A II. kerület 1873. november 17-én jött létre Budapest megalapításakor. A kerület mai határait 1950-ben alakították ki, amikor is a kerülethez csatolták Pesthidegkutat, valamint jelentősen kitolták a határait.
A kerület területe 36,34 km², lakosainak száma a 2023-as becslés alapján 85 018 fő, illetve népsűrűsége 2340 fő/km², ezzel a fővárosi kerületek közül az ötödik legnagyobb területű kerülete, hetedik legnagyobb népességével rendelkező kerülete és a hetedik legritkábban lakott kerülete.
A kerület hivatalos jelképe a II. kerület címere, amely zöld alapon három ezüst és aranyszínű bükkfát, valamint három görög keresztet ábrázol, szimbolizálva a terület zöldövezeti jellegét, valamint az itt található számos apró városrész sokszínűségét. A címert Péri József készítette 2000-ben. A II. kerület zászlaján szintén az arany és a zöld szín dominál, bal felső sarkában a címer helyezkedik el.[4][5]
A régészeti leletek tanulsága szerint a terület már a római korban is lakott volt. Az 1. század közepétől kezdődően a térség meghódítása során a rómaiak a főbb útvonalak mentén katonai táborokat hoztak létre. Ezek közül egész Kelet-Pannoniában az első a mai II. kerület területén, a Vízivárosban jött létre, a Duna partján. Az első legionárius osztag, amely itt állomásozott, az alaI Hispanorum elnevezésű egység volt, ezt a következő évtizedekre az ala I Hispanorum Auriana váltotta le.
Miután északabbra felépült Aquincum, az erődítmény elsősorban a település déli oldalának védelmét szolgálta. A 2. század elején megszűnt a katonai funkció és egy kisebb polgári település épült fel itt, amelyet végül a 4. század második felében hagytak el. A régészeti helyszín feltárásakor több mint 1030 terra sigillatát találtak.[6] Kicsivel arrébb Szemlőhegyen az aquincumi katonaváros előkelőségei építették fel villáikat a 3. század második felében. Innen egy jelentős múmia sír került elő.[7]
Középkor
A rómaiak távozása után a terület a honfoglalás korában is lakott volt, ezt bizonyítja egy, a kuruclesi dűlőn feltárt korabeli sírt.[8] A középkorban számos kisebb Buda-környéki település helyezkedett el a mai második kerület területén. Ezek egyike a Nyék nevű falu volt, itt épült fel a nyéki vadászkastély, amely valószínűleg Zsigmond uralkodása idején volt először a királyi vadászatok fő helyszíne. Mária királynő, a Jagelló-házi uralkodók, majd pedig Mátyás király is rendszeresen használták a palotakomplexumot,[9] és az 1480-as években itt élt a király anyja, Szilágyi Erzsébet is.[10]
Hidegkúton királyi trombitások kaptak földeket, az 1212-ben alapított Gercsében pedig vagyontalan paraszt-nemesek éltek. A román stílusú gercsei templom a 12. században épült föl a településen.[11] A mai kerület dunaparti részén a 12. században jött létre Felhévíz (másik nevén Budafelhévíz), amely a Császár Fürdő és a Lukács fürdő melegvízű forrásairól kapta nevét. A település a 15. század végén mezővárosi rangot kapott, majd idővel egyre jobban egybeépült Budával. Itt tartották a város legfontosabb vásárait is, a környező dombokon pedig szőlőt termesztettek. Idővel Felhévíz két negyede, Szentpéter külváros és Szentjakabfalva önálló településsé váltak.[12] A II. kerület történelmi örökségének fontos részét képezik a Szent Lőrinc monostor romjai is, a kolostort 1300 körül alapították pálos szerzetesek és 1381-től itt őrizték a rend névadójának, Remete Szent Pálnak csontjait is. 1526-ban egy fosztogató török csapat felgyújtotta monostort és az épülettel együtt megsemmisült annak értékes könyvtára is.[13]
A török kortól Budapest egyesítéséig
Az oszmánok 1541-ben elfoglalták Budát, és a környező települések (Nyék, Gercse, Hidegkút, Felhévíz) az összecsapások hatására mind rohamos gyorsasággal elnéptelenedtek. A török kultúrának és építészetnek számos emléke maradt fönn a II. kerületben, a Rózsadombon álló Gül Baba türbéje egy harcos muszlim szerzetesnek állít emléket,[14] a Császár fürdőt és a Király fürdőt pedig Szokollu Musztafabudai pasa irányítása alatt építették meg.[15] A kerület mai területére is átnyúlt Buda egyik vegyesen balkáni, cigány, zsidó és magyar népességű külvárosa, a kettős fallal körülvett Varos.
