A budapesti4-es jelzésű villamos a Széll Kálmán tér és Újbuda-központ között közlekedik a Nagykörúton keresztül.[1] A viszonylatot a Budapesti Közlekedési Zrt. közlekedteti a Budapesti Közlekedési Központ megrendelésére. Útvonalának nagy része megegyezik a 6-os villamoséval, ezért a köznyelvben szokás együtt 4–6-os ("négyes-hatos") néven említeni őket. A két járat egymással összehangolt menetrend szerint közlekedik. Európa legforgalmasabb villamosvonal-párosa: munkanapokon csúcsidőben a két vonalon 2014-ben átlagosan 220 ezer,[2] 2021-ben pedig napi 330-350 ezer fő utazott.[3]
1897. november 4-én indult el a Boráros tér és az Eskü (napjainkban: Március 15.) tér között, az akkori szokások szerint számjelzés nélkül. 1903. október 14-én útvonala meghosszabbodott, így a Petőfi tér – Nagykörút – Eskü tér – Petőfi tér útvonalon körjárati jelleggel közlekedett. 1910-ben ezt a vonalat 4-es számjelzéssel látták el. 1919. augusztus 15-én szűnt meg.
Legközelebb csak 1924. május 31-étől indult újra, ekkor már a BSzKRt (beszkárt) üzemeltetése alatt a Boráros tér – Nagykörút – Margit híd – Török utca útvonalon. Két évvel később útvonala a Margit körúton át az Új Szent János Kórházig (napjainkban: Szent János Kórház) hosszabbodott. 1935. augusztus 12-én útvonala módosult: a BSzKRt megjelentette „Új viszonylatvezetés a Nagykörúton” című rendeletét, melynek egyik változtatása a 4-es lerövidítése volt az Új Szent János Kórház – Nyugati pályaudvar szakaszra, majd innen a Berlini (ma Nyugati) tér érintésével haladt vissza Budára. A második világháború kitörésekor a Nyugati pályaudvarig közlekedtették, végül 1941. június 16-án a 6-os villamosSzéll Kálmán térig való meghosszabbításával megszüntették.
1947. november 16-án indult újra a Margit hídon a pesti és a budai hídfő között ingajáratként. Ez volt akkor az egyetlen járat, ami a hídon járt, így a BSzKRt három-öt kocsis villamosokat közlekedtetett rajta. Félreállási lehetőség a két hídfőnél volt, itt egy-egy villamos várakozott. 1948. július 28-án közlekedett utoljára, mert augusztus 1-jén átadták a Margit hidat.
1950. április 1-jén megnyílt a pontonhíd a Horthy Miklós (ma: Petőfi) híd közelében, ezért új járatot indítottak 4-es jelzéssel, hogy a híd helyén ideiglenesen épült gyaloghíd budai végét a Verpeléti (ma: Karinthy Frigyes) úton keresztül a Móricz Zsigmond körtérrel összekösse.[4] Június 18-ától csak a híd nyitvatartási idejében, reggelente és délutánonként közlekedett.[5] 1951 februárjában kihasználatlanság miatt megszüntették.
1951. április 30-án a csepeli gyorsvasút megnyitásához kapcsolódó felszíni forgalmi változások következtében a 66A betétjárat (Török utca – Margit híd – Nagykörút – Boráros tér) jelzése 4-esre módosult, útvonala annyiban változott, hogy a Nagykörútról a Mester utcán és az azóta felszámolt Markusovszky úton át a Közvágóhíd végállomásig közlekedett.[6] A Petőfi híd átadásával 1952. november 22-étől a Móricz Zsigmond körtérig közlekedett. Félreállási lehetőségként fordítóhurok épült a Goldmann György téren a Nyúl-dombon, ami 2000-ig volt aktív. Ugyanekkor bevezették a vonalon az éjszakai üzemet, a villamosok északon a Moszkva térig (napjainkban Széll Kálmán tér) meghosszabbítva közlekedtek, később pedig a Déli pályaudvarig jártak. 1959-ig a Lágymányosi lakótelep nagy része felépült, ezért az FVV (Fővárosi Villamosvasút) április 30-án felavatta a Schönherz Zoltán úti (ma: Október huszonharmadika utca) villamospályát, amin a 4-es vonalát meghosszabbították: a Petőfi híd után az új vonalszakaszon folytatta útvonalát, majd a Fehérvári útra kanyarodva egészen a budafoki kocsiszínig közlekedett. Ekkor az éjszakai üzem megszűnt, helyette a 6-os járt éjszaka, továbbá a nappali 6-os a Móricz Zsigmond körtérig hosszabbodott.
