Kissáros (szlovákul: Malý Šariš, németül: Klein-Scharosch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
Fekvése
Eperjestől 4 km-re nyugatra, a Szinye-patak és a Tarca között fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területén az újkőkor végén és a bronzkor elején éltek már emberek.
A mai települést 1248-ban „Kis Sarus” alakban említik először, ekkor Sáros várának tartozéka volt. 1427-ben 56 portája adózott. A 16. századtól a Sós család és más nemes családok birtoka volt. 1787-ben 71 házában 496 lakos élt, ebben az évben egy tűzvészben az egész falu leégett.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Sáros. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, fekszik Zsebfaluhoz közel, mellynek filiája; határbéli földgye középszerű, fája, legelője van, piatza nem meszsze.”[2]
1828-ban 68 háza volt 521 lakossal.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kis-Sáros, tót falu, Sáros vgyében, Eperjeshez nyugotra 1/2 mfd., 478 kath., 89 evang., 10 zsidó lak. Szántóföldje meglehetős; erdeje igen nagy. A faluhoz délre 1 1/2 órányira van a hires kis-sárosi savanyuviz. Ebben igen sok szénsavany, kénkősavany-szesz és vas találtatik; mellyre nézve felette erős és ingerlő kigőzölgése a kisebb madarakat vagy állatokat megszéditi. Használ a bőr betegségekben, fekélyben és petyhedt sebekben, csúzban. F. u. többen.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 698, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 1303 lakosából 1273 szlovák volt.
2011-ben 1485 lakosából 1405 szlovák.
Neves személyek
Nevezetességei
Jegyzetek