A törökök kiűzése után Budát a belvárost jelentő Várra és az ezt körülvevő külvárosi városrészekre osztották fel, ezek közül három feküdt a kerület mai területén. Legészakabbra az Óbudával határos Újlak (németül:Neuftstit) jött létre az elpusztult Felhévíz helyén, itt katolikus német telepesek telepedtek le.[16] Az eleinte falusias jellegű Országút (németül: Landstrasse) városrész is ekkor alakult ki, lakói a Bécsbe vezető országútról nevezték el a településrészt és többnyire kereskedők voltak. Itt épült fel 1734-ben az ágoston rendi szerzetesek kolostora és a Budapest Országúti Szent István első vértanú templom, 1785 óta pedig ferencesek élnek itt.[17] A budai várhoz közeli Dunaparton kialakult a Víziváros, ami szintén egy soknemzetiségű településrész volt, a horvátok külön negyeddel rendelkeztek Horvátváros néven. A Vízivárosban a kapucinusok építettek kolostort és templomot 1687 és 1716 között.[18] 1761-ben készült el a ma is álló Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna-plébániatemplom.[19]
Az 1838-as dunai árvíz súlyosan érintette a városrészeket. A 19. század végén a város gyors növekedésnek indult és azzal párhuzamosan, hogy a dombokon zajló szőlőtermesztést az 1880-90-es években megsemmisítette a filoxéria járvány,[20] megkezdődött a villák kiépülése a Rózsadombon, a Dunaparti rész pedig bérházakkal épült be. 1873 november 17-én Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött Budapest, ekkor történt meg a város kerületekre osztása, így létrejött a II. kerület, mint adminisztratív egység.
Modern történelem
A második világháborúban Budapest ostroma során komoly harcok zajlottak le a kerületben. A szovjetek 1944. december 24-én nyomultak be a területre és január 30-án érték el a Margit körutat. A második kerületben zajlott le 1945. február 11-én a tragikus kimenetelű kitörés, amelynek során a német és magyar katonák Hűvösvölgyet próbálták elérni, hogy elmeneküljenek a szovjet ostromgyűrűből. Az összecsapások tömegek halálát okozták és hatalmas károkat okoztak az épületállományban.[21]
1950. január 1-én a kommunista vezetés döntésének értelmében kiterjesztették a főváros határait, létrehozva Nagy-Budapestet. A második kerülethez csatolták Pesthidegkutat,[22] és több helyen is átrajzolták a kerület határait. A Víziváros déli részét az I. kerülethez csatolták ezzel szemben északon jelentősen megnövelték a II. kerület területét, Újlak egy része, Szemlőhegy és Pálvölgy is a kerület részévé vált.
Az 1956-os forradalom során több fontos esemény is lejátszódott a kerületben, a Bem térről indult a lengyelek melletti szolidaritási tüntetésként kezdődő október 23-i tiltakozási hullám és később a szovjet invázió során itt zajlottak le a Széna téri harcok is.[23] A Borbolya utcában élt Nizsalovszky Endre jogtudós, aki 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett Kodály Zoltán elnöklete mellett. A forradalom leverése után akadémiai és egyetemi tisztségeitől megfosztották, ugyanakkor tanácsadója lett közeli szomszédjának, Mansfeld Péternek. Mansfeld a megtorlások egyik legfiatalabb áldozata volt, nevét ma park őrzi a Borbolya utca közelében.[24]
A II. kerület lakónépessége 2022. október 1-jén 86 567 fő volt, ami Budapest össznépességének 5,1%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 1177 fővel csökkent a kerület lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 2382 ember volt. A II. kerület népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a kerület lakónépességének a 14,8%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 25,9% volt. 2022-ben a férfiaknál 80, a nőknél 82,8 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők élnek a legtöbben a kerületben 44 332 fő, utánuk következő nagy csoport az érettségi végzettséggel rendelkezők 19 274 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 91,8%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a kerület lakónépességének 24,3%-a, mintegy 21 003 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül német, kínai és ukrán nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.
A 19. század utolsó harmadától a II. kerület lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen 1980-ig. A népesség növekedést még a második világháború sem volt képes megakasztani. A legtöbben 1980-ban éltek a kerületben 107 292 fő. A 80-as évektől, egészen napjainkig csökken a kerület népességszáma, ma már kevesebben laknak a II. kerületben, mint 1960-ban.
