% felekezeten kívüli (24,1% nem válaszolt).[16]
Nevezetességei
A közúton elérhető Magyarország legdélebbi pontját jelölő kopjafa Kásád határában. A tényleges legdélebbi pont e kopjafától még délebbre található
1984-ben a falu megvásárolt egy 19. század elején épült házat és portáját, és tájházat alakított ki.
↑Kassád. In Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
