Kassától 15 km-re északra, a Tarca bal oldalán fekszik.
Története
A települést 1220-ban a váradi regestrumban, egy birtokvita kapcsán említik először. 1351-ben „Bogdan” alakban említik. Már 1375-ben említenek malmot a faluban. Az Aba nemzetség birtoka volt, akik 1427-ben 37 portát bírtak a faluban. Lapispataki, majd a 16. századtól zsehnyei nemesek tulajdonában áll. A 16. század második felében a Serédi és Báthory családok a fő birtokosai. 1567-ben 9, 1588-ban 7 és fél portája adózott. 1600-ban 33 lakott háza volt. A 17. századtól a 20. századig a Kecer és más családoké. 1787-ben 65 háza és 603 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BOGDÁNY. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura Újházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Eperjeshez mintegy két mértföldnyire Boroszlónak szomszédságában, mellynek filiája, ámbár tsekély fájok van; de legelőjök elég jó termékenységű, réttyei hasznosok, és kétszer kaszáltatnak, piatzozása is közel a’ hol kereskedhetnek, az első Osztályba számláltatott.”[2]
1828-ban 75 házában 561 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szövéssel, kosárfonással és fuvarozással foglalkoztak.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „BOGDÁNY. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura Újházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Eperjeshez mintegy két mértföldnyire Boroszlónak szomszédságában, mellynek filiája, ámbár tsekély fájok van; de legelőjök elég jó termékenységű, réttyei hasznosok, és kétszer kaszáltatnak, piatzozása is közel a’ hol kereskedhetnek, az első Osztályba számláltatott.”[3]