A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló II. kerületiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a kerületben, még a református.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján, a II. kerületben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők éltek a legtöbben 33 989 fővel. Második legnagyobb csoport az érettségi végzettséggel rendelkezőek voltak 28 668 fővel, utánuk következett az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 14 004 fővel, az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 8710 fővel, végül a szakmunkások 2739 fővel.[41]
A 2011-es népszámlálási adatok alapján, a II. kerületben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők éltek a legtöbben 40 907 fővel. Második legnagyobb csoport az érettségi végzettséggel rendelkezőek voltak 23 000 fővel, utánuk következett az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 8135 fővel, az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 6122 fővel, végül a szakmunkások 3100 fővel.[42]
A 2022-es népszámlálási adatok alapján, a II. kerületben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők éltek a legtöbben 44 332 fővel. Második legnagyobb csoport az érettségi végzettséggel rendelkezőek voltak 19 274 fővel, utánuk következett az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 7882 fővel, az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 6847 fővel, végül a szakmunkások 2914 fővel.[40]
A 2001-es népszámlálás adatok szerint a kerület lakossága 92 520 fő volt, ebből 84 194 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának a 8,5%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 5635 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 2209 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a német (1934 fő), szlovák (311 fő) és a szerb (174 fő) volt. A cigányok aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb, akár három négyszerese is lehet.[45]
A 2011-es népszámlálás adatok szerint a kerület lakossága 87 744 fő volt, ebből 71 648 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának a 15,7%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 8810 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 4921 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a német (2307 fő), orosz (477 fő) és a cigány (259 fő) volt. 10 év alatt a legjelentősebben a németek és a cigányok száma nőtt.[46]
A 2022-es népszámlálás adatok szerint a kerület lakossága 86 567 fő volt, ebből 70 194 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának a 26,6%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 14 739 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 6264 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a német (2263 fő), kínai (863 fő) és a francia (603 fő) volt. 11 év alatt a legjelentősebben a kínaiak és az ukránok száma nőtt.[43]
A II. kerületben található Budapest egyik legnagyobb nyilvános könyvtára, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár, amely 1897 óta nyilvános intézményként működik, és 2012 óta minden magyar állampolgár számára lehetővé teszi a kölcsönzést gyűjteményéből.
Oktatás
A kerületben 11 általános iskola, 2 zeneiskola, 10 óvoda és 6 gimnázium [49] működik állami finanszírozással. A speciális lakossági igények miatt jellemzően magasabb a magán és nemzetközi iskolák aránya.
Korábban itt működött az International Business School (IBS) is.
A II. kerület közterületei büszkélkedhetnek a legmagasabb értékövezeti átlaggal [50] Magyarországon (~9). A terület jóformán teljesen beépített, így az üres telkek igen magas árat ütnek meg.[forrás?]. A II/A kerületben viszont az egy fokkal alacsonyabb beépítettség miatt még találhatók alacsonyabb tartományban. A Rózsadomb villái mára közhelyszerűek, de a magas presztízsű rezidenciákon kívül nagy számú zöldövezeti, kertes társasházi lakás található a kerületben. A Hűvösvölgy utáni része (II/A) sokkal inkább amerikai-típusú, újonnan beépült előkelő kertvárosi övezet. Ide tartoznak Adyliget, Máriaremete, Remetekertváros, Budaliget és Pesthidegkút.
A II. kerületet főleg az 1990–2000-es években idetelepült felső- és felső-középosztálybeliek lakják, illetve az idősödő helybeli népesség. Jelentős külföldi népesség él a kerületben, és hasonlóan a XII. kerülethez, számos nagykövetség és konzulátus található a régi villákban.
Egészségügy
A kerületben nincs nagy kórház, lakói jellemzően a XII. kerület közeli intézményeit látogatják. Ide tartozott a 2007-ben bezárt lipótmezeiOrszágos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet is. A kerületben működik a Pesthidegkúti Rendelőintézet, a Ferenc Kórház, a Budagyöngye Kórház, a Budai Gyermekkórház, az ORFI Klinika és számos magánklinika; kiemelkedőek a szájsebészeti és plasztikai sebészeti magánintézmények. 2010. március 26-a óta működik Pesthidegkúton az Országos Mentőszolgálat mentőállomása.
Vásárlási és szórakozási lehetőségek
A kerületben számos bevásárló és szórakoztató központ található (Budagyöngye, Rózsakert, Rózsadomb Center, Stop Shop, Széphalom). Közülük is kiemelkedik a Széll Kálmán tér közelében lévő Mammut1–Mammut2-komplexum, amely Budapest egyik legnagyobb bevásárlóközpontja.
A Rózsadomb lábánál, a Széll Kálmán térhez közel található a Millenáris Park, amely Budapesten egyedülálló kulturális-kiállító-szórakoztató központ számos csarnokkal és egy hatalmas parkkal.
A Vízivárosban 1861. augusztus 19-én pusztított hatalmas tűzvész nyomában 1864 áprilisában alapított tűzoltó egylet 2010-ben alakult újjá Rózsadomb Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület néven, illetve 2008-ban Készenléti Szolgálatok Pesthidegkúti Egyesülete néven.