A település a 13. században keletkezett, Sóvár filiája, a Soós család birtoka volt. 1402-ben „Wyfalu” alakban említik először. 1423-ban „Alsowyfalu”, „Felswvyfalu” néven szerepel, tehát ekkor már két részből állt. 1427-ben 16 portát számláltak a faluban, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. 1438-ban 12 egész portája volt, emellett 8 ház üresen állt. 1548-ban 4, 1567-ben 4 és fél, 1588-ban 4 és háromnegyed portáig adózott. 1600-ban 11 lakott háza volt. 1688-ban vámszedőhelyként tartották nyilván. Az évszázadok során több birtokosa volt: a Soós, Galambos, Lónyai, Kapy, Sztankay és Dessewffy családok. 1787-ben 55 házában 397 lakosa élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Sós Újfalu. Sáros Várm. fekszik Sovárhoz közel, mellynek filiája.”[2]
1828-ban 89 háza és 669 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, erdei munkákkal, faárukészítéssel foglalkoztak. Később főként a közeli Eperjes üzemeiben dolgoztak.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ujfalu (Sós), Sáros vmegyében, orosz falu, 43 r. kath., 605 gör. kath., 8 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. Nagy erdő. F. u. a kamara s m. Ut. p. Eperjes.”[3]
A falutól keletre levő erdős csúcson látszanak Sebes várának csekély maradványai. A vár a 14. században épült, 1550-ben az eperjesiek ostrommal elfoglalták és felégették, azóta rom.
Görögkatolikus temploma 1790-ben épült, 1880-ban és 1927-ben megújították. Ikonosztáza 1881-ben készült.