Útvonalát 1960. április 11-én az FVV Albertfalva, kitérő végállomásig rövidítette, de 1963. január 1-jén a budafokiDózsa György (ma: Városház) térig hosszabbították. Ekkor indult el a 4A jelzésű betétjárata a Petőfi híd és a Margit híd budai hídfői között. December 16-án új villamos-végállomást adtak át Lágymányosi lakótelep néven a Schönherz Zoltán úton, ezért elindult a 4B villamos, ami a Margit híd budai hídfőjétől közlekedett idáig. 1964. február 3-án összevonták a két betétjáratot, így az új 4A már a Lágymányosi lakótelep végállomásig közlekedett.
1966. június 12-én bevezették a 4-es és 4A vonalon a kalauz nélküli közlekedést.[7][8]
1971. március 7-én a szentendrei HÉVMargit hídtól a Batthyány térig tartó kéreg alatti szakaszának építése miatt a 4-es és a 4A villamos útvonalát északon a Török utcán és a Frankel Leó úton a Császárfürdő végállomásig hosszabbították, ahonnan kis gyaloglással elérhető volt a lerövidített HÉV ideiglenes, Duna-parti végállomása.[9] 1972-ben, az M2-es metróvonal második szakaszának átadásával a 4-es végállomása a Moszkva (Széll Kálmán) tér és a Lágymányosi lakótelep (ma: Újbuda-központ) lett, a 4A villamos megszűnt.
1978. március 20. és szeptember 30. között a Margit hidat és a Mártírok útját (ma Margit körút) átépítették, ezért ekkor a Szent István körúton volt a villamosok végállomása. A Moszkva térig (napjainkban: Széll Kálmán tér) pótlóbusz szállította az utasokat.
1979. május 3. és 1980. június 13. között épült át a Boráros tér, a Petőfi híd és szélesedett ki az Irinyi József utca – Október huszonharmadika utca tengely. Ezalatt a nagykörúti villamosok ideiglenesen a Mester utcánál végállomásoztak.
A Combinók forgalomba állítása előtt korszerűsítették a villamospályát is. Néhány helyszínen növelték a pálya ívsugarát, a megállók peronszintjét az új villamos padlószintjéhez igazították, a peronon megjelölték az ajtók helyét, azonban a felújítás nem sikerült tökéletesen: felsővezeték-szakadások és áramszedőtörések is történtek. A Combinók többször is meghibásodtak, jellemzően az ajtók visszanyitó-automatikája romlott el.[10][11]
Járművek
1960-tól kezdve Ganz UV-k típusú motorkocsikból alkotott szerelvények közlekedtek a vonalon. Eleinte két motorkocsival, később egy közbeiktatott pótkocsival. 1970. január 2-átólGanz csuklós villamosok közlekedtek vonalakon. A férőhelyük kevésnek bizonyult, ezért 1971 januárjában kivonták a járműveket a forgalomból, ismét két UV motorkocsival és egy pótkocsival közlekedtek. 1978. április 28. és május 12. között történt meg az UV villamosok cseréje: ismét Ganz csuklósok váltották fel a régi villamosokat. Ettől kezdve azonban már két összecsatolt kocsi alkotott egy szerelvényt, amelyeket a tréfás szakzsargon "Góliátnak" nevezett.[12]2007-ig 17+17 Ganz csuklós villamos járt a vonalon.[13]
A Combino villamosok futárosítása alatt besegítettek csatolt KCSV-k is.[17]
Útvonala
Újbuda-központ felé
Széll Kálmán tér M vá. – Széna tér – Margit körút – Margit híd – Jászai Mari tér – Szent István körút – Nyugati tér – Teréz körút – Erzsébet körút – Blaha Lujza tér – József körút – Ferenc körút – Boráros tér – Petőfi híd – Irinyi József utca – Október huszonharmadika utca – Újbuda-központ M vá.
Széll Kálmán tér felé
Újbuda-központ M vá. – Október huszonharmadika utca – Irinyi József utca – Petőfi híd – Boráros tér – Ferenc körút – József körút – Blaha Lujza tér – Erzsébet körút – Teréz körút – Nyugati tér – Szent István körút – Jászai Mari tér – Margit híd – Margit körút – Széna tér – Széll Kálmán tér M vá.
Megállóhelyei
Az átszállási kapcsolatok között a Széll Kálmán tér és a Petőfi híd, budai hídfő között azonos útvonalon közlekedő 6-os villamos csak az elágazásnál van feltüntetve. A 4-es villamos vonalán kizárólag akadálymentes járművek közlekednek, a megállóhelyek a Boráros téri kivételével akadálymentesen megközelíthetők.[18]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
