Eperjestől 13 km-re nyugatra, a Nagyszinye-patak alatt fekszik.
Története
A települést 1300 körül soltész általi betelepítéssel alapították. Első írásos említése 1354-ből származik. Bajori nemesek birtoka volt. 1427-ben 15 háztartása adózott. 1600-ban 12 ház állt a településen. 1715-ben és 1720-ban 3 adózó háztartása volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ANDRÁS VÁGÁS (Andrásovtze.) Tót falu Sáros Vármegyében. Birtokosai különbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Kereszthez közel, mellynek filiája, Bártfától egy mértföldnyire. Határja, ha jól miveltetik, elég termékeny, legelője, ’s mind a’ kétféle fája elég, piatzozásától sem meszsze, melly okokra nézve a második Osztályba tétettetett.”[2]
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Andrásvágás, (Andrassowce), tóth falu, Sáros vgyében, Sz.-Kereszt fiókja, 173 kath., 26 evang., 16 zsidó lak. F. u. Winkler nemz. Bártfához 1 óra.”[3]